Etyeki pinceteraszára invitált jó pár borkedvelőt Rókusfalvy Pál, hogy bemutassa frissen piacra kerülő fehérborait. Az elmúlt években egyre jobban tetszettek a birtok borai, így örömmel mentem kóstolni. Most nem a buszt választottam, így végig köptem, ezzel persze a borélmény egy dimenziójáról lemaradtam, de talán így is sikerült a legfontosabb benyomásaimat lejegyeznem.

Először is megjegyeztem, hogy amennyire tartok a híres emberből lett borászoktól, annyira kellemes csalódás volt Rókusfalvy Pál személye. Profi előadó, aki kellően önirónikus is –megtudhattuk, hogy azért használ újabban egyre nagyobb, most épp 500 literes újhordókat, mert „Légli Ottó és Bussay is ilyeneket vesznek, annyira talán nem lehetnek rosszak”. Borkészítést autodidakta módon tanult, de hát aki évente két fesztivált is Etyekre visz, annak vannak borász barátai szép számmal.

Kezdésnek egy chasselas (azaz saszla) habzóbort kaptunk, kicsit édeskés ízekkel, visszafogott szénsavassággal. Eddig ebből a fajtából nem készített bort Rókusfalvy, mert nem tudta, hogy van neki. Ugyanis ami a bérelt területén termett, azt a bérbeadó néni minden évben leszedte, nehogy szégyenkeznie kelljen a fajta miatt.

Ha viszont idén már felfedezte a fajtát a borász, akkor csinált egy könnyedebb házasítást is belőle, pontosabban elkészült 3000 palack zöldveltelini alapokra helyezett Fresküvé. A könnyedséget persze az évjárat határozza meg, a 2008-as fehéreket 14 körüli szesz fűti. A veltelini mellett ebben került chasselas, sauvignon blanc, és egy csipetnyi chardonnay is. Izgalmasan szép illatában körte és bors vegyül,a korty pedig telt, már-már krémes. Az alkohol a végén kicsit tüzesen búcsúzik, de így is számomra a kóstoló kedvence lett ez a házasítás. Ára 2000 forint alatt lesz.

A chardonnayból 2500 palack készült; nagyobbrészt tartályban érlelődött, egy kevés hordós tétel azért hozzá lett házasítva ehhez. Illatában szőlő, virágok, ízében egy kis szénsavasság és a végén enyhe kesernye érződik. Friss, üde bor, korrekt, hibamentes kivitelben.

A végére hagyta Pál a sauvignon blanc-t, ami saját véleménye szerint az eddigi legjobban sikerült fajtabora. Ezt kivételesen a kóstolótársaság nem igazolta vissza, magam is úgy éreztem, hogy a 2007-es tétel vadabb, erőteljesebb volt. Furcsa egy etyeki borra ezt mondani, de ez kicsit nekem lomhának tűnt. Már illatban is a túlérésre utaló jegyeket lehetett felfedezni a csalán mellett, egrest, bodzát leginkább. Ízben a 25 százaléknyi újhordó fűszeressége, az alkohol tüzessége kicsit rátelepszik a borra. Idővel még javulhat, összeállhat; nálam most az emlék-2007-es jobbnak tűnt.

De aki kíváncsi ezekre a borokra, az csütörtökön a Várban a Zwack standon találkozhat velük, és Rókusfalvy Pállal is. Majd meséljenek!