Jó volt az első nap felmenni a Budai Várba. Mintha nem is ugyanazon a fesztiválon lettem volna, ami majd péntek és szombat este lesz ott. Összehasonlíthatatlanul jobb ilyenkor még az egy házikóra jutó poharazók aránya, főleg a poharazók szempontjából nézve. Bár a hatóságok kitalálták, hogy a kóstolójegyekkel való kötelező játék ellenére még nyugtát is ki kell állítani, a kiállítók így már előre rettegnek a hétvégi roham fejetlen adminisztrációjától. Tegnap azonban még ez sem okozott gondot, főleg nekem a pult másik oldalán. Annál inkább a bőség zavara, még szerencse, hogy megfogadtam: este nem fogok pánikba esni, mert még van négyszázkilencvenhét bor, ami érdekelne. Inkább ráérősen sodródtam tömeg és koncepció nélkül, egyszerűen élveztem, ami a poharamba került. Az így kisorsolt legérdekesebbekről írok most röviden a kattintás után.
Az első igazán szép bor, amivel találkoztam Sebestyén Csaba 2008-as cserszegi fűszerese volt. Nagyon szép fűszeres, a fajtához képest decens illata van. A korty lendületes, tartalmas, üde és finom. A Somlói Apátsági Pince nálam szokás szerint célba talált: nagyon szeretem az ő koncentrált, komoly, mégis élvezetes boraikat. A nyitónapon ők voltak a Zwack stand vendégfellépői, de talán az új 2008-as Hillából még jut későbbre is. Gazdag, virágos, körtés illata, gyönyörű savai, finom, érett gyümölcsös, sós íze könnyedséggel párosul. Nagy örömömre a 2006-oshoz hasonlít, a kissé nehézkesebb 2007-es után. Kár lett volna kihagyni a Balassa-borokat, van két újdonság is 2008-ból: a Mézes-Mály Furmint és a Betsek Hárslevelű. A furmint nagyon szép virágos, mézeskalácsos, de semmiképp sem tolakodó illatához nagyon illik a vastag és simogató korty. Két hete szűrték, a gazda szerint még nem tért teljesen magához, akárcsak a hárs. Ennek még hízelgőbb, mézesebb az illata, talán előrébb is tart, a korty sokrétűbb, savai is kerekebbek. Az alkohol viszont mindkettőnél kilóg cseppet, idővel ez talán rendeződik. Nem ilyen koncentrált, viszont elegánsabb a csak 20%-ban hordós 2008-as Patricius Furmint. Benne van minden, ami egy száraz furmintba kell és az arányai is kiválóak. Évek óta az egyik legjobb (ha nem a legjobb) alapfurmint, egyetlen negatív tapasztalatom, hogy a 2006-os hamar megöregedett, nem is mertem 2007-est elrakni.
A fehérezést Jásdiéknál fejeztem be egy kiadós rizlingezéssel. Három Lőczedombi és egy Siralomvágó is kóstolható náluk az alap olaszrizling mellett. A vertikális sorból a 2007-es nagyon kedves, hízelgő, kicsit fás, de a rengeteg gyümölcs ezt ellensúlyozza. A 2008-as először teljesen bezárkózott, majd fél órával később visszakóstolva szépen kinyílt és ígéretessé vált. A 2006-os ritka szép palackérett formát mutatott, és még egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Erre a szintén 2006-os Siralomvágó még rátett egy lapáttal: rétegzettebb, komplexebb a Lőczedombinál.
A vörösökre így első nap nem sok időm maradt. Az AM kolléga által ajánlott St.Andrea Magyalos Kadarkával kezdtem. Tömény, fűszeres, földes, epres, nekem kicsit túl cukorkás. Szájban is hasonló, nagyon finom édeskés karakterű, ám valahogy a test és savak elválnak egymástól, nem áll össze teljesen a kép. Márkvárt János pavilonjánál a kadarka sillerrel kezdtem, ami mindig jó átvezetés lehet fehérből vörösbe. Aztán ott ragadtam egy teljes meghosszabbított sorra. A pince érdekessége egyébként, hogy eddig gyakorlatilag nem használtak hordót, amivel Szekszárdon (és nemcsak ott) nagyon kilógnak a megszokottból. Nem hiszem, hogy a fesztiválon bárhol lehet még kóstolni egy ilyen komoly 2003-as tartályos vörös házasítást, mint az itt fellelhető 2003-as Bikavér. Beleszagolva engem egy jó kis olasz rossóra emlékeztet. Áradó bogyószörp, kis gumi és istálló, édeskés, tömény ugyanakkor izgalmas. Megkóstolva nyugodt harmóniát sugároz, elegáns gyümölcsössége és finom kesernyéje nagyon jólesett. Távozóban a későig maradók örömére mindig utolsók közt záró Zwack házikónál kértem egy 2005-ös Gróf Buttler Syrah-t, és azzal a jóleső érzéssel indultam haza, hogy holnap is visszajövök még.
Utolsó kommentek