Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Két Grand cru találkozása

Cos a Gundelban

2009.09.18. 06:00 - rezeda123

Amikor először szárnyra kapott a hír, miszerint a Hétszőlőt megvásárolta a Cos, aljas módon arra gondoltam, mennyivel jobb lett volna, ha egy jobb-parti befektetőt sikerül találni a tranzakcióhoz. Nem mintha a balos Bordeaux nem tudna jó lenni, de azért Pomerol, St. Emilion mindig tud egy kis extra fineszt csempészni a borokba, ráadásul Saint-Estéphe nem tartozik a bal-parti kedvenceim közé. Nyilván sokan vannak, akik nem osztják a véleményemet, de az ottani kemény tanninok nem kevés türelmet kívánnak a fogyasztótól. A Hétszőlő korábbi gazdája a Chateau Beychevelle Saint Julienből szintén vastag és időigényes borokat adott, a friss bordóiról alkotott nem feltétlenül pozitív képemet sikerült általuk is edzeni valamelyest. Májusban az áldott emlékű Daniel Llose - aki a Disznókőnél tanácsadóskodott - részeltetett abban a szerencsében, hogy mintegy 15 előző évi hordómintát kóstolhattunk végig. Ez amúgy valóban nagy élmény volt, csak az esti pauillaci bárányból már nem éreztem semmit, annyira tönkrevágta a nyálkahártyámat.

A tulajdonosváltás tényéről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jó-e, vagy sem. Az feltétlenül jó, hogy talán történik valami. Ha pusztán a tegnapi kóstolót nézzük, az nekünk, akik ott lehettünk, feltétlenül jó volt, de ez nyilván kevés egy kitűnő adottságokkal bíró nagypincészet valódi felrázásához. Kovács Tibor egy mondata megütötte a fülemet, miszerint ő nem hisz a furmintban mint szárazbor alapanyagban. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem. Hogy ezt a véleményt nem sokan osztják Tokajban, az viszont biztos. Többnyire pont a száraz borra építve képzeljük el sokan, termelők és borkontárok egyaránt, Hegyalja kilábalását. Ebben a körben pedig a furmint megkerülhetetlen. Az, hogy a nemzetközi sajtóban itt-ott legalább téma lett a száraz furmint, már sokat jelent.

No de térjünk vissza a kóstoló tárgyához, nevezetesen 9 évjárat Cos és ugyanennyi 5 puttonyos aszú 2008-tól 2000-ig. Impozáns sor, bármelyik végétől kezdjük is el. Sajnos itthon az efféle kóstolóknak még nem nagyon van hagyománya, pedig a világ nagy boros rendezvényein Bécstől Veronáig, New Yorktól Bad Ragazig mindenütt ezt kínálják, a lehetséges résztvevők számát csak a terem befogadóképessége szabja meg. Mégis lehet normális, ismeretszerző borkóstolást tartani, ahol nem lanyhul a figyelem, és nem idült alkoholistákba kell locsolni a drága nedűt. (Persze a műveltek, azok mások.)

Most rögtön az elején leírom kritikai észrevételeimet, hogy aztán ne kelljen vele saját hangulatomat rontanom. A Theodora ásványvíz NEM alkalmas borkóstoláshoz. Egyszerűen földpátos és (talán) ezért büdös. Naturaqua vagy Szentkirályi mindenütt elérhető, nem is drága, azt kell beszerezni. Egy Gundelban illene erre is súlyt helyezni, még ha nem is tartják üzletszerűen ezeket a vizeket. A konyha pedig a no comment esete. Tehát inkább hagyjuk. (Bízzunk benne, hogy a stáb erőit a Híres Ember esküvőjére koncentrálta, ami állítólag ugyanabban az időben zajlott a házban.)

Nos akkor lássuk a borokat. Az első részben értelemszerűen a Cos borokat kóstoltuk, hármasával, Dominique Arangoits kedves magyar kommentárjaival. A tulajdonosok személyes megbízottja nem tudott eljönni. Vélhetően nem bántuk igazán, hogy egyenesben Dominiquetól hallhattuk az igét, zömmel az évjáratra vonatkozó adatok és értékelések formájában. Ahogy már írtam, a Cos d’Estournel borai nem tartoznak igazi nagy kedvenceim közé, de így a kilenc bor együtt kellően meggyőző volt. Ami igazán megnyerő volt számomra, az a nagyon egységes stílus, a valóban csak az évjáratbeli piciny eltéréseket mutató változatosság. Nincsenek egymásnak homlokegyenest ellentmondó borok, nincsenek stílusbeli ingadozások. Az illat- és ízjegyek, cserzőanyag mennyisége és karaktere önálló stílusként megfogalmazható jelenléte abszolút tudatos és profi munkát sejtet, amit itthon még ismert termelőknél is sokszor hiánycikk. A borok kicsit hidegen kerültek a pohárba, vélhetően levegőztetést sem igen kaptak.

2008-as volt az első bor, természetesen még hordóminta. A meleg évjárat kellően kiegyenlített volt ahhoz, hogy ne kelljen túl korai szüretbe kényszeríteni a szőlőt, így kiegyensúlyozottnak volt mondható az érési időszak. Nagyon gyümölcsös és fiatalos a kezdeti illatkarakter, levegővel mélyül kissé, de az alapvető meggyes-szilvás jegyek végig dominálnak benne. Struktúrában is érvényesül a fiatalosság, gazdag a gyümölcsösség, húsos, koncentrált alapanyagot érzünk. Fineszt még nem igen találunk a borban, de meggyőző. Hosszú időt jósolok neki. 7 pont

2007 átlaghőmérséklete Európa-szerte igen magas volt. Nálunk július végén csúcsosodott ki a hőség, Bordeaux hasonlóan megszenvedte a savhiányt. Ez a bor élénkségén, jobban mondva annak hiányán is észlelhető. Illatban a fát most erőteljesnek érezzük, édeskés és fűszeres, a háttérben a már ismerős meggyes-szilvás jegyekkel. Szájban talán a fa-eredetű tannin miatt is tompának érezzük az ízeket, persze ezt az alacsony savak is indokolják. Némiképp egyszerű szerkezetű, szolid gyümölcsösséget kínáló bor. 6 pont

2006 szintén a meleg évek közé tartozott, de a savak nem égtek el úgy, mint 2007-ben. Domonique is megerősített abban a véleményemben, hogy ezt az évjáratot tekinthetjük egy afféle igazi jó klasszikus bordeauxi évjáratnak, mint amilyen például 1995 volt. Nem túl meleg, de beérett a szőlő, nem forszírozott éréssel, hanem szépen, békésen, a maga tempójában. Illatában már nem érzünk primer gyümölcsösséget, összetettebb, éppen érésnek indult, intelligens vörösbor illata ez. Leheletnyi füst, pörkölési aromák, levegővel kis kávé. Élénk savak, jó szerkezet, finom tanninok. Nem lehengerlő nagy bor, sokkal inkább nevezném lezseren elegánsnak. 8 pont

2005 minden idők legdrágább bordeauxi évjárata. Mondhatni, valóban optimális volt az időjárás, nem volt hőség, ezért a szőlő kiegyensúlyozottan és kellő ideig tudott tőkén maradni. Kitűnő egyensúly, érett, de nem túlérett karakter, valódi elegancia jellemzi az egész borvidéket. Amikor először kóstoltam néhány tételt ebből az évjáratból, az első gondolatom az volt: végre egyszer tökéletesen érett be a szőlő Bordeauxban… Bárcsak minden így bejönne! Nos ez a tétel sem hazudtolja meg az eddigi tapasztalataimat, a kilenc bor közül nekem a legösszetettebb, ugyanakkor van benne valami fiatalos huncutság. Remek savszerkezet, finom cserzőanyag, rengeteg gyümölcs. Hosszú és tetszetős, nekem 9 pont.

2004 sem volt rossz, de a jelentős mennyiségű csapadék egy leheletnyit vegetális karaktert adott sok bornak. Késői volt a szüret, ami azokat segített, akik kivártak. Nekem voltak már igencsak jó személyes tapasztalataim 2004-es borokkal, összességében összevethető az ottani a mi időjárásunkkal. Több a gyümölcs, élénkebbek savak, gyorsabban érnek a borok – és gyorsabban is öregszenek. Illatban és ízben hasonlóan az előző borhoz finoman fűszeres, feketebogyós gyümölcsök és a mélyben meleg dohány. Pici érdesség érezhető lecsengésében. 7-8 pont között értékelem.

2003 az azóta is sokat vitatott év. A franciák szerint hihetetlenül meleg volt, de Dominique szerint az amerikaiak megmondták, hogy jó lesz az évjárat. (Laza korreláció tapasztalható a francia hőgutában elhunytak száma és a bordeauxi évjáratok között…) A magam részéről nem igazán voltam elragadtatva a 2003-as boroktól sem itthon, sem Európa más termőhelyein. Nagyon sok túlérett, lekváros illat- és ízjegy mellett kiszáradt tanninú, durva borokkal találkoztam. Ennek az évjáratnak a bora született a valaha volt legkorábbi szüretből. Illatában füst és dohány, csekély gyümölcsösség. Levegővel mélyül, édeskés fűszerek, és nedves avar kerül előtérbe. Szájban kellően intenzív és vibráló, nem tűnik savvesztettnek. Kétségkívül kevesebb eleganciát hordoz, mint a 2005, de a vártnál jobb formát mutat. Valahol a 8 pont közelében.

2002 szelídebb és kiegyenlítettebb év volt, mentes az extremitásoktól. A száraz szeptember elég sok helyen eredményezett gyorsan töppedő merlot-t. Vélhetően ennek köszönhető kissé csokoládés, édeskés illata is, ami még némi mentát is hordoz. Izgalmas, pici füst körítéssel. Elegáns és buja illat, feltétlenül egyedi. Szájban nem túl vastag, jól strukturált, az elegánshoz közelítő bor. 7 pont

2001 volt 2004 mellett az évtized leghűvösebb évjárata. Szeptember végén szüreteltek, ami önmagában még eredményezhetett volna jó átlagos bordeauxi borokat. (Talán pont ez az az év, amikor a legtipikusabb borokat lehet kóstolni borvidék-szerte.) Illatában hűvös, fűszeres és nem gyümölcsös. Szájban sajnos a cserzőanyag érdes és túl soknak is tűnik, rátelepszik az ízekre. Savai mentik meg a bort, melyek egy szelídebb ízvilág mellett is képesek izgalmat csempészni poharunkba. 6 pont

2000, 2005 mellett a második legdrágább évjárat volt. Ezzel az évvel indult az extrém meleget hozó évek sora. Ennek ellenére 2000 mégsem volt annyira savgyilkos és durva tanninokat hozó, mint 2003. Illatban az első olyan tétel (és sajnos ezen az estén az utolsó is), amin már lehet az érés jeleit is észlelni. Finoman fanyarba hajló fűszeres érlelési aromák, kerti fűszernövények sokasága. Komplex, izgalmas és elegáns is egyben. Már szájban is érezni az érleltség egy magasabb fokát. Letisztult sav- és cserzőanyag, remek ízek. Sima, majdhogynem simogat. Hosszú és tetszetős, igazán az a bor, amit szeretni és tisztelni is lehet egyszerre. 9 pont

Utóiratként a vörösökhöz: újra meg kell említenem, hogy ilyen egységes, szép stílusban előadott sorokat lenne jó mind többet kóstolni. Valamit abszolút most értettem meg, nevezetesen azt, hogy miért is olyan fontos Bordeaux kapcsán az évjáratokról tudni, beszélni, no és azokhoz árakat igazítani. (A folytatásban a Hétszőlő következik.)

[Vörös és fehér beszámolója itt olvasható.]

Címkék: tokaj bordeaux hétszőlő cos d’estournel

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr221387636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meru 2009.09.18. 07:41:43

Mégis, hogy érted, hogy a konyha a no comment esete? Talán, ha ilyet leírsz, valamivel többet is mondhatnál.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2009.09.18. 16:09:07

@meru: a Gundel híresen gyenge étterem, ennyi. Fizetsz egy huszast, aztán kapsz valami átlagosan elkészített valamit. Az a külföldi vendég, aki csúcsgasztrót keres Mo-n és bemegy a Gundelbe, garantáltan röhögve fog kijönni.

Néhány évvel ezelőtt Cseh János lett a konyhafőnök és sokat javult az étterem, de már nincs ott. Gondolom, hogy visszament a közepes szintre.

Beszéltem olyannal, aki a borválogatásokért volt felelős a Gundelban, de sikerült a tulajdonosokkal összevesznie, mert a 600-800Ft-os Gundel márkázott borokat erőltették a legjobban. Aztán az illető távozott is... na, ilyen étterem a Gundel.

Szegediszomelijé 2009.09.19. 15:25:06

Köszönöm a szép beszámolót! Elérhetőek ezek a borok itthon? Nagyjából milyen árszintben vannak? Egyet kedvem lenne megkóstoni a leírtak közül, és összevetni azzal.

vörös és fehér 2009.09.19. 21:42:02

@ironman: én itthon erről az egyről tudok:
bortarsasag.hu/hu/wine/chateau-cos-destournel-2004-st.-estephe

chateautorres pedig a www.1855.com árait lapátolta össze a másik cikkhez, ezúton is köszönöm neki, és ide is beteszem:

2000 - 123 Eur
2001 - 98 Eur
2002 - 98 Eur
2003 - 223 Eur
2004 - 76 Eur
2005 - 172 Eur
2006 - 88 Eur
süti beállítások módosítása