A szőlő iránti rajongás és a bor szeretete jegyében képviseljük azt a tipikus vállalkozást, amely 40 hektár saját területen gazdálkodik - olvasható a Pántlika Pincészet honlapján. Szerencsére a bor kevésbé suta, mint ez a mondat, így végül sikerült megmagyaráznom magamnak, miért is érthető, hogy én most egy aranyérmes csúcsbort kortyolgatok. Nem egész két éve Albert gazda már írt a 2006-os Pántlika Chardonnay-ről, most én is nagyjából hasonló végeredményre jutok a két évvel fiatalabb testvérrel.

Nagyon halvány színű, teljesen átlátszó kevés sárga fénnyel. Közepesnél jóval intenzívebb illatában valóban leginkább sárgadinnye, ahogy a hátcimke is ígéri. Mögötte viszont határozottan ott van egy vegetális jelleg, zöldesség is, amire szép eufemizmus lehet az egres. Összességében mégis szépen kiegészítik egymást: a zöldesség nem hagyja parfümössé válni az orrélményt, a sárgadinnye pedig némi hízelgést, kedvességet kölcsönöz a vegetális jellegnek.

Szájban élénk, bizony cseppet zöld savakkal mutatkozik be. Ennek ellenére tartalmas a korty: arányos, közepes test, friss limonádés gyümölcsösség, banánhéj belsejéről lekapart csipetnyi gyümölccsel és alig észrevehető sóssággal fűszerezve. A savak zöldje a korty második felétől kesernyébe fordul, számomra még éppen tolerálható mértékben. Azt viszont így sem bírom kiverni a fejemből, hogy jobb ízű savakkal mennyivel szebb bor lehetne. Mert a szerkezet egyébként rendben van: magasság és hosszúság passzolnak, szélesebb és vastagabb még lehetne, de nem muszáj neki.

Feltűnő de nem gejl illatával, élénk de nem bántó savaival, jó szerkezetével igazán tehetséges sprinter. Annyira nem csoda, hogy Pannon Bormustra csúcsbor lett, és máshol is nyert már aranyérmet. Üdítő lehet egy féldecis minta belőle egy fárasztóan monoton borsorban. Elsőre jó a benyomás, kicsit hosszabb ismerkedés után azonban kezdtem érezni, hogy nem lesz a miénk hosszútávú kapcsolat. Ahhoz hogy erre vágyjak, hiányzik belőle a finomság, az elegancia és az izgalom. Vagy legalább az egyik. Így csak egy szimplán korrektnél azért valamivel többet mutató, emlékezetesnek azonban semmiképp sem mondható, rendesen elkészített chardonnay-t kóstoltam. Ezer forint körüli árát nézve nem lehet panaszom arra, amit kaptam. Éppen eléri az 5 pontot.