A múltkori bordói kóstolót újabb követte, ezúttal a jobb parti borokat tanulmányoztuk a Borkollégiumban. Ha egyszerűen meg akarjuk különböztetni a két part borait, akkor a fajtaösszetétellel tehetjük ezt meg. A bal part jellemzően cabernet sauvignon hangsúlyos, a jobb parti borászok inkább merlot alapra építkeznek. Előbbi helyen a tipikus házasítás 70%-ban cabernet sauvignonból, 15-15% merlot-ból és franc-ból áll, a jobb parton a merlot és CS arány megfordul, ezért a borok itt behízelgőbbek, simábbak. Persze ez is, mint minden ilyen kategórikus kijelentés, pusztán általánosítá, könnyen tévútra viheti az egyszeri fogyasztót. Higgyük el, itt is bele lehet futni kellemetlen, karcos borokba. Ráadásul az átlagár ezen a parton magasabb, így kellő utánajárás nélkül nem érdemes belevágni egy kóstolóba. Szerencsére ez a teher lekerült a vállunkról , így egy erős sort kóstolhattunk vakon végig, pár kakukktojással.
Baron Philippe de Rotschild Mouton Cadet Réserve 2007 St. Emilion
(V&F): Tipikus példája a fent említett mellényúlási lehetőségnek ez a bor. Illatában már megjelent az éretlenség, a zöldpaprika mellett kis paradicsomot is éreztem, no meg érett gyümölcsöket, leginkább meggyet. Ízben sem került feljebb; enyhe éretlenség, lukasság, rövidség. 4 pontra volt jó.
(dagadtos): Alig 5-6 euró, mégis legenda. A Mouton Cadet manapság az egyik legnagyobb mennyiségben eladott bor a világon – évente úgy 15 millióan próbálják elhitetni magukkal, hogy egy Mouton-Rothschild van a poharukban ennyi pénzért. (A név az 1930-as Mouton-Rothschild címkéjén szerepelt először, a gyenge évjáratot ugyanis a báró úr nem akarta eredeti néven forgalomba hozni.) Kell hozzá némi képzelőerő, őszintén szólva. Illatban animalitás, vas, feketeribizli és éretlenség, szájban unalom, ászkolás és vizes textúra. Gyenge 4 pont.
Chateau Canon-la-Gaffeliére 2006 St Emilion Grand Cru Classe
(V&F): Nem volt nehéz az első bor után magasabbra törni, ez a bor már érett gyümölcsöket vonultatott fel az illatban, nagy adag hordófűszertől kísérve. Kóstolva a hordó dominál, mögötte szép, érett tanninok, édeskés ízvilág lapul, érezhetően szép szerkezettel, kellemes savakkal, hosszú lecsengéssel. Most hat pontot ér, de szerintem lesz ez még szebb is.
(dagadtos): A minőségi ugrás nem kifejezés. Stephan von Neipperg bora grand cru classé, de presztízse és minősége okán nyugodtan felvehetnék a premier ligába. Már több évjárathoz volt szerencsém, a 2005-ös sűrű volt, gyümölcsös és végtelen (9 pont körül), az 1998-as már érett, szikár, fantasztikus struktúrával (8), ez a mostani 2006-os kicsit könnyedebb, orrban édeskés, parfümös-virágos, szájban pedig áfonyás, selymes, már most jól iható a még erősen érezhető hordótól eltekintve. 7 pont.
Chateau L’Evangile 2006 Pomerol
(V&F): A kóstoló egyik legváltozékonyabb bora volt: kezdetben egyértelműen céklát szagoltam, majd ez átment aszalt paradicsomba, majd enyhén túlérett gyümölcsösségbe. A korty elsőre nagyon kusza, a szikár tanninok nem kísérik szépen a gyümölcsöket. Némi szellőztetés után viszont összeáll a bor, és az est egyik legkomolyabb tételévé lép elő. Hattól nyolc pontig járta be a skálát, én csak a szépre emlékezem, és utóbbit vastagítom.
(dagadtos): Pomeroli szupersztár, a Petrus és a Cheval Blanc tőszomszédja. Először csúnyán lepontoztam én is, egy-két óra alatt azonban annyit javult, hogy az első körtől eltekintenék. Illatában eszpresszó, tejszín, málna és egyéb piros bogyósok, árad. Kóstolva még kicsit kusza, óriási erő van benne, de mindene megvan, hogy 9 pontos borrá érjen. Most erős 8 pont.
Chateau Gazin 2006 Pomerol
(V&F): Újabb érett bor került eztán a poharunkba. Behízelgő, érett illattal találkoztam: paradicsom, málna, kellemes édesség. Ugyanezt adta a korty is, kellemes, érett csersav, mellette rengeteg gyümölcs: málna, cseresznyekompót, lendületes savak. Nagyon kerek bor, némi izgalom hiányzott nekem belőle, ezért csak hét pont.
(dagadtos): Hasonló stílus, erről is a Solus ugrott be. Málnacukor, tej, őszibarack és még nagyon erős fa. Kóstolva nem akkora anyag, mint a L’Evangile, de jóval simább, kerekebb (nyilván összefügg). Ízgazdag, piros gyümölcsös, kissé édeskés, talán kicsivel több savval még jobb lenne. 7 pontra így is elég.
Chateau Petit-Villages 2005 Pomerol
(V&F): Ebből a borból már az izgalom sem hiányzott. Illatában kakaót, kólát, és csokit is találtam. Ízében teljesen összeérett a bor, érdemes szálazgatni a kortyot, de lehet csak úgy, gondolkodás nélkül is élvezni. Én ezt tettem, és nyolc pontot véstem fel mellé.
(dagadtos): Akárcsak a Gazin, már neves, de még emészthető árú pomeroli bor. Piros és fekete gyümölcsök egyszerre, mellettük tejes aromák, virágok, kóla – nehezen szálazható illat. Szájban is komplex, elegáns és hosszú. Egy újabb érv 2005 mellett. 8 pont.
Kiss Gábor Merum 2003
(V&F): Mivel Gábor is részt vett a kóstolón, ezért a tételek közé Gabriella becsempészett egy bort tőle is, szerencsémre a borász velem szemben ült, így láthattam, ahogy fanyalog. Pedig nem volt rá oka, szerintem. Bár tény: nagyon más volt ez a tétel, mint a többiek. Illatában sok minden van: medvecukor, bors, dohány és aszalt szilva. A kortyban érezni, hogy nem egy hatalmas testű bor, ehhez képest a tannin kicsit magas, ezért csak hat pontot kapott tőlem.
(dagadtos): Egészen más világ, mint az eddigiek. Vakon is úgy éreztük, hogy érett cabernet sauvignon illata van, nem nagyon értettük, a jobb partról mi lehet ez. Koros illatából dőlt a medvecukor, mellette szén, szilvalekvár, fekete tea, imponáló gazdagság. Kóstolva is finom, kár a sok és kissé nyers tanninért. Nálam így is 7 pont.
Chateau Beau-Séjour Bécot 2005 St Emilion 1er Grand Cru Classe
(V&F): Fűszeres, paradicsomos, eukaliptuszos illata behízelgő volt ennek a bornak, ezzel az érettséggel összhangban volt a korty is. Meleg, kerek, bor, amiből egy kicsit az alkohol kilógott, először az est folyamán. Így, ezzel a hibával együtt is elérte a hét pontot nálam.
(dagadtos): Az első premier grand cru classe Saint-Emilionból a kóstolón. Fekete bogyósok, grafit, eukaliptusz – mint egy jobb ausztrál, csak sokkal kevésbé direkt. Kóstolva kifejezetten kerek, koncentrált, nagy testű bor. 7-8 pont körül.
Chateau Grand Destieu 2004 St Emilion Grand Cru
(V&F): Egy kis csalódás a jó borok között: ez a bor szénás, vegetális, enyhén animális illatokkal fogadott. Ízben is ugyanezt hozta, nevezetesen az enyhe éretlenséget, némi borssal, fűszerekkel kísérve. Ez most csak erős négy pont.
(dagadtos): Talán az évjárat miatt, nem tudom, de nálunk nagyon kilógott a sorból ez a bor lefelé. Sokan szerették, és egyébként is szentségtörés, de nekem egy Loire-völgyi cabernet franc jutott róla eszembe. Animális, füves, szénás és nekem túl savas. Talán csak túl jó borok vették körül, de így 4 pont.
Chateau Figeac 2006 St Emilion 1er Grand Cru Classe
(V&F): Szerencsére a visszaesést hamar elfelejtettük, ez a bor ismét az érett jegyeivel hódított. Fűszeres aszalt paradicsom, írtam fel, nem először aznap este. Mellette, mögötte érett gyümölcsök – ez sem volt meglepő. Ízben az érettség folytatódott, harmónia volt a kortyban. Újabb hét pontos élmény.
(dagadtos): Egy újabb nagyágyú, többször járt már nálunk is. Bár a Figeac arról híres, hogy itt a legmagasabb a cabernet sauvignon aránya a jobb parton, a bor kifejezetten elegáns, selymes, harmonikus volt, nekem már szinte erőtlen. Szárított paradicsom, szilva, csokoládé és ásványok. Erős 7 pont.
Gere Attila Solus 2002
(V&F): Egy újabb kakukktojás, ami sokaknál meg is nyerte a kóstolót – újfent el is gondolkodtam, hogy a magyar szájról lehet-e szó, vagy tényleg ez volt a legjobb? A kor látszik a boron, már kicsit rozsdás szegélye. Illata zöldfűszeres, a korty pedig hallatlanul komplex, kerek. Nálam (is) nyolc pontig vitte.
(dagadtos): Érettebb, narancsos szín, gyönyörű, nemes illatok. Palackbuké (bukéja van ennek a bornak, elvtársak!), kátrány, aszalt gyümölcsök. Kóstolva teljesen lekerekedett már, simogat, az alkohol sem zavaró. Épp a csúcsán kaptuk el. Talán ez lehet a magyarázata (túl azon, hogy remek bor), hogy összesítésben első, nálam negyedik lett. Erős 8 pont.
Vieux Chateau Certan 2005 Pomerol
(V&F): Akárhogy is forgatom a jegyzeteimet: nálam ez a bor lett a kóstoló nyertese. Az egyetlen bor az est folyamán, ahol a nyers erőt is megtaláltam az izgalmas illatok, komplex korty mellett. Itt a fűszerek még a gyümölcsök mögött vannak, ízben pedig kifejezetten markáns, érett tanninokkal, remek savakkal hódított. Vastag kilenc pont.
(dagadtos): Újabb Petrus-szomszéd, köztudottan az egyik legjobb pomeroli. Végre erő! Ugyanúgy kedves és elegáns, mint az eddigiek, de itt jelentősen nagyobb a nyomaték. Medvecukor, kávé, tej, áfonya, szilva – komplex illat. Szájban fantasztikus struktúra, még markáns tanninok (én azért már simán innám), intenzív ízek, nagyon hosszú lecsengés. Erős 9 pont. És megint 2005…
Chateau Cheval Blanc 2004 St Emilion 1er Grand Cru Classe "A"
(V&F): Ha az árlistát, és előzetes várakozásaimat nézem, akkor ezt a bort vártam volna befutónak. Érzésem szerint az évjárat különbözősége repítette a Certan-t a csúcsra, egész egyszerűen 2004 nem volt olyan jó, mint 2005. Ebben a borban egy enyhe kaprosságot is kiszagoltam, szerecsendió és némi porosságon túl. Ízben sokkal frissebbnek tűnt, és nagyon komplexnek. Tetszett, de erős nyolc pontra adtam csak.
(dagadtos): A két premier grand cru classe „A” egyike, talán a leghíresebb, legemblematikusabb saint-emilioni borászat. Fineszes, megfejthetetlen illat, talán szerecsendió, fahéj és gyömbér, de biztosan egzotikus fűszerek, gyümölcsként szilva és áfonya. A kortyban semmi bántó nincs, végtelenül csiszolt, légies, hosszú. Kicsivel több erő, és megvan a 9 pont, így nem tudok dönteni. 8 és 9 pont között valahol.
Chateau Angelus 1998 St Emilion 1er Grand Cru Classe
(V&F): A sor legöregebb tétele, de érdekes módon a Solus idősebbnek tűnt. Itt az illatban még a gyümölcsöt éreztem elsőként, főleg a feketeribizlit. Aztán jöttek a paradicsomos, fűszeres jegyek is. A kortyban azért érződik a kor, kicsit lágy, rumos diós, érett ízű bor. Nálam ez is átvitte a nyolc pontot.
(dagadtos): Hogy a Cheval-Blanc és az Ausone után Saint-Emilion legnagyobb presztízsű pincészete, azzal talán senki nem vitatkozna. 1998 elvileg nagyon jó év volt a jobb parton, mégis, mintha már fáradna kicsit. Érett cabernet franc-os jegyek, bors és zöldfűszerek, kevés animalitás, fekete ribizli. Kóstolva nagy testű, koncentrált, kicsit lágy, szinte mediterrán bor. Enyhe csalódás, 7-8 pont.
Utolsó kommentek