Ahogy ígértem, bontottam egy újabb idei bort, a Heimann birtok újborára esett a választásom. Részben azért, mert az előző cikkben is kapott ajánlást a bor, részben pedig azért, mert a családi pincészettől viszonylag ritkán iszom bort, noha a blog többi szerzője és az olvasóközönség is gyakran magasztalja Heimannékat. Hogy ez miért alakult így (mármint, hogy ritkán fogyasztom a pince borait), nem tudom. Megint csak arra tudok hivatkozni: túl sok jó pince van Szekszárdon is.

Nem ismételném el az újborokkal szembeni elvárásomat, aki kíváncsi rá, olvasson vissza. Az Idei ezeket az elvárásokat tökéletesen kielégíti, sőt, még meg is haladja. A portugieser és zweigelt házasítás úgy sűrű, hogy közben könnyed is tud maradni. Céklalé színű, azaz a sötétpirosba lilás árnyalatok is vegyülnek, iIllata pedig a nyári gyümölcsöket idézi. A málna, meggy, cukrozott ribizli mellett csipetnyi medvecukrot érzek; nosztalgikus öröm fog el, mert medvecukrot utoljára 20 éve ettem. Bár jobban belegondolva, talán akkor nem is szerettem. A kortyban már csak a fűszerekkel megfőzött, kicsit kompótos gyümölcsöket érzem, de itt ne túlfőtt ízekre gondoljanak. Friss bor ez, kellő savak támogatják a 13-as alkoholt, a kortyban kis tannin is felbukkan. Jó ezt a bort inni, ebbe a hóeséses hidegbe visszacsempész valamit a nyárból. Többet tényleg nem várok egy újbortól. Erős öt pont, 1500 forintért ez pláne jó.