Ahogy közeledik az év vége, az ember nekiáll, és listákat készít. Megpróbálja összegyűjteni az év kedvenc borait, vörösökre, fehérekre, szárazakra, édesekre bontja ezeket, sorba rendezi őket újra meg újra. Aztán rájön, hogy a listakészítés nem neki való feladat. Valami úgyis le fog róla maradni, meg persze a bejegyzés élesítése után úgyis azonnal átírná a sorrendet. Legalábbis én így vagyok a listákkal. Úgyhogy az elkövetkező pár posztomban inkább a 2009-es felfedezettjeimről értekeznék. Elsőként a Szeleshátról.

A szekszárdi birtokkal az első találkozásom nem sikerült jól. Utólag elismertem: valóban hibás bort fogtam ki. Majd a Pannon Borrégió Top25 kóstolóján kaptam a poharamba a Háromfiú névre keresztelt merlot, kékfrankos és cabernet sauvignon házasítást, ami felettébb tetszett. A Várban végigkóstoltam a teljes kínálatot, arról a napról azonban írás nem született – jegyzeteim gyérek voltak, emlékeim megkoptak a nehéz másnapra. Így a karácsonyi készülődés közben elszaladtam a Winebar-ba, hogy egyrészt beszélgessek az egyik tulajdonossal, Krajcsovszki Lászlóval, másrészt a legfrissebb borokat is végigkóstoljam. Immár kijelenthetem: újabb remek szekszárdi pincét találtam.

Egy dolgot folyamatosan hangsúlyozott László: még az útkeresés időszakát élik. A fajtaválaszték sem teljes, noha alapvetően a merlot marad a legfontosabb fajta, mellette kékfrankos, cabernet sauvignon és pinot noir már van, 2008 végén telepítettek shirazt és cabernet franc-t is. Gondolatban megvan már a kadarka helye is, az odaillő klónt keresik még. A cél egy 25 hektáros birtok, ebből 20 már rendelkezésre áll. A birtokméret miatt kockáztatni nem akarnak: fajélesztőt használnak, a pincemunkára is odafigyelnek, emellett persze ők is azt vallják, hogy a szőlőmunka a legfontosabb. Megbízható szekszárdi borászismerőseim szerint ültetvényeik gyönyörűen rendezetek, nem véletlenül vettek éveken át neves borászok is szőlőt tőlük. 2007-től már a termés nagy részét feldolgozzák a birtokon. A rövid távú célok között említette László a vendégfogadásra alkalmas birtokközpont létrehozását, jelenleg csoportok fogadására még nincsenek felkészülve.

A kóstolósor két friss, 2009-es rozéval kezdődött, a pinot noir-ból szűrt már piacon van, és elegáns, üde, lendületes (erős négy pont), a kékfrankosból készült még tartályminta volt. Ez a tétel remélem kerekedni fog még, most kusza, savhangsúlyos volt. A 2008-as kékfrankos sincs még a polcokon, lehet, hogy nem is lesz, ugyanis a sorsa még nem dőlt el. Akár a válogatott, K2 névre hallgató kékfrankosba is belekerülhet ez a tétel. Nekem a sor egyik kedvence volt, olyannyira, hogy vissza is kóstoltam a végén. Akkor is azt jegyeztem fel róla, hogy a meggyes illat után egy tartalmas, finom, kellemes savú bort ihattam. Minimum öt pont. A 2008-as pinot-t kissé savszegénynek találtam, túl kerek volt, enyhén mazsolás ízvilága engem nem fogott meg, László szerint elsősorban hölgyeknek ajánlják, lehet azért. A négy pontot persze a tétel is elérte – természetesen ez sincs még forgalomban.

A merlot a nagy házi kedvenc a birtokon, ebből jelenleg háromféle kiadás létezik: alap, reserve és csúcsbor; utóbbi kettőt kóstoltuk a 2007-es évből. Két szüret van, egyszer szednek a teljes érettség állapotában szőlőt, majd a töppedés után leszüretelik a maradékot is. A reserve tételbe 85%-ban az első szüret alapanyaga került, napra pontosan két évig érlelték fahordóban a bort. A kevés töppedt szem ellenére illatában enyhe lekvárosság van, mellette érett gyümölcsök, elsősorban szeder és málna. Tetszett a bor szerkezete – jó savak, szép, érett tanninok. Szép bor, elérte a hat pontot nálam.
A cabernet sauvignonból csak reserve és csúcsbor készül, egy szüretből. A 2007-es reserve harmadtöltésű hordókban érlelődött. Intenzív feketeszeder illata csábító, azonban nekem hiányzott belőle az átütő erő, markánsabb bort vártam volna. Gyümölcsös és könnyed, jó ivású volt – ez egy kékfrankosnál csupa pozitívum lenne. 5 pontig jutott ez a tétel.

Az est egyetlen válogatása a birtok címerállata, az Oroszlán volt, szintén 2007-ből. Cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos és pinot van benne, 3600 forint körül mérik palackját. Ezért egy fűszeres, borsos, gyümölcsös bort kapunk, érezhetően érett tanninokkal, jó savakkal, szép szerkezettel – megéri az árát. Ez is kapott tőlem hat pontot.

A két csúcsbor szokás szerint a sor végére maradt – még jó, hogy szereztem kiöntőt a poharam mellé, így talán még hihető, ha azt mondom, hogy jelen esetben valóban a két legjobb maradt utoljára. Kezdésnek a merlot válogatást kaptuk, ami a Nomád nevet viseli – ami „az otthonra találás fontosságára utal, arra, hogy ez a világfajta a Szeleshát dűlőben igazi otthonra lelt”. Kizárólag a második szüret alapanyagát használták fel ehhez a borhoz, és csak újfahordóban érlelték azt, 16 hónapig, majd a legszebb 10 hordót palackozták le. A 15% feletti alkohol nem lepett meg, illetve az igen, hogy ez nem lógott ki belőle egy kicsit sem. Illatában vegyes fekete bogyósgyümölcsből főzött lekvár, kis mentával. A hordó fűszeressége, cseressége még érződik a boron, de komplex, sokrétű, és finoman gyümölcsös anyag ez. A Winebar-ban már beszerezhető (5950 forintért), de igazán 2010 márciusától kezdik forgalmazni. Én addig várnék is a fogyasztásával, aztán akár évekig fejlődhet, majd meglátjuk. Már most eléri a hét pontot nálam.

A cabernet sauvignonból készült presztízsbor a Nyék nevet kapta, egyrészt a Nomádra rímel a honfoglaló magyar törzs neve, másrészt Alsónyék határában terül el a birtok. Itt látszik, hogy egy újhordó mennyit hozzá tud tenni egy alapvetően jó alapanyaghoz: sűrűbb, markánsabb lett ez a bor, mint a reserve. Az illatot itt is a feketeribizli uralja, de megjelentek a vaníliás jegyek is. Nem nyomta el a hordó az íz gyümölcsösségét sem, szép, komplex borrá érlelődött az alapanyag. Erős hat pontot írtam emellé a bor mellé.