Nagy vörösboros íz-túráink sorában a spanyolokkal viszonylag ritkán találkozunk, aminek vélhetően csak az egyik oka az, hogy sokkal kevésbé elérhetők itthon nagy minőségű boraik, mint az olasz vagy francia szépségek. A Vega Sicilia az egyetlen kivétel, de ezeknek a boroknak a hazai megjelenése is csak az Oremus létének köszönhető. A Bortársaság ugyan már évek óta hozza Miguel Torres borait, de hogy-hogy nem a pincészet nagyágyúiból soha nem jutnak el palackok hozzánk. (Meseszép merlot és syrah válogatás például). Most viszont nagy örömünkre szintén a Bortársaságnál megjelentek Alvaro Palacios priorati borai, akárcsak testvér pincészetének szépségei Bierzoból. Saját pincénkben is gyűlt már jó néhány ibériai finomság, így ideje volt egy spanyol kóstolót összedobni.

A magam részéről amúgy mindig is nagy barátja voltam ezeknek a boroknak, ha másért nem hát azért, mert errefelé 10-15 évvel ezelőtt szinte kizárt volt, hogy nyers borba szaladjunk bele. Ha valamit rendszeresen szeretek elkerülni a vörösborokban, az a nyers tannin.  A jó kis érlelt tempranillóktól azonban soha nem kellett tartani akár Rioja, akár Ribera del Duero, Toro vagy éppen Jumilla, Valdepenas került sorra. Leszámítva azokat a tételeket, amelyek bizonytalan, oxidált jegyeket mutattak, igencsak szép borokkal próbálhattunk szerencsét. Vélhetően a fajta remek savösszetétele az, ami a borokat ilyen igézően összetetté és számomra érzékivé tudja tenni. Örök dilemma: lehet, hogy egy cabernet precíz határozottságára és nemes ízeire magasabb pontszámot adok, de a tempranillo, mencia, garnacha vagy éppen egy sangiovese finom cizelláltsága, játékossága egyszerűen „fogyasztásra ösztönöz”.

Az elmúlt évtizedben az amerikai sajtóban a nagy toszkán felemelkedés mellett az Ibériai félsziget borai kissé háttérben maradtak. Talán náluk másképp működik a marketing? Ki tudja. Egy tény: Alvaro Palacios vagy éppen a Pingus megjelenése nem kavart akkora hullámokat a nemzetközi bor-életben, mint a Brunello körüli hol jó, hol rossz hírek. Ezek a derék spanyol és katalán termelők szépen menetelnek előre a muguk több száz eurós boraival, nem ok nélkül. Évek óta figyelem őszinte elismeréssel és némi irigységgel azt a kitűnő arányérzéket, amivel ezek a pincészetek is megtalálják a tradíció és az abszolút profi, piacképes borok készítése közötti határmezsgyét. Vagy esetleg nem tesznek mást, mint a helyi körülményekhez maximálisan alkalmazkodva kihozzák az adott fajtából a lehető legtöbbet? Hagyják a gyümölcsöt a maga természete szerint érni és nem túlérni?  Jó és kellő mennyiségű hordót használnak? A Palacios borok nagyobb részt az organikus gazdálkodás szabályai szerint készülnek. Tudomásom szerint a Vega Sicilia borok nem. És érdekes módon, mégis mindkét vonal tökéletesen élvezetes és egyedi borokat tud adni. Sok-sok kérdés, amire nem tudjuk a választ. Persze az is egy álláspont, hogy egyáltalán nem foglalkozunk vele, hogy készülnek a borok. Csak a végeredményt nézzük, ahogy teszik ezt kitűnő eredményességgel a tengerentúlon. Ezen az estén mi sem foglalkoztunk a borok előéletével, csak azt néztük, ami a pohárba került. 1991 és 2006 közötti borokat kóstoltunk. Egy-két kivételtől eltekintve a mezőny nagyon kiegyenlítettnek tűnt. Sajnos volt egy dugós borunk, és a 91-es Marqués de Murieta Gran Reserva Riojaból már kissé elfáradt. Ezt a két tételt leszámítva kivétel nélkül 85 és 100 pont közötti borokat kóstoltunk, többségük egyértelműen a 90 fölötti tartományban. Nagy ország, sok jó bor  - mondhatnánk.  Ami igazán meglepő volt, az a viszonylag olcsóbb borok némelyikének minősége. Mindig is tudtuk, hogy itt is vannak ragyogó ár-érték arányú tételek, de a különbség mégiscsak mellbevágó volt. A legdrágább borunk nagyjából 500,-EUR volt, a legolcsóbb 22,-EUR. Maga Priorat és Bierzo nem lepett meg, tudtuk, hogy nagy dolgok teremnek arrafelé…

Vega Sicilia Unico 1996 Ribera del Duero
Színben és illatban is korát bőven meghazudtoló bor. A hordó finom fája még illatban is érezhető kissé, mellette sok és jó csokoládés karakter.  Szájban is csupa élénkség, ragyogó savakkal és egy decensen dohányos-fűszeres ízvilággal. Beépült tanninok, jó hosszú utóíz. 8 pont

Faustino de Autor Riserva Especial 1998 Rioja 
Érett, telt és meleg illat. Két év előnye ellenére a 96-os Unico mellett sokkal inkább tehető a „romjaiban impozáns” kategóriába, de mégis szerethető. Ízben sokkal összeszedettebb, mint illatban, mondhatni semmi nyoma a hanyatlásnak. Tartalmasan indul, és nem is lanyhul izgalmassága. Jó savak, érett cserzőanyag, sok fűszer és aszalt gyümölcs. Koncentrációban lehetne több, de kellemes meglepetés.  7 pont

La Granja Alejandro Fernandez 2001 Ribera del Duero VdM 
Színben és illatban egyaránt, meleg, élénk, gazdag bor. A pincétől megszokott kissé bőrös, aszaltszilvás illatvilág. Nehéz, súlyos illatjegyek ezek, de emlékezetesek. Szájban némiképp bárdolatlan, de olyan intenzitással és lehengerlő melegséggel párosul mindez, hogy szeretni kell. Kifogástalan egyensúly, jó arányok, hosszú, földes-csokoládés utóíz. Örök tuti tipp a maga kb. 6.500,- forintjáért. 8 pont

Vega Sicilia Tinto Valbuena 2001 Ribera del Duero  
Sötét, élénk és vastag bor. Illata füstös-áfonyás, földes és nagyon ásványos. Csupa izgalom és elegancia. Még mindig fejlődése legelején tart, ízében a fa még érezhető. Mellette kitűnő savak és erős tannin társaságában fűszerkert és belga praliné elegye. Nagy formát mutat, ígéret az elkövetkező 15-20 évre. 9 pont

Mirto Ramon Bilbao 2002 Rioja
Élénk és vastag bor, rengeteg gyümölccsel az illatában. Szájban cserzőanyaga uralja egyelőre az ízképet, de lendületes savait azért nem nyomja el teljesen. Afféle fickós bor, tele energiával, fiatalsággal és jó arányokkal. Aki szereti a gazdagabb cserzőanyagot, az már most is fogyaszthatja. Eleganciája még nem tudott kialakulni, de vélhetően érdemes rá várni. 7 pont

Les Eres Vignes Velles 2002 Priorat
Illatban elsőre megtéveszt az enyhén kókuszos-eukaliptuszos karaktere, de rövid idő alatt kiderül, hogy a mélyben egészen más van. Az est meglepetése volt amúgy ez a bor, a maga 28, - 30,- EUR körüli árával. Gyönyörű ásványosság, finoman árnyalt fűszeresség és határozott elegancia uralja. Sav-tannin arányai kifogástalanok, ízében ugyanaz a karakter és gazdagság, mint amit illatban kínált. Nagyon hosszú, tartalmas bor, Prioratra tekintettel zömmel garnachaból.  9 pont

Clos Mogador 2003 Priorat
Összetett, meleg és ásványos illat. Nyomokban eper és kakaóbab, kis fa eredetű édességgel. Savai ragyogóak, cserzőanyaga meglepően sok, de érett és kerek. Ízvilága illatához hasonlóan a piros gyümölcsös körben keresendő. Eleganciája valamivel kevesebb, mint az előző boré, de ez is igen kívánatos darab. Sima 8 pont

Muga Reserva 2005 Rioja
Illatra édeskés és fűszeres, fiatalosan élénk. Szilva és meggy keveredik földes- áfonyás karakterrel. Savai az előtérben, de nem zavaróan, sőt. Gyümölcsösségével együtt kifejezetten lendületessé válik. Hosszú, a teltnél kissé kevesebb koncentráltsággal. 7 pont

Lan Edition Limitada 2004 Rioja 
Nem először találkozunk a borral, de eddig még mindig jól szerepelt. Jó sok levegőt kér. Illatban a fa még jelentős, mellette sok és élénk piros bogyós gyümölcs, csokoládé és föld. Ásványossága számottevő. Egyelőre a cserzőanyag kissé zárkózottá teszi, de koncentrációja mellett van esélye a gyümölcsöknek is. Tartalmas, hosszú és fiatal bor. 7,5 pont

Clos Galena Crianza 2004 Priorat
Végtelenül gazdag és komplex illat, mely elsősorban a talajról szól. Szarvasgomba és meggyfafüst finom ásványosságba burkolózva. Rendkívül sokrétű, percről-percre nyílnak meg újabb rétegei. Szájban sem kínál kevesebbet, s bár fejlődése legelején tart, képes gyönyörködtetni.  Határozottsága remek savaira épül. Nagyon tetszett mindenkinek. 9 pont

Descendientes de J. Palacios Las Lamas 2005 Corullon
Izgalmas, édeskés és még kissé fás illat.  Ásványossága jelentős, s habár fajtát váltottunk (mencia), a jellegzetes földesség itt is érezhető. Illata mintha több lenne, mint íze, kissé gyorsan véget ér a szánkban. Ez az egy róható csak föl, különben egyensúlyban, ízekben hozza mindazt, amitől vörösbor szép lehet. Ízeiben végig érezhető egy meleg kakukkfüves, meggyes karakter. 7 pont

Gere Attila Tinta 2006 Villány
Mert a kakukktojás azért kell… Tempranilloból készült bor. Élénk, fiatalos és ásványos illat, érett gyümölcsökkel, földességgel, nedves avarral. Savai némiképp előtérben, lendületessége vélhetően ennek köszönhető.  Cserzőanyaga sem kevés, viszont érett. Elöl tűnik élénkebbnek, középen kissé megbillen, majd újra felerősödik. Utóízét egyértelműen a gyümölcsök uralják. 7,5 pont

Descendientes de J. Palacios Villa de Corullon Bierzo 2006
A Bierzoban elterjedt mencia fajtát ugyan gyakran hasonlítják a cabernethoz (bizonyos termőhelyeken nemes egyszerűséggel így is nevezik), de valójában semmi köze hozzá. Ennek a bornak a nemessége azonban mégiscsak eszünkbe juttatja a fajtát. Sok és jó füst, eukaliptusz, föld és fekete bogyók egyszerre „támadnak”, a lehető legjobb összeállításban.  Cserzőanyaga sok és vastag, de savai kitűnő hátteret adnak mindehhez. Nagyon hosszú és finom, habár még minden előtte van. 9 pont

Alvaro Palacios L'Ermita 2006 Priorat
A várva-várt, a borok bora. Egyszer kóstoltam eddig, emlékeim szerint a 2001-est, amire Jancis Robinson egyszerűen annyit mondott „Ez a licorella” –  így nevezik a talajnak csak nagy jóindulattal nevezhető felszíni réteget. Nos, erről a borról is ez jutott eszünkbe, ugyanis  tiszta ásvány minden porcikájában.  Liliomtiprás a javából, de meg kellett kóstolni! Cizellált és nagyformátumú, izgalmas savakkal és rengeteg gyümölccsel. Mégis kissé zárkózottnak érezzük. Viszonylagos visszafogottsága nagyságának köszönhető. Lehet, hogy ezen az estén nem erre a borra adtuk a legtöbb pontot, de hogy 5 év múlva a fellegekbe repít, abban biztos vagyok. Azért a 9 pontot így is megérdemli.

Alvaro Palacios Les Terrasses 2006 Priorat
Vastag eper illattal indít. A szőlőt eddig ennyire sehol nem éreztük. Mint a május végi ananász eper, amit véletlenül beletapostunk a földbe.  Zseniálisan buja illat, finom ásványossággal. Koncentrációban ad kevesebbet kicsivel, mint a nagy testvére, de karaktere majdnem ott van. Gyümölcsössége talán erősebb, amitől az egész bort fürgébbnek érezzük. Szép és könnyen szerethető. 8 pont

[A priorati fotók forrásai: első és második kép, harmadik kép.]