Wachau avatott szakértője, Albert gazda, a minap egy érett rajnait kóstolt. (Egészségére.) Majd az erről szóló bejegyzés végén meg is alkotta a Knoll pince Kellerberg rizlingjének helyes időben történő fogyasztásának tételét. Eszerint wachaui borokat általában 3-4 évesen igyunk, kivéve ezt, itt minimum 7 év érlelés kívánatos. Mivel volt otthon egy 2001-es Loibenberg dűlős borom Emmerich Knolltól, így egy vasárnapi ebédhez fel is bontottam, kíváncsi voltam, hogy erre a tételre igaz-e a fenti megállapítás?

Emmerich Knollról pár bekezdést már lehetett olvasni a blogon, igaz, ehhez egészen A. Móri Leányka cikkéig kell visszalapozni. Alföldi merlot pedig ennek a dűlőnek egy alacsonyabb besorolású (Federspiel) párját kóstolta már, és nem szerette. Magam először és eleddig utoljára nyáron jártam a borvidéken, szerencsétlen pillanatba, ugyanis a borászok jelentős része épp nyaralt, mindenesetre ahol meg lehetett állni, ott megálltam, és ittam. Nem mondom, hogy minden bor kiváló volt, de rosszal nem kínáltak sehol. Végül pár palack bort haza is hoztam, szépen sorban ki fognak majd nyílni a palackok. Ha valaki arrafelé járna, a spitzi mólón található Fohringer borkereskedést csak ajánlani tudom, Knoll borokból is igen komoly gyűjteményük van, tapasztalatom szerint az új évjáratokat nem sokkal a pinceár felett adják.

Ezt a bort viszont már jóval régebben vettem, a levelezőrendszerem archívumában egy tavaly januári levelet is találtam, amiben épp Albertet próbálom meggyőzni, hogy igyuk ezt meg, de aztán ez elmaradt. Így egy évvel később egyedül poharazgattam el a bort.

A dűlős Knoll-borok közül a Loibenberg a legolcsóbb, 24-25 euróért lehet szert tenni egy friss évjáratra belőle. A leírások tanulsága szerint leginkább citrusok jellemzik az innen származó borokat, ezen az érlelés sem változtatott jelentősen. A szalmasárga színű, 8 éves bor meglepően elevennek, frissnek hatott. Az érettségről a szín mellett a felbukkanó petrol árulkodott, de ez a jegy nem volt tolakodó, végig a háttérben maradt. Jóval fiatalabb rajnaikban ennél markánsabban szokott megjelenni a gázolaj, lehet, hogy a Knoll-borokon tényleg nem fog annyira az idő, mint társain? Az illatban a narancs, mandarin, citrom mellett ásványos és gyógynövényes jegyek is felbukkantak. Az íz sem egy lendületét vesztett, idős borrról szólt. A vibráló, eleven savkészletért, a komplex, gyümölcsökkel teli kortyért lelkesedtem. Izgalmas, színes bor, erős nyolc pont. Úgy tűnik, Albertnek igaza van.

Másnap elmentem egy rizling kóstolóra, ahol húsznál is több rajnait töltöttek a poharamba. Hogy találtam-e ennél jobbat? Majd elmesélem.