Sokat elmond egy pincéről, hogy milyen a belépő bora. Mert bizony nem olyan könnyű igazán jót alkotni ebben a kategóriában. Legyen az alapbor tartalmas, jellemző a birtokra, csillantsa fel a magasabbra pozícionált borok erényeit; de azért legyen könnyen érthető, jól fogyasztható és nem utolsó sorban finom. Ja, és legyen olyan az ára, hogy még beleférjen az egy próbát megér kategóriába. Van, aki csak ez utóbbit hibázza el, ám az is éppen elég tud lenni. Bussay doktor esetében persze a legtöbben már túl vagyunk az első vizsgálatokon, ám mindig születnek újabb csecsemők újabb borokra szomjazva. Jó dolog, hogy ők olyan belépőbort kóstolhatnak az Esküvék személyében, akik vastagon megfelelnek a fenti kritériumoknak. Bár lehet, hogy el kellett volna még vermelnem őket, mégis most az aktuális 2007-es és egy évvel idősebb testvére került poharamba.
Az ugye megvan, hogy az esküvék olaszrizling és rajnai rizling házasságát jelentik, a kereskedő szerint a 60-40% a hagyományos recept. A 2007-es közepesnél intenzívebb illatából fanyar gyümölcsösség árad. Citrusok leginkább: grépfrút és lime képében. Aztán napégette (és nem erőmű) szalmát, réti virágokat, dinnyehéjat és forró fehér köveket idéz. Bontás után rontotta az összképet egy kis szúrósság, ami enyhült, talán el is tűnt: vagy megszoktam vagy megszökött. A korty tartalmas és édeskés, talán meglepő módon is az illat után. Szélesen szétárad a nyelven, majd a 13-as alkohol cseppet soknak bizonyul: fűt rendesen a korty, néha még pajkosan csíp is. Először úgy hittem, kevés benne a sav, aztán rájöttem, hogy nem is, csak ők az észrevétlen, szürke eminenciás savklónból valók. Megtartják amit kell, de nem szeretik mutogatni magukat, nem szólóznának a világért sem. Könnyen lehet, hogy az olaszrizlinghez hasonlóan benne is maradt egy kis cukor, amin a kötelező kesernye sem tud felülkerekedni, egészen az utolsó pillanatokig. Lecsengése tisztességes, kicsit disszonánsan keserédes. Öt pont simán.
A 2006-os még nála is jobban tetszett. Intenzív rajnai illattal mutatkozik be. Finoman, de határozottan petrolos, mellette érett, mézes, őszibarackos, diós, köves mégis meleg karakterű. Mély, összetett, tiszta és vonzó. Nagyon szép kezdés. Szájban aztán fiatalabbnak mutatja magát: egyszerre élénk és érett. Zamatában nyáresti langyos gyümölcsösség és lendületes, cikázó citrusok keverednek, ez utóbbiak persze a kirobbanóan energikus savak ajándékaként. Nagyon rajnai rizlingesnek tűnik, jobban mint sok tiszta fajtabor. Felfedezhető még egy kis sós-minerális vonal is, ám ez az ecsetvonás épp csak fűszerez. Tiszta és finom. Azért ha jól belegondolok, nemcsak fiatalabb, egyszerűbb is, mint az illat ígéri. Nagyon jóleső, frissítő, ám nincs sok megfejtenivaló benne. Persze nem is kell, egy ilyen bor legyen inkább innivaló. Hat pont lazán.
Hiába, akármit mondanak, akik ellenzik ezt a házasságot, ezek a borok azt mutatják: bizony, nem rossz pár ők ketten.
A Bussay Pince képét innen metszettem.
Utolsó kommentek