Ideje volt újra olaszrizlinget bontanom, hatról hétre lépnem. Nem hagyhattam ki a gyorsan múló lehetőséget, hogy majdnem harmadával olcsóbban árulták a Bussay olaszt, amit amúgy is meg akartam kóstolni. Így aztán még aznap este ki is dugóztam, másnap pedig a lentebb némileg részletezett élményeken fellelkesülve betáraztam további hármat. Referencia pontként melléraktam egy Egerszólátit, amelynek korábbi évjáratait szerettem, jó ideje azonban valahogy nem találkoztam már St. Andrea olaszrizliggel. Most is tetszett, ám ezúttal a Csörnyeföldi egyértelműen szebbnek mutatkozott.

Bussay Csörnyeföldi Olaszrizling 2007

Sok jót hallottam már Bussay doktor 2007-es borairól, legutóbbi nem túl szerencsés találkozásunk csak fokozta kíváncsiságom. Aztán meg azt olvastam, hogy az olaszrizling a kedvence ebből az évjáratból, úgyhogy már nem volt kétséges, mi következik. A nagy számok bora: 10 gramm cukor, 8 gramm sav, 14 %-os alkohol.

Szép narancsba hajló sárga, határozott zöldes fénnyel. Illata intenzív: diós, gyümölcsös. Mandarin, fehér húsú őszibarack, mézes citrom és kövek. Vonzó, friss, tulajdonképpen egyszerű ám semmiképp sem sablonos vagy unalmas. Természetes szépséget tükröz.

Szájban robbannak az érett, túlérett, édes gyümölcsök és a remek savak. Ízében leginkább sárgadinnyét, ananászt és citromos nápolyit véltem felfedezni. Lendületes és jóízű bor, egyszerre tud testes és üdítő lenni. Széles, mégis feszes testtel büszkélkedhet. Lecsengése hosszú, olaszrizlinges, és nem túl kesernyés. A maradékcukor nagyon jól áll neki, finommá teszi, de nem tompítja el, nem butítja le. Sőt, kihagyhatatlan szerepet vállal a kiválóan eltalált arányok kialakításában, amelyek ezt a bort pannon klasszissá teszik. 7 pont.

St.Andrea Olaszrizling Egerszólát 2007

Bizony nem kevés igazság van abban, hogy sok minden múlik azon, milyen bor vagy borok mellett kóstolunk egy másikat. A Bussay-borral egy színpadon ez az olaszrizling nem kaphat főszerepet. Pedig vitathatatlanul van benne karakter, vannak értékei.

Aranysárga, telt színű. Orrban intenzív, az enyémnek sok benne a fa. Rengeteg méz, mögötte a gyümölcs is inkább túlérett, kicsit állott benyomást kelt. Banán, puha körte, mazsola. Nem rossz ez csak ha túl sokszor szippantgatunk, fárasztónak, laposnak találhatjuk egy idő után.

Szájban élénk, kicsit még húzós savak köszöntenek, a közepes testet minden erőlködés nélkül szépen megtartják. A korty második felétől megváltozik kicsit a helyzet. A savak megszelidülnek valamennyire, a gyümölcsösség megvastagodik észrevehetően. Ám valahogy így sem áll össze rendesen, nincs (talán még?) benne igazán harmónia. Az utóíze a legjobb: finoman kesernyés, közepesen hosszú, szépen összegzi a korty értékeit. Tökéletes beszélgetőbornak mondanám. Ha nem figyelünk rá túlzottan, nem kezdjük elemezgetni, akkor nagyon kellemes, mégis karakteres csendestárs tud lenni. Ezt a tehetséget értékelve 5 pont.

Vannak borok, akik jobban szeretik, ha iszogatjuk őket és nem kóstolgatjuk. Ők ketten ilyenek.