Múlt csütörtökön ott hagytam félbe, hogy kértem még egy kortyot a Somlói Apátsági Pince hárslevelűjéből, és maradt bőven mondandóm a Pálffy-, Szentesi- és Bukolyi-borokról. A folytatás izzadságszagú sportújságos szalagcímekbe erőltetve valahogy így nézne ki. Kisebb meglepetések az első két asztalnál, jóleső papírforma a harmadiknál. Először egy balatonfelvidéki pince, ahol a vörösek jobban tetszettek, mint a fehérek. Aztán a hazai pálya előnyét élvező velencei házasítás szoros győzelme a rejtőzködő fantommal szemben, végül a formájukat hozó kult-vörösek még a pillanatképeken is nagyon jól mutatnak.

A köveskáli Pálffy Pince olaszrizlingje 2008-ból fülledt, banánhéjas illattal mutatkozik be, aztán szerencsére nyílnak a virágok is. A korty tartalmas, krémes, ízében érett citrusokkal, markáns kesernyével. Viszont nehéz, elbírna több savat. A 2007-es szürkebarát még inkább. Intenzív illatában tuttifrutti és édes likőrben ázott gyümölcsök. A kortyban az alkoholon és a kesernyén nehezen tör át bármi más. A 2008-as tramini rózsás, mégis valahogy picit savanykás illata nekem már egy picit parfümös, tolakodó volt. Nagy kontraszt utána a komoly savakkal találkozni, és bár tartalmas a korty, az alkohol a végére meglehetősen elszabadul.

Két cabernet sauvignont is megkóstoltam, mindkettő illatából áradt a málnalekváros palacsinta. A 2007-est határozott savai és tanninja miatt inkább étel mellé tudom elképzelni. A 2006-os illatában még vaníliát, kóstolva pedig jobb szerkezetet és több kedvességet mutat, alighanem a hordónak is köszönhetően.

Szentesi Józsefnél az A és B küvét ezúttal kihagytam, hiszen nemrég vizsgáltam őket alaposabban, így a 2007-es rajnaival kezdtem. Illata szép, likőrös gyümölcsös, jellegzetes hordófűszerekkel. Kóstolva tartalmas és finom, csak nekem kicsit sok benne a cukor. A 2008-as rajnai rizling hasonló illattal nyit, szájban aztán alaposan túlszárnyalja elődjét. Krémes, gazdagon gyümölcsös, a fa szépen díszit, a finom kesernye remekül keretez. Én mégis jobban szeretném őt is pár gramm cukorral soványabban. A 2008-as zengő tisztán gyümölcsös, nőiesen kedves illatú, kóstolva sem kell csalódni: hízelgő, kedves ám természetes.

A 2008-as pinot noir kis technokollal nyit, aztán nagyon szép gyümölcsök érkeznek, ráadásul játékosan, kadarkásan fűszeres. Ízben is ezt kapjuk, aminek örülünk persze. A korty széles, mégis üde, a vége hosszú és elegánsan kesernyés. A 2008-as csókaszőlő egyedi merlot és kadarka közti illatával, izgalmas fűszereivel és mélységével jól belekezd. Kóstolva sem vesz vissza: gazdag, fűszeres, mély, nagyon finom de azért nem adja túl könnyen magát. Olyan izgalmas és kedves volt, hogy egyszerűen képtelen voltam kiköpni. A 2007-es Velence Cuvée érett, cabernet-re emlékeztető gazdagon gyümölcsös illatú, szépen fűszeres és sziklásan hűvös. A korty húsosan gyümölcsös, fűszeres, finoman sós. Elképesztően szép savai és finom tannija van, nekem aznap jobban ízlett mint bármelyik más vörös.

A nap végére hagytam Bukolyiékat, nem volt más választásom: a Gróf Buttler Pince hat vörösborral érkezett. Az első kettő a Szarkás tetőről, a többi Nagy-Egedről. A 2007-es cabernet sauvignon remek kezdés volt. Izgalmas, földes, avaros málna illatban és ízben. Gyümölcsös, kedves, jól iható, mégis van egyénisége. A vele egykorú és ugyanonnan származó pinot noir már jóval extrémebb kategória. Hűvös mentás, földes, fagyasztott málnás illatú, szájban intenzíven fűszeres, a kesernyék túltengenek néha, tanninjai nem éppen kedvesek. A 2005-ös merlot viszont már mosolygós illatú: csupa málna, eper, csoki és kedvesség. Kóstolva ezzel szemben kicsit szigorú, Bukolyi Marcell szerint csak fiatal még, én azért gyanakszom az évjáratra is.

A 2006-os syrah-t szeretem, pedig nem kedvencem a fajta. Intenzív, fűszeres, borsos, mély és sötét illatú bor, feszes struktúrával, épp csak egy picit lebegő alkohollal. Buján gazdag, mégis jól csúszik. A 2006-os Bikavér illatában málna és étcsoki mellett tulipánt és rózsát is találtam - remélem, nemcsak azért, mert rossz (vagy jó) helyen álltam. Remek savai vannak, zamatos, finoman sós, határozott, de nem tolakodó terroir jelleggel bír. A Phantom 2006 nem egy versenybor típus, nehéz egy-egy futó találkozás alapján tényleg megismerni. Nem szeret hangoskodni, mindenben inkább visszafogott. Illata elegáns, meggyes, étcsokis, kóstolva részletgazdag, finom szerkezetű. Sok izgalmat és felfedeznivalót ígér, az ára miatt azonban könnyen lehet, hogy nem fogom igazán alaposan megismerni.

[Pálffy Gyula fotóját innen, Bukolyi Marcell képét pedig innen szüreteltem.]