Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Árvízkárosultak (I.)

N.A.G. Diósi Sárgamuskotály 2004

2010.04.16. 10:22 - BOB

Húsvét előtti héten történt, hogy házunk előtt, az utcán eltörött egy úgynevezett főnyomócső. Ezzel önmagában nem lett volna baj, de a vízszolgáltató több, mint egy napot várt a javítási munkák megkezdésével, s mire megérkeztek, kedvenc borospincémben már csaknem 40 centi magasan állt a víz. Mikor a tűzoltóság az áradat nagyját sikeresen kiszivattyúzta, akkor döbbentünk rá, hogy a döngölt föld aljzat teljesen eliszaposodott, a bortartó állványok beledőltek, a palackokat az iszap alól kellett kimentenünk. A kár tetemes.

De ha a dolog jó oldalát nézzük, ezzel alkalom nyílt egy csomó olyan bor szisztematikus elfogyasztására, melyeket egyéb esetben még könnyen lehet, hogy évekig tartogattam volna a pincében. Kapcsolódnak hozzájuk emlékek, történetek, s ezeket könnyen felidézheti egy ilyen kényszervágás.

Németh Attila 2004-es sárgamuskotálya tudtommal sosem volt forgalomban. A szőlőt vaskos túlérésben, december végén szedte hozzá a borász, a must mégis csontszárazra erjedt. Így olyan különlegesség kerekedett belőle 47 grammnyi cukormentes extrakttal, melyet akkoriban NAG inkább a pincében őrizgetett. Ehhez persze nem kis mértékben hozzájárult az a 12 grammos savkészlet is, mely maradékcukor híján igencsak acélos gerincet adott a bornak, emellett viszont hosszú életűre is predesztinálta azt. AM kollégával 2007-ben látogattunk el Németh Attila gyöngyöstarjáni pincéjébe, akkor tettünk szert e különlegességre. Kaptunk mellé instrukciót is, miszerint fektessük még egy-két évig, mert igencsak karakán acidokkal bír. Azóta őrizgettem pincémben, míg a nem várt tavaszi áradat nyomán, az iszapból kihúzva kikerült belőle a dugó.

Albert gazda anno szintén szájpadlásvégre kapott egy kóstolásnyit e borból, s akkor azt írta róla: "Ha azt mondom, különleges bor, még nem mondtam semmit." Akkor azonban még igencsak fiatalka volt a szőlőtő e termése, az eltelt 4 évben rengeteget változhatott, így ő lett az első áldozata a kényszerbontási hullámnak.

A bor színére nem nagyon találok szavakat. Egy erős fekete tea tud ennyire sötét, a borostyánnál is mélyebb, s mégis kristálytiszta lenni, meg talán az igen érett aszúk. Törésnek, opálosságnak mégsincs nyoma sem. Nem tévedés pedig, ez egy fehérbor. Beleszippantok hát.

Elképesztően mély és érett illat csapja meg az orrom. Dió, birs, aszalt sárgabarack, muskotályos aromák kavalkádja. Az érlelés illatai már egyértelműen átvették a terepet, de a gyümölcsök sem tűntek el, s így együtt csodálatosan harmonikus illatot képesek a szaglószervembe tolni. Halványan gyógyszeres, oxidációs aromák is felderengnek, de semmi sem utal arra, hogy ez a bor ne érne meg még akárhány évet is. Érett, de nem öregedő, mint egy úri dáma a királyi udvartartásban.

Szájban viszont - mondjuk ki - erősen savas. Mintha abban a fekete teában kicsit megszaladt volna a citromlé. És hiába nem az éretlenségből származó savak ezek, 12 gramm akkor is meg tudja borítani a bor harmóniáját, ha mellette komoly beltartalom találtatik. Talán némi maradék cukor tudná ellenpontozni, de olyan itt nincs. Ugyanakkor ha "benézünk" a savak mögé, szép, gyümölcsös ízvilágot és szép szerkezetet is találunk, ami minden szempontból kellemes lehetne, csak épp kicsit kevés az acidok hengerei ellenében. Mondjuk második kortyra már annyira nem szörnyülködik az ember fia, sőt ha egy kicsit hozzászoktatja a száját ehhez a savszinthez, akkor még élvezni is lehet a kóstolást. Nekem legalábbis sikerült. A negyedik-ötödik korty már szinte lecsúszik magától, mégha persze érezni is az alacsony péhát rendületlenül. A lecsengés pedig szinte végtelen, és még abban is játszanak egymással a gyümölcsök és a savak. Persze ez utóbbiak nyernek végül.

Én nem tudom hová tenni ezt a bort. Kimászik (mit mászik, egyenesen ugrik, kaján kárörvendéssel az arcán) az én földhözragadt értelmezési tartományomból. A természet ilyennek alkotta. Én pedig nem tudok mit kezdeni vele, hacsak nem újból az eszembe vésni, hogy a Teremtő bizony a mi értelmünket meghaladó dolgokra is képes. Ha magasra pontoznám, megkongatná lelkiismeretem harangját a bennem lakó hedonista, ha pedig alacsonyra, akkor a savtoleráns műélvező énem szedné le a fejem. Tanácstalanul állok (ülök) a bor előtt. Vakarom a fejem. Nincs jobb ötletem: aki hozzájut, tegyen vele egy próbát.

Címkék: kóstolás fehér 2004 sárgamuskotály mátra mátraalja németh attila

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr881925741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

demisec · http://thepit.blog.hu 2010.04.16. 10:40:29

Hm, izgalmas bornak tűnik, egy visszás évjáratból (ráadásul elképesztő késői szürettel egy muskotály esetében, ami amúgyis kockázatos, érdekes tanulmány). Szerencse fia, aki ilyesmit kóstolhat.... Ez a szín....

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.04.16. 10:53:06

Nem mondom, hogy márványba véset örök igazság ez a sav-cukor arány, de van ez a Koch-féle diagram: fejermak.hu/images/uploaded/Image/szaktanacsok/mate/koch.jpg

E szerint a a száraz (10g/l alatti cukor) kategóriában az 4-7g/l az ideális és a félszárazban (18g/l alatti cukor) pedig 6-9g/l savtartalom.

Ez a Koch-féle diagram persze semmit nem mond az extrakról illetve a nemrégiben elhíresült glicerinről ami ugyancsak felelős az édes ízhatásért, bár a cukorénél tudtommal kevésbé.

Egy átlagos extraktú bor úgy glicerintartalma ritkán több mint 9-10g/l, de egy ilyen késői szüretből akár 20g/l is lehet. Vagyis a Koch-féle diagramon ez azért kompenzál. De még így is (mármint az extrakt édességével számolva) úgy 20-25g/l maradékcukorral esne bele a Koch-féle diagram harmonikus sávjába.

Persze nem szentírás az ilyen labormatek :) de szerintem érdekes.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2010.04.16. 11:05:53

Biztosításod volt? Ha a számlákat megtartod, akkor fizetnek és be volt jelentve, hogy bort tárolsz ott. Egyik barátom járt hasonlóan, de nem árvíz, hanem betörés.

AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2010.04.16. 13:33:22

Attila akkor régen abban bízott, hogy majd rendeződnek a dolgok a borban. én nem hittem, hogy ez megtörténhet. írod, hogy a természet ilyennek alkotta. zek szerint a természet is hibázhat néha :)

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.04.16. 13:47:47

Engem nagyon érdekelne pár részlet ezzel a borral kapcsolatban.
Láttam már 45-50 környéi extraktal bíró bort, de még 14-15vv% szesszel is maradt ezekben 30-60g cukor.

Szóval milyen mustfokkal szűrte Németh Attila ezt a bort és mennyi a szesz benne?

fiatalborivo 2010.04.16. 14:21:39

hát ha az iszapból lett elővarázsolva nem hinném hogy megmaradt a címke...

Daeril 2010.04.16. 14:58:34

Franciaországban kóstoltam egy szalmabort (vin jaune du Jura ha jól emlékszem termelőt sajnos nem tudok mondani) az volt ilyesmi.
Sűrű test érdekes aromák de bántó már-már savanyúságba hajló savasság.
Én akkor kevés tapasztalattal bírva egy desszerborra számítottam a technológiából kiindulva úgyhogy az élmény sokkolt. Nem vásároltam újabb palackot...

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.04.16. 15:06:38

@Daeril: érdekes, az én szalmaboromban az aromák bántók... kellemetlenül koncentráltak. A sava rendben van.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.04.16. 15:34:56

@RAMBO: A legnagyobb tisztelettel én azért úgy gondolom, hogy a szalmabor az egy nagyon más műfaj mint a természetesen koncentrált borok. Akár szalmán, akár az elvágott vesszőn szárad a szőlő. Nem vagyok képzett növénybiológus sem biokémikus, de szerintem egészen más folyamatok játszódnak le egy olyan szőlőben ami még élő kapcsolatban van a tőkével mint abban amit már attól elszakítottál.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2010.04.16. 17:02:32

@BZoltan: ha az Amarone jut eszembe (Valpolicella Recioto-t nem ittam még), akkor természetesen a nagy extrakttól és alkoholtól eltekintve szép lekváros és aszaltgyümölcsös jegyek jönnek és elég erősen ráadásul. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen egyfajta lassú aszalási technika. A tisztán elkészített Amarone-ban nincsenek fura savak és aromák.

Van Soave Recioto is, aki ivott, az talán többet tud a fehér szalmaborról.

A jerez-i Pedro Ximénez, illetve a Malaga is szalmabor (viszont erősen oxidált). Itt sincsenek az említett éles savak, annak ellenére, hogy sokszor pótolnak is.

shiraz 2010.04.16. 18:59:32

@Daeril:
szia,
a vin jaune Jurából az nem szalmabor, hanem egy sokáig hordóban flor alatt érlelt borkülönlegesség Savagnin szőlőfajtából. ha szalmabort szeretnél Jurában akkor vin de paille-t vegyél.
üdv

Daeril 2010.04.16. 20:32:56

@shiraz: Üdv!
Kösz az infót! Ebből is látszik milyen gyenge kezdő voltam... :)

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.04.17. 13:45:01

@Daeril: Nekem is eszembe jutott Jura, és Savoie is, ott vannak ilyen érdekes, diós, oxidált illatú, és ehhez képest meglepően száraz borok. Én szeretem őket, fondue-höz és -be szerintem a legjobbak.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.04.18. 10:10:34

@BZoltan: szia Zoli!
ha jól emlékszem ez a bor kb a 2005ös concubina muskotály paramétereivel bírt volna (azaz kb 10-11 szesz, 100 körüli cukor), de nem állt meg az erjedése, és szárazra ment ki...
több mint egy évig erjedt...gondolom lehet 15 körül a szesz, és 12 a sav, és asszem van benne kb 10 körüli cukor, de lehet tévedek valamelyik adattal...:-)