Németh Attila gyorsan közismert lett, de a lendületes bevezetést nem követte dinamikus tárgyalás. Pedig a módszerek kézművesek, a borok jók. Igaz, maga Németh is úgy tartja, útjai elején jár.

A Bortársaságnál lehetett a napokban megkóstolni – a borász jelenlétében – néhány érdekes Németh Attila-tételt, 2004-eseket és 2005-ösöket, egyik sincs még a piacon. Némethet régóta kedvelem, őt magát is, a borait is, egyszer írtam róla eddig, tavalyi borfesztivál-tudósításomban. Régi vágású, tartalmas, tiszta fehérborokat készít, kilenc hektáron gazdálkodik. 2000-ben kezdte, dűlőszelektál, terméskorlátoz, radikálisan, hordóban erjeszt, érlel, és nem használ fajélesztőt, szóval, kézműves módszereket alkalmaz. 2004-ben 25-50, 2005-ben 25-30 hektoliter bort készített hektáronként.

Németh azt szereti, ha a bor olyan, amilyennek a természet akarja, nemigen avatkozik be a folyamatokba, ebből időnként nagyszerű eredmények következnek, időnként kudarcok, így megy ez. Komoly dilemma számára, mennyire szabad beleszólni az erjedésbe, különösen azóta, hogy bátyjával és annak családjával létrehozták az Alana Tokaj birtokot Hegyalján. Arrafelé talán kevés lesz vadélesztőzni, mert így a borok akkor is édesek maradnak, ha alkotói másképp akarnák. Nyitott ügy, majd kiderül, hogyan jó.

A borász ügyesen indult, gyorsan megtalálta a forgalmazót, vagy fordítva, a fővárosi borbarátok szeme elé került hamar, mégsem sikerült berobbannia. Mátraalja eleve nincs a topon, kívül van az érdeklődés úgynevezett homlokterén. A 90-es évek közepén Szőke Mátyás szép karriert csinált, pörög ma is, úgy, ahogy, meg a nagyrédei Szőlőskertet is kedvelni szoktuk, de ezzel be is zárul az amúgy szűk kör. A borvidék rajongói nyilván fel tudnának sorolni még egy-két nevet – nekem is menne –, de országosan nagyhírűt nemigen. Pedig az adottságok megvannak, pont, mint Egerben, különösen szép fehérek teremhetnek a Gyöngyöstarjánhoz vagy Nagyrédéhez közeli dűlőkben, és jobb évjáratokban a kékszőlők is beérhetnek.

Cserepesi Olaszrizling 2005

Halványsárga, tükrös, tiszta, illatos, kicsit cukorkás, virágmézes, friss. Szájban közepesen testes, édeskés-savanykás, hosszú, a lecsengésében az édeske kesernyével párban egyensúlyoz, az utóbbi kissé elbillenti. A francia barrique hatása, amelyben tartózkodott, jegyként nem érzékelhető. A cukor jól áll neki, a szárazpróbája rendben van. Erős 4 pont.

Veresföldi Chardonnay 2004

Zöldessárga szín, már mozgása is tartalmasabb bort ígér, illatai vastagabbak, sűrűbbek, kis animális disszonanciával. Menet közben mélyül, tisztul. Jó testű, rétegzett, finom bor, szintén némi kesernyével, gyümölcsökkel. Sokat megy előre, egyre zamatosabb, és úgy tűnik, vannak tartalékai. 5 pont.

Cserepesi Tramini 2005

Tükrös aranysárga, éppcsak árnyalatnyit parfümös, sokkal inkább rózsás, virágos. Nagyon üde, élénk, dinamikus. Bár tüzes, magas szeszekkel, és ehhez képest karcsú, mégsem aránytalan. A kesernye ennek a végéről sem hiányzik, de még belefér. 5 pont, simán.

Concubina 2004

Mély szín, szép ablakokat rajzol, viszont bizonytalan az illata. Lustább, messze nem annyira szép, mint az előtte kóstolt tételek. Nehézkes, szétlóg. Hatvan százalékban chardonnay, a többi tramini, hárslevelű, sárgamuskotály. 3 pont mindössze.

Diósi Sárgamuskotály 2004

Frenetikusan mély és sűrű sárgabarackos illat, friss és aszalt változatban egyaránt, árnyalatnyi füstös beütéssel. Eddig nagy. Ízben hihetetlenül nyers, életemben nem kóstoltam hasonlót. Kőkemény és savanyú. December 21-én szüretelték, száraz. Tíz hónapon át, októberig erjedt. Horribilis, 47-es a cukormentes extraktja, 12-es a sava. Az illat és az íz közötti ellentmondás miatt nem értékelhető. Ha azt mondom, különleges bor, még nem mondtam semmit.

Diósi Sárgamuskotály 2005

Világos szín, tökéletesen tiszta, friss, barackos illat. Sehol semmi parfüm. Picit kevesebb cukorral és árnyalattal több savval talán karakteresebb lenne. Szép így is, vonzó, finom és elegáns. November második hetében szüretelték, 75 gramm maradékcukor van benne literenként. 5 pont.

Cserepesi Sárgamuskotály 2004

Aranyszínű, tömény. Töppedt szőlőből származó, sűrű illatok, gyümölcsös, mézes, minerális. Komplex, gazdag, nagyon jó. Széles, komoly bor, 150 grammnyi cukra és visszafogottabb savai ellenére dinamikus is. Összességében harmonikus, kifejezetten vonzó, benyomásom szerint simán oda lehet tenni egy hasonló kvalitású késői tokaji, sőt akár egy 5 puttonyos aszú mellé. A 8 pont megvan.