Rendszeresen visszaköszönő téma eme hasábokon a Somló nagy ígéreteként indult Kreinbacher birtok, amelynek nem sikerült oly látványosan az élre törni, mint tette azt a későbbiekben Takács Lajos. A felkavaró borok mai napig elmaradtak, pedig a befektetett energia, a kiváló területek, mind-mind a borvidék vezető borászatává predesztinálnák őket. Azonban a frissebb évjáratokkal előrelépés látszik kibontakozni, a 2007-es boraik egészen jól sikerültek, már amelyek megjelentek az üzletekben, azok biztosan. A St. Ilona család olaszrizlingje nem csak Palack kollégának tetszett meg korábban, nekem is bejött, a furmint szintén. A tragikus hirtelenséggel elfogyott juhfark még inkább, bárcsak betáraztam volna belőle, amíg lehetett, bosszankodom is emiatt rendesen. A legmagasabbra pozícionált (nem csak a termékpiramisban, Somló minden bizonnyal legdrágább bora) Kőkonyha Küvétől joggal várhatnánk az áttörést, a 2007-es talán meg is hozza majd, a bevizsgált, jelenleg futó 2006-os évjáratú viszont nem tette. Szépnek szép, csak valami plusz hiányzik még...

 Lassan négy éves, színe ennek megfelelően már aranysárga, igaz, még világosabb árnyalattal. A pince korábbi borainál többször reklamált tölgyhordó itt nem ül rá a borra, inkább szépen besimulva fűszerez. Egységes és összeérett illat, egyedi stílussal bír, inkább egy jó Champagne ugrik be róla, mint a legtöbb somlói. Halványan édeskés, egy kis karamell, egy kis virág, koncentráltabb, mint komplex, de komolyboros, elegáns. Belekóstolva is a kidolgozottság tűnik föl, krémes textúra kerek savakkal, stabil ízkép - és hogy kapjunk valami jellegzetesen somlóit, sós. Ideális érettségű lehetett az alapanyag, az alkohol (13,5%) tökéletesen észrevétlen, de teste így is méretes. Utóíze lehetne határozottabb. Szép bor, egészen más irányból próbálja a nagyságot elérni, mint a Takács vagy SAP borok. A több szakaszban lefolytatott kóstolgatás során 7 pontba is átcsapott időnként, de inkább 6 és 7 pont határán billeg. Az ára kissé borsos, így 7000 Ft környékén.