"A syrah az univerzális csábító – milliószám rontja meg, és teszi szeszrabszolgájává a gyökértelen, globális fogyasztót. Sötét, mint az éjszaka, sűrű, mint a tinta, tanninos, mint állat, és a fekete bors vagy a szeder felismeréséhez igazán nem kell borakadémikusnak lenni." Néhány éve így indítottam fajtakalauzunk syrah szócikkét. És így fejeztem be: "A 2003-as syrah-k alapján még okunk volt azt hinni, hogy a fajta él-hal a magyar rögért. Ma már tudjuk, hogy elsősorban a napsütést és a kánikulát imádta. A 2004-es és a 2005-ös borstúladagolásban szenvedő, éretlen szőlőből fröcsöntött, savanya magyar syrah-k riasztó gyorsasággal rombolták le a fajta nimbuszát. (...) A két szűk esztendő után 2006 ismét bizakodással töltheti el a syrahrajongókat, de az ártatlanság korának vége."
A borúra sokáig nem jött derű, a szórványos Buttler-kortyok és egy palack 2002-es Weningeren kívül inkább csak tűrhető/tiltandó magyar syrah-kkal találkoztam. Aztán eljött a mélypont, és beálltam azok táborába, akik a syrah meghonosítását ballépésnek tartják. Hiba volt. Legkedvesebb borbarátom összerakott egy rhone-i/magyar vegyes sort, és bár előző nap súlyos magyar bordóiakat és néhány benchmark bordeaux-it kóstoltunk, az est végére rá kellett döbbennem, hogy valójában egyetlen fajtából sem kóstoltam több nagyformátumú magyar vöröset. Azóta is ízlelgetem: jók vagyunk syrah-ban. Egerben legalábbis biztosan, és irgalom atyja, ne hagyj el, a Somlón is.
M. Chapoutier Crozes Hermitage ’Les Meysonniers’ 2006
Nem süvöltött belőle a terroir, sem a bors, sőt, az illat kimondottan közhelyesnek volt mondható - vanília, málna, puncs, törökméz -, de kóstolva kiderült, hogy ez egy okosan elkészített, nagyon is szerethető bor. Érett anyag, jó arányú, barátságos, lágy érintésű, nem túlzottan koncentrált korty. Ízében törökméz, medvecukor, szeder és fűszeresség. Puha, szemcsés tannin, ami az egész szájat betölti. Közepesen hosszú, ízgazdag lecsengés. Jó inni. 6-7 pont
Jean-Luc Colombo Les Méjeans Cornas 2006
Ezt valami magyar dúvadnak gondoltam egy hátrányos helyzetű évjáratból. Ráfért volna még néhány hét a tőkén, vagy bátrabban kellett volna forgatni a metszőollót. Illatra borshegyek, cseresznyekompót és fakéreg. Kóstolva megint csak agresszívan borsos, húzós, grapefruitos savakkal súlyosbítva. Tagadhatatlanul savanyú. A vége grapefruitos és borsos. Szétáll. Nem ihatatlan, de többet vártam Colombótól. 4 pont
Gróf Buttler Syrah Nagy Eged 2006
Megállt bennünk az ütő, amikor beleszagoltunk. És aztán már nem is tértünk magunkhoz. Én végig megtartottam a második poharamban referenciának. Sötét szín, tükrös. Az illat intenzív, mély és izgalmas. Szamóca, fekete szeder, borsos fűszeresség és katica. Hatalmas bor, ellep, feltölt, beburkol. Nagyon sűrűszövésű, súlyos, de nem nehézkes, remek, kerek savak mozgatják. A kortyban erdei gyümölcsök, cseresznye és fűszerek. Tiszta és tekintélyes. Teljesen varratmentes. Finomszemcséjű tannin, amely egyenletesen borítja be a szájat. Végtelen lecsengés - szaftos és széles. A Nagy-Eged Cote-Rotie legkeletibb csücske? 8-9 pont (A kóstoló végén már kezdtük is gyűjteni a rendelést. 4750 Ft)
M. Chapoutier Cote-Rotie Les Bécasses 2006
Gyanítottuk, hogy nem magyar (én Montiriusra tippeltem). Behízelgőnek az anyja sem mondaná. Az illat sötét és pikáns: tinta, fekete olívabogyó, cassis és valami magos rozskenyérre emlékeztető dolog. (Utólag megnézve a szakirodalmat imamalomként pörgetik a tapenádot.) Kóstolva közepes test, kerek, jó arányú korty, amiben a szedres-málnás ízekhez pikáns, kesernyés, fűszeres jegyek keverednek. A vége inkább ütős, mint harmonikus: az alkoholos hév mellett a tannin is szárít. Azért szívesen elrágódnék rajta. 6 pont (Sajnos nem egy best buy.)
Gróf Buttler Phantom 2006
Nagyon sötét szín, súlyos anyag. Az illatban szeder, szamóca, katica és foszfor. Egyszerre vonz és taszít. Kóstolva testes, meleg és finom. A savak még ficánkolnak. A lecsengés színtiszta bors. A tannin húz. Sejthető, hogy nagy dolgokra hivatott, de kár volt még a bábból kipiszkálni. Erősen provizórikus 7-8 pont. (12490 Ft)
Kreinbacher Syrah 2007
Orsolyának hittem. Van benne valami csendes derű, szelíd elegancia. Kezdetben egy erjedt gyümölcsös jegy is lappangott a háttérben, de ezt később már nem találtuk. Az illatban pirítós, forró kő, málna, eper, fűszeresség és csokoládé. A korty mindvégig hibátlan volt: arányos, kerek, krémes, minden túlzástól mentes. A finom gyümölcsösséghez csipetnyi édesség társul (bújkáló cseresznyelikőr) és élénk, de tökéletesen érett savak. Ahogyan mi a burgundi stílt elképzeljük. A befejezés füstös, borsos és nagyon hosszú. Talán a legjobb Kreinbacher, amit valaha ittam (a 2006-os Kőkonyhával szoros versenyben). Erős 7 pont. (6980 Ft)
Orsolya Pince Ostorosi Syrah 2007
Akkora bor, hogy beszakad alatta az asztal. Mivel tudtuk, hogy a mezőnyben valahol egy Phantom rejtőzködik, és a katica is megvolt, somolyogva állapítottuk meg, hogy a végére maradt a csattanó. Nagyon sötét, lilás szín. Szinte kirobban a pohárból. Mély, áradóan gazdag illat szederrel, fekete ribizlivel, és egy markánsan ásványos árnyalattal, ami hol katicasavra, hol fakéregre, hol forró kőre emlékeztetett. Kóstolva rendkívül koncentrált, tömör szerkezetű anélkül, hogy tömős lenne. A száj minden szegletét kitölti, és rendkívül intenzív, zamatos. Ízében fekete szeder, áfonya és borsos pikánsság. Ez a tömörség és tobzódás könnyen csömörbe csaphatna át, ha a csiszoltságuk mellett nem sikerült volna a savak elevenségét ilyen szépen megőrizni. Finomszemcsés, egész szájas tannin. A lecsengésben a bors a fő áramlat, és a gyümölcsökhöz enyhe fanyarság társul. Száraz és hosszú. 8 pont. Megnyúlt az arcunk a leleplezéskor. Az Orsolyához társított pirospozsgás falusi lány helyére egy szexuális ragadozó lépett. (4650 Ft)
(Próbáltam a borászat honlapján valami racionális magyarázatot találni erre a váratlan szenvedélytöbbletre, ennyit találtam: „A 3600 tőkéről 1950 kg szőlőt szedtünk, ez tőkénként 0.54 kg termést jelent. A leszüretelt szőlőből 1125 liter színbort szűrtünk, ami 5 darab 225 literes új hordóba került. A most palackba került Syrah 17 hónapot töltött hordóban. Hasonlóan az összes vöröborunkhoz, ez is derítés és szűrés nélkül lett letöltve.”)
Magam is hitetlenkedve ismételgetem a konklúziót: nincs még egy kék fajta, amiből több emlékezetes magyar vöröset ittam volna, mint a syrah. Van két stabilan nagy syrah-s borászatunk: Weninger és Gróf Buttler. Van két nagy ígéret: Orsolya és Kreinbacher. És hamarosan jelentkezik Ráspi és a St. Andrea. És ott van persze egy szakajtónyi shirazba hajló villányi és szekszárdi, a felsoroltaknál számomra kevésbé izgalmas, könnyebben érthető stílusban.
Utolsó kommentek