Ha hihetünk a borgenealógiának, az LBV (Late Bottled Vintage ~ késői palackozású évjáratos portói) mint fajta éppúgy a véletlennek köszönheti létét, mint maga a faj, a portói. Valamikor a 60-as évek elején történhetett, hogy az eredetileg Vintage Portnak szánt tételeket  kereslet hiányában nem palakozták le a szokásos két év után, hagyták, hadd kallódjanak a hordók még évekig elfeledett pincezugokban. Kóstolva a borokat rájöttek ők is, amire már annyian: a hagyomány inkább lehetőség, mint szentírás, és új stílust teremtettek. Sajnálták kiönteni, úgy látszik.

Az LBV lesajnált helyettesből igazi közönségkedvenccé vált, az újvilági szellem megtestesítőjeként okosan zabálja fel a tradíciót, itt és most szórakoztat. Mentes az óvilági pepecselésektől – nem kell hozzá borospince, 10-20 év érlelgetés, hosszas dekantálás és négy diploma, mégis megmutat valamit a Vintage Portok nagyságából és karakteréből. Könnyen emészthető azonnali élvezet, ötödannyiért.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Late Bottled Vintage-ből is több stílus létezik. Ma már a modernek vannak többségben, ezeket 4-6 év hordós (és tartályos) érlelés után szűrve palackozzák, és azonnal fogyaszthatóak. A szűretlen változat viszont profitálhat néhány évnyi fektetésből, és az üledék miatt dekantálni sem árt. Mindkettőre igaz azonban, hogy a hosszú érlelés miatt egy már lágyabb, érettebb tanninú, viszonylag komplex borra számíthatunk egy fiatal Vintage Porthoz képest, melyet azonban még bőven elkerülnek a Tawnykra jellemző oxidált jegyek.

Már a dugóból látszik, hogy a Calem 2004-ese szűrve került a palackba, ha ugyanis a parafa egy műanyag kupakban végződik, így kézzel kihúzható-visszadugható, az instant, rögtön iható változattal van dolgunk általában. Kitöltve még inkább bíbor, mint rubin, alig átlátszó, orrban pedig roppant mély és komplex. Komoly vörösboros illatok keverednek édességekkel, a földes jegyek, a füst, a fekete cseresznye, porcukorral és vaníliával. Összetett, de még érezhetően fiatal, tele van erővel. Kóstolva robbannak a gyümölcsök, fűt az alkohol, és egészen sokan vannak a savak, egy nagy testű száraz vöröset simán elvinnének. A korty édes, krémes és meleg, mégsem ezt szerettem benne igazán, hanem a határozott, de tökéletesen érett csersavakat. Azt hiszem, ha valaki a fehérek felől érkezik, nehezen érti meg, hogyan lehet egy erősített édes bort a tanninjai miatt inni elsősorban, pedig lehet, higgyék el. Erős 7 pont. Aki nincs otthon a portóiban, de tenne egy próbát, jobb vételt nem is találhatna. Úgy sejtem ráadásul, a viszonylag jó savaknak és a puha tanninoknak hála ételekkel is remekül párosítható, kövezzenek meg, de én egyébként is jobban szeretem csokoládé alapú desszertekkel, süteményekkel a portóit, mint a tokajit, utóbbi egyszerűen túl savas a legtöbb esetben, szakirodalom ide vagy oda. Cserébe viszont elárulom, hogy kéksajtot csak az eszik portóival szerintem, aki aszúval még nem próbálta. (Tesco, cca. 5100 Ft)