Balogh Zoltánnal évek óta osztjuk egymást, de ténylegesen nyakon vágni idén tavasszal lett volna először módom. Aki olvas bennünket (vagy a környékünket), az pontosan tudja, hogy BZoltán megalkuvást és alvást nem ismerő debattőr, a fenntartható fejlődés és a felelős fogyasztás saint-justje. 
Az általa vezetett Somlói Apátsági Pince borai mélyterroirista körökben igazi kegytárgyak. Én korábban mindössze a 2006-os Hillát (tetszett, de a maradékcukortól mindig homályosan látok) és a 2007-es Traminit kóstoltam (minőségi anyag, de nem éppen égi összhangzat). A Várban egyszer beleharaptam a 2007-es Juhfarkba, és az jutott róla eszembe, hogy bármennyire más pályán versenyez is, mintha éppen azok lennének a legszembeötlőbb tulajdonságai, amiket a dél-pannon vörösöknek szoktunk felróni, vagyis drámai koncentráció és torokszorító alkohol (bonkowskiul: ihatatlanság). Miután abban a rendkívüli szerencsében volt részem, hogy BZoltán kalauzolásával végigkóstolhattam gyakorlatilag a pince egész történetét, majd itthon két 2008-ast kortyonként, elmélázva, azt kell mondanom, hogy a Somlói Apátsági Pince nemzeti kincs. [A képen a megmangásodott Louis Antoine Saint-Just.]
És azzal kell folytatnom, hogy amennyiben a „csúszik, mint a vöcsök” és „darabos, mint a kéményseprő lekvár” skálán kellene elhelyeznem a pince borait, akkor a félúttól mindenképpen jobbra esnének. De ennél számomra fontosabb, hogy egy Somlói Apátsági Pince-borban több dráma, akció és gondolat van, mint sok más borászat egész évtizedében.
Somlói Apátsági Pince Juhfark 2008
Beszakad alatta az asztal, helyesebben lyukat robbant az asztalba. Obafemi Martins szőlőből faragva. Az itthoni mélymerülés előtt néhány héttel a 08-as Hollóvár Furmint mellett kóstoltam, és az szmokingos úriembernek hatott a közvetlen szomszédságában.
Vibráló, lüktető illat, aszalt sárgabarack, füge, tengeri szél és kőszag feszül egymásnak. Határozott botritiszes, késői szüretes jelleg. Kóstolva olajos, krémes, súlyos. A konzisztencia egy 5 puttonyos aszút idéz, egyetlen korty is átállítja az összes váltót, ha belekezdtünk, aznapra már más bort ne tervezzünk. Valahol félúton van a méz és a bor között, magas savakkal, de a matéria bőven felöltözteti a savakat (mit felöltözteti! nyakig bebugyolálja). A lecsengéssel szinte új történet kezdődik - minerális, petrolos, kissé cseres és végeláthatatlan. Inkább borkülönlegesség, beavatási szertartás, mint hagyományos értelemben vett bor, innivaló. Nehéz pontozni, ki-ki ízlése szerint bárhol elhelyezheti a 6 és a 10 pont között, én 7-8-ra teszem. Monumentális best buy.
Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2008
Erről a borról nem szabad írnom, kötötte a lelkemre BZoltán, mivel ajándékba kaptam tőle. Nevetve ígértem meg neki, hogy persze, nem fogok. És aztán most mégis, mert egyrészt egyhamar nem lesz új palackom, másrészt fontosabb a jó hírt terjeszteni, mint a lelkiismeretemet borogatni. Valamiért az a kép alakult ki bennem, hogy ez lehet BZoltán kedvence a 2008-asok közül, de lehet, hogy tévesen (majd kijavít, ha erre jár, és persze leszedi a keresztvizet rólam).
Korához képest meglepően mély, arany szín. Az illat intenzív és megkapó, kész ingercunami. Az egyik főáramlat az artézi kutak vasas vízének jellegzetes szaga, a másik a barackteás, aszalt sárgabarackos, főzőalmás gyümölcsös vonal, és a háttérben egy citromfüves, borsmentás motívum is felsejlik. Kóstolva rendkívül koncentrált és komplex. Ásványos és gyümölcsös jegyek kavarognak: só, fém, őszibarack, barackmag és mindenféle köztes árnyalatok. A nagy testhez masszív, életerős savak társulnak, szinte vibrál a korty. A lecsengés inkább újrakezdés, mint elhalványulás: újult erővel kerülnek felszínre a már ismerős aromák. Ez is inkább kupicával, mint pohárral fogyasztható, és ez is inkább embert farag, mint szomjat olt. 7 pont és best buy.
Tipikus első regények ezek a borok, vagyis minden bennük van, amit a szerző adni képes, és így a degeszre tömött bőrönd oldalán kilóg egy-két zokni és gatyacsücsök. Kierőszakolt poénnak hat, de valóban ezt éreztem: minél kevesebbet iszunk belőlük, annál lenyűgözőbbek. Bolond, fékeveszett borok, de az is sütnivaló bolond, aki erről a kalandról lemond.
Utolsó kommentek