Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra! Ez a mondás erre az esztendőre teljesen igaz. A májusi özönvíz után is teljesen kiszámíthatatlan maradt az időjárás: napokig 35 C, majd zivatarok. Olyan is előfordult, hogy 2 nap alatt 100 mm csapadék esett. Tehát mindig nagyon ki kellett használni az alkalmas napokat, hogy a zöldmunkát elvégezzünk, kapáljunk vagy permetezéseket időben el tudjuk végezni.  Sajnos olyan is volt, amikor a frissen kijuttatott vegyszert lemosta az eső és újra kellett permetezni.

Növényvédelmileg nagyon nehéz év van mögöttünk, azonban most is sikerült  6 permetezéssel megóvni a szőlőnket! Lassan kezdhetünk megnyugodni: lisztharmat csak 1-2 bogyó erejéig tudott megjelenni, peronoszpóra pedig egyáltalán nem okozott gondot. A sikeres védekezésben nagyon fontos volt az alapos zöldmunka, a szigorú hajtásválogatás és a dűlőink jó fekvése: a hegy tetején, köves talajon lévő ültetvények sokkal jobban megóvhatóak.

Augusztus közepétől már nincs tennivalónk a szőlőben, ezután már csak figyeljük, mikor kezd zsendülni a szőlő; a sárga muskotályt már lehet csipegetni, a kövérszőlőn is világosodnak a bogyók. Ahogy elkezd érni a szőlő, megjelennek majd a seregélyek is, ami változó mértékben ugyan, de mindig probléma. Nálunk az erdő közelsége miatt sajnos az erdei madarak is komoly kárt tudnak okozni, ezért a sorok egy részét madárhálóval védjük. Két éve 1000 tőke kövérszőlő termését úgy leszedték, hogy egyetlen bogyó sem maradt rajta, az lett volna az első termése és még csak meg sem tudtam kóstolni, olyan alapos munkát végeztek!

Bár a szőlő egészséges, de van még miért aggódni, mert a jégverések akár szeptember közepéig tönkre tehetnek mindent. A Barakonyi- dűlő sajnos már kapott jeget, a legrosszabb az egészben, hogy tétlenül kell végig nézni, hogy közelít a feketeség az égen, mire egészen közel ér már fehér, vagyis jég esik, és ekkor már tudom, hogy minden elveszhet, amiért eddig dolgoztunk… Szerencsére nem sok jég volt, de ami volt, az cseresznye-dió nagyságú. Azt a  fürtöt, amit elkapott féloldalról csúnyán elverte. Szerencsére ez még a fürtválogatás előtt történt, így a sérült fürtöket le tudtuk dobni.

Az idén július közepén kezdtük a fürtválogatást, ekkor volt a legnagyobb forróság, reggelente 5-kor indult a munka és kb. 10-ig volt elviselhető a hőmérséklet. Viszont ezekben az órákban annyi szúnyog volt a hegyen, hogy az már-már az elviselhetetlenség határát súrolta. A Barakonyiban a tőkék már „megtanulták” mennyit kell teremni, itt igazán nem kellett sokat leszedni, viszont nagyon sok hónalj hajtása volt. A Csirke-mál, mivel még fiatal telepítés, zabolátlan és rengeteg fürt volt rajta.

A rengeteg eső a legnagyobb kárt nem is a szőlőben tette nálunk, hanem a présház udvarán álló félig nyitott színben. Ennek a gyönyörű épületnek, amiknek a korát sem ismerjük, megrogyott a hátsó fala, egy nagy repedés keletkezett rajta és elkezdett hátra felé kidőlni. Pár éve, egy hasonló felhőszakadás után már egyszer megsüllyedt ott a föld és akkor találtunk is alatta egy régi pince (?) üreget, amiről még a legrégebben ottlakó szomszédok sem tudtak. Akkor azt az üreget betömedékeltük, de úgy látszik most újabb beszakadás keletkezett. Sajnos már olyan az állapota, hogy nem tűr halasztást a javítás, és minél hamarabb el kell kezdenünk a sérült részek bontását, mert attól tartunk, ha magától indul meg, viszi az egész épületet. Ha a kőfaragók ráérnek, azonnal kezdeni kell a visszabontást és újraépítést. Pedig,  amikor 2 éve befejeztük a pinceépítést azt mondtam, hogy ezen a portán több építkezés nem lesz…

És hogy mit csinálok augusztus második felében? Ábrándozok egy tökéletes évjáratról, amikor szépen egyenletesen beérik a szőlő, de a  savak szépek maradnak, az eső időben jön és nem marad sokáig vendég nálunk, után a vénasszonyok nyara vékonyítja bogyóhéjat és szépen megjelenik a botritisz… De addig még nagyon sokat alszik kint a szőlő!

[Bárdos Sarolta]