Nagyon szeretem a kadarkát. Kóstolókon, fesztiválokon, ha már meglátom egy borsorban, a világért sem hagynám ki, mindig kíváncsi vagyok rá. Szerencsére egyre ritkábban kell csalódnom: jönnek csak szembe a játékos, könnyed, fűszeres pédányok, akik itatják is magukat rendesen. Csak néhány név, aki hirtelen eszembe jut az utóbbi idők pozitív élményeiből: Borműhely, Bősz Adrián, Eszterbauer, Fritz, Halmosi, Heimann, Márkvárt, Matias. Ezek ugye mind szekszárdiak, hiszen ott is van a fajta hazája, ezt mindenki tudja. Akik miatt mégis kétségek támadnak bennem, az három egri pince: Gróf Buttler, Orsolya és St. Andrea. Náluk valahogy több tud lenni a kadarka anélkül, hogy elveszítené eredeti egyéniségét. A hordóval agyonturbózott, tunya, szilikonkadarkák nem jönnek be nekem, bár az is lehet, hogy csupán menthetetlenül műveletlen vagyok klónügyileg.

Mindenesetre az egriek közül a kötelező Magyalos mindig tetszett, ám valahogy sosem jött össze, hogy alaposabban is megismerjük egymást. Hanem a Buttler 2005, máig is életem legjobb kadarkája volt, sosem fogom elfelejteni. Nehéz dolga volt utána a 2006-osnak: nem is lett annyira különleges, ám csak a 2005-öshöz mérve. Másik nagy élményem az Orsolya 2007 volt, azt hiszem csupán azért nem zengtem ódát róla, mert már megtették előttem, helyettem. Eltelt azóta viszont már nem kevés idő, így most felbontottam borhűtőm két legjobb, féltve őrzött kadarkáját.

Gróf Buttler Egri Kadarka Nagy-Eged 2006

Kadarkához képest egész sötét, szép közép piros színű. Illata kezdetben fülledt, kicsit odasült meggylekvárra emlékeztet. Szellőzéssel átvált meggyes joghurtra, eperlekvárral és sült céklával, kis vaníliával. Határozottan érett egries jellegű, de inkább tippelném kékfrankosnak, főleg kezdetben. Ahogy levegőzik, tisztul, jobban definiálttá válnak a gyümölcsök, illetve megjelenik benne egy kis pinot-s földesség, ám ezzel együtt sem válik igazán komplex illatúvá. Kóstolva közepesen intenzív ízű, nagyon jó szerkezetű, feszes, egyáltalán nem fáradt. Kadarkához képest meglepően tanninos, szerencsére az erő jó oldaláról jönnek ők. Ízében beváltja az illat ígéreteit: finom, gyümölcsös, a savak szépen integrálódtak. (Amennyire emlékszem, nem volt ez mindig így.) Közepesnél is nagyobb testű, 13,5 %-os alkoholját észre sem lehet venni, csak a lecsengésben érződik némileg a fűtése. Tpikusan az a bor, amit egy gyorsteszten, az első löttyintés alapján nem tudtam volna értékelni, azonban ahogy nyílik és egymásra hangolódunk, egyre szebb lesz. Lecsengése hosszú és intenzív, meleg tónusú, cseppet kesernyés. Igazán izgalmas vibrálás vagy különösebb mélység nincs benne, így elődjét nem szárnyalja túl, de saját legjobb formáját hozza: nekem most jobban tetszik mint korábban bármikor. Valahol hat és hét pont határán.

Orsolya Pince Görbesoros Kadarka Ostoros 2007

Halvány téglapiros, silleres, lilás, barnás árnyalatokkal. Átlátszó rendesen. Illata intenzív, játékos az első pillanattól kezdve. Joghurtos epertorta, házi málnaszörp citromfűvel és epres savanyúcukorka jut eszembe róla. Mosolyog, árad, hódít ez az illat. Szájban érdekes módon cseppet késleltetve indul be minden, hogy aztán annál jobban belehúzzon. Az illatban ígért gyümölcsös édes-savanyú kombinációk betöltik az egész szájat, a savak ropják táncukat rendületlenül. Aztán egy kissé komolykodó kesernye indul be és egyre hangosabb lesz. Tulajdonképp ugyanolyan, kedves, virgonc és játékos, mint kislánykorában, csak míg az éppen nővé serdült fiatal lány suta mozdulatait mosolyogva bájosnak tituláljuk, néhány év múlva ugyanezeket a mozdulatokat már póznak látjuk. Mintha az idővel ez a bor nem összeállt volna, hanem inkább kissé szétcsúszott. Egyszerre édes és savanyú, ráadásul kicsit kesernyés is, ám ezek a jegyek most nem kiegészítik egymást, hanem küzdenek a harmónia és az elegancia rovására. Az is lehet, hogy rossz pillanatban törtem rá. Lecsengése hosszú, kitartó, finom. Másnapra még inkább veszített bájából, a savanyúság csak erősödött. Az első napot tekintve eléri a hat pontot.

Helycsere történt: a Buttler visszaelőzte az Orsolyát.

Az első képet innen vettem.