2005 nem volt az a kifejezetten jó évjárat Magyarországon. Még élénken élt bennünk a forró 2003-as év emléke - ami minden korábbinál sikeresebben szolgálta ki a koncentráció bűvöletében élő közízlést,  de nem csupán nagy, hanem tényleg kiváló borokat is szült -, amit sem a rákövetkező gyenge év nem közelített meg, sem az azt követő, szóban forgó ötös. Utóbbi mégis produkált meglepően jó borokat, például Palack kolléga év eleji mini kékfrankos szériáját olvasva nyoma sincs panasznak, a Csányi tiló két villányi presztízsbora egyenesen remekelt egy éve, sőt még egy kilenc pontos pinot noir is becsúszott Etyekről az év elején (némi visszhangot szülve). És hogy syrah-ból készült-e igazán jó ebben az évben? A Bock nagyon tetszett anno, itt pedig nemrég határozottan jól szerepelt, bizakodva tettük hát oda egy külföldi nagyágyú mellé.

Bock Syrah 2005

Tökéletesen volt tárolva a palack, de erre mégsem számítottunk. Nyoma nincs a kornak, átlátszatlan színe rubin árnyalatú, illata hűvös, sötét szilvával, syrah-s fűszerekkel, kakaóporral. Egyszerűen lehengerlő, nagyon izgalmas és gazdag, ráadásul az utolsó részletig fajtajelleges. Egy Buttler borokban gyakori enyhe céklás-vegetális jegy is felbukkan benne, ami csak hozzátesz a komplexitáshoz, és az észak-rhone-i jelleget erősíti. Belekóstolva sem csalódunk, lendületes, élénk korty beépült savakkal, közepes tanninnal, mély, összetett ízzel, mely szintén szilvás-fűszeres. Az alkohol magas, de mégsem zavaró, elég gazdag a bor ahhoz, hogy ne erre figyeljünk, ráadásul ez nem jár együtt lekváros aromákkal. Az utóíz is hosszú, élmény inni a bort. Jónéhány éve van még hátra, csak minek tartogatni, most zseniális. Ez bizony már nemzetközi klasszis, eléri a 8 pontot. Nem találkoztam még jobb magyar syrah-val.

Castagna Genesis Syrah 2005

A Castagna kisméretű biodinaikus birtok az ausztráliai Victoria államban található Beechworth-ben, töretlenül felfelé ívelő népszerűséggel. Még szebb illattal nyit, mint a Bock, és köszönő viszonyban sincs az átlag ausztrállal: se édes hordós aromák, se eukaliptusz. Helyette syrah fajtajelleg, természetesség, enyhén savanykás gyümölcsök, csoki, sok-sok fűszer, levendula, babér, egy kis kávé, megintcsak izgalmas, és nem kevésbé egyedi is. Cote-Rotie egy kis extra napfénnyel (viognier ebben is van). Szájban élénk, de nem éles sav, arányos test, jó tannin, nem alkoholos, nem édes, viszont nagyon fűszeres. Remek szerkezet, talán az íze lehetne kicsit mélyebb és az utóíz hosszabb, de azzal már a tökéletest közelítené. 8 és 9 pont határán billeg, és csikó még. (Nem egy könnyen beszerezhető tétel, nekem innen sikerült 46 fontért rendelni: http://nywines.co.uk)