Bussay László a jó magyar bor egyik veteránja. Csörnyeföldi Szürkebarátja pedig bejáratott magyar klasszikus, amelyet én minden évben kötelességszerűen megvásárolok azzal bíztatva magamat, hogy egy „vertikálisra” gyűjtök (az eredmény: egy újabb porlepte doboz a pincémben, amely a soha el nem érkező „különleges alkalomra” vár). Bussay Szürkebarátja egyértelműen megnyerő és expresszív bor, amely a maga erőteljes borsos mineralitásával a nem túl távoli Badacsony és Somló világát idézi, ám azoknál valamivel gyümölcsösebb. Hasonló stílust képvisel a Tramini, és az igen kedvező árú Esküvé is. Érett, telt, és expresszív borok; inkább Monica Belluccira, mint Keira Knightley-ra, inkább Bruce Willis-re, mint Ethan Hawke-ra hajaznak. És ez egyáltalán nem baj, ahogyan ezt bármely filmrajongó megerősítheti.

Figyelembevéve a fenti leírást igazán kíváncsi voltam Bussay Rajnai Rizlingjére, ez a fajta ugyanis nem tűnik eszményi alanynak a beluccii arányok kidomborításához. Kellemes meglepetésben volt részem. Kétségtelenül nem az az áttetsző, kristályosan tiszta, gyümölcsös rizling, amelyet a Rajna vagy Mosel környékéről megszokhattunk, de szépen hozza a fajtára jellemző jegyeket borsos mineralitással, jó egyensúllyal, finomra hangolt tiszta terroir kifejeződéssel, és Bussay más borainak határozott maradékcukros jellegével ellentétben szárazon. Rizlinghez képest a koncentráció és a test meglehetősen nagynak tűnik - ez némileg a pfalzi stílust idézi, ami egyáltalán nem rossz dolog, ahogyan ezt bármely rizling-rajongó megerősítheti. Az egyetlen negatívum az aromák viszonylagos erőtlensége és a komplexitás hiánya: a fekete bors, a nedves kő és a zellerszár kombinációja rizlinghez mérten elég sovány, de legyünk türelemmel, hiszen még csak két éves. 

Minél hosszabban pihent a poharamban, annál felismerhetőbb lett, hogy ez egy magyar bor. A rizling-jelleg lassanként elhalványult, és a Somlóra, Badacsonyra és Zalára jellemző almás, körtés, borsos, zsíros, vulkanikus jegyek meghökkentő erővel jelentkeztek. Hogy a termőterület végül le fogja győzni a fajtajelleget, az a magasabb hőmérsékletű kóstolásnál is bebizonyosodott: a 15 celsius egy német vagy osztrák rizlingnek egyáltalán nem eszményi hőfok, de ezúttal az ízek és a mineralitás újabb rétegeit tárta föl. Ez még mindig Monica Bellucci, de mintha a szürkebarátbéli fellépése óta átrágta volna magát egy polcnyi Dosztojevszkij regényen. Ez pedig igencsak izgalmasan hangzik, ahogyan azt bármely irodalomkedvelő megerősítheti.

[Wojciech Bonkowski]