Fél éve még irígykedve olvastam Octopus brunello habzsolását, két hete viszont én ülhettem ott az Enoteca Montalcinóban egy hasonlóan erős, sőt még talán annál is erősebb toszkán borsorra várva. Egy rosso, két brunello és nyolc riserva - ilyen kóstolókra kellene járnom minden héten, hogy garantáltam megutáljanak a kedves kollégák, sőt talán még az olvasók is. Sajnos, ez a veszély egyelőre nem fenyeget, így be kell érnem a két héttel ezelőtti alkalom emlékeinek felidézésével.
Jól belekezdtünk már a belövőbornak szánt Lazaretti Rosso-val is 2007-ből: szép animális, bogyós gyümölcsös illat, vastag, élettel teli korty, nem kevés sav, még több, de puha tannin. Az alkohol a végén éget picit, de az erős hat pont így is megvolt. Ezzel nálam meg is előzte az első brunellót a Fornacella 2005-öt. Az animalitás benne sokkal erősebb: gombás, istállós, szilvás, már-már perverzbe hajlóan mély. Kóstolva ezután túl könnyűnek találtam, inkább a savak vitték előre, a várt mélység helyett fűszerességet adott leginkább, öt és hat pont közé helyeztem el. A Podere Canalino 2004 kellemes epres, erdei gyümölcsös, enyhén bőrös illattal mutatkozott be. Markáns, de fegyelmezett tanninjai jól tartják komolyba hajló testét, húsos gyümölcsössége kedvességet ad a kortynak. Az alkohol itt is csípett némileg. Nem túl bonyolult, de nagyon jó bor, nálam bivalyerős hat pontot ért.
A 2004-es riservákhoz értünk és már az első rögtön az élre ugrott nálam. A La Fiorita mély, összetett illata gyümölcs és avar szép játékát hozta. Kóstolva édeskés ugyanakkor kissé kesernyés is. Tanninja simák, szerkezete nagyon kemény, mégsem szigorú, hét pontot simán megér. Az Oliveto (WS 94 pont) szintén mély, sötét, füstölt sonkás, feketeribizlis illata komoly bort ígért. Közepesnél nagyobb teste, szép tanninja ennek meg is feleltek, az alkohol csípése sem sokat rontott rajta. Az igazán nagy mélységet vagy vibrálást azonban hiányoltam a kortyból, így erős hat pontnál többet neki sem tudtam adni. Követekezett a Podere La Vigna (WS 96 pont) meleg, finoman fás, fűszeres illatával. Kóstolva határozottan és rakoncátlanul fiatalnak mutatja magát. Rengeteg sav és tannin rúgkapál benne, nem is álltak még össze egy kerek egésszé, mégis van benne valami szerethető és ígéretes vadság, ami miatt jelen állapotában hat és hét pont közé tettem. Az előzőekhez képest visszafogottabban indított az Uccelliera (WS 98 pont): harmonikus illatában piros erdei gyümölcsök, finom hordófűszerek és szárított paradicsomos vegetális jegyek keveredtek. Kóstolva kerek és kedves, sima tanninjai szépen tartják húsos testét. Nem egy hömpölygő stílusú, inkább jól iható, finom bor, a hét pont tetején. Fura szerzet (ebben a sorban) és ezt már az elején sem titkolta az Il Paradiso di Manfredi. Intenzív, néha már-már büdösbe hajló, gyümölcsös, szétzálazhatatlanul izgalmas illattal köszönt rám a pohárból. Később ahogy nyílt, szelídült a büdi, vagy csak én szoktam hozzá, mindegy is végül. A korty gerincét egyértelműen a sav adta, tannin csak a korty végén bukkant fel – mellékszerepben. Finom, érdekes, jóízű bor, ám nem egy tipikus brunello szerény tapasztalatom szerint. Hét pont.
A három legidősebb riserva következett a sor végén. A 2003-as Talenti elegáns illatában a piros gyümölcsök mellett balzsamecet dominált, néha bevillant egy csepp technokol is. Tannin és sav is található benne bőven, ám a korty felszíne ezzel együtt is szép sima. Remek a szerkezete, jó az íze és jól csúszik. Igazán komoly vörös eléri a nyolc pontot. Az Uccelliera 2001 illata tananyag is lehetne. Intenzív, likőrös, tele piros és fekete erdei gyümölcsökkel, fűszerezve érintésnyi gumis, bőrös istállóssággal. Kóstolva nyugodt, harmóniaközeli, ám egyáltalán nem fáradt bor benyomását keltette. Rengeteg tanninja már szépen belesimult testébe, csak a végén szárít még egy picit. Ízében az édes és savanyú érdekes játékát élvezhetjük. Bizony ő is eléri a nyolc pontot. A La Fortuna 1997 illata sem mondható éppen unalmasnak: nekem például sikerült mazsolát, étcsokit, feketeribizlit és sült céklát is találnom benne. Szájban hasonlóan izgalmas, szerkezetében inkább a savak adták a tartást, a korty végére azonban a tanninok is bekapcsolódtak a munkába. A hét pont teteje.
A társaság összesített sorrendje szerint a 2001-es Uccelliara nyert, az Il Paradiso di Manfredi lett a második és a 2004-es Uccelliara holtversenyben a Talentivel a harmadik. Nálam a Talenti lett az első, aztán jött a két Uccelliara, persze a fiatalabb előre engedte az idősebbet.
Utolsó kommentek