Időről-időre felparázslik a vita a villányi borok árazását illetően, gondoltuk célszerű lenne már egy próbafelmérést végeznünk, hátha csuklóból sikerül rácáfolnunk a folytonos vádakra. Első körben a belépő kategóriát céloztuk meg, 2000 forintnál húzva meg a felső határt, 1000-nél pedig az alsót, ennél lejjebb menni már tényleg elég kockázatosnak tűnt, és talán értelmetlennek is - az épphogy iható asztali bor megtalálása legalábbis nem szerepelt a célkitűzéseink között. Ezt az ársávot a portugieserek Mekkájának képzeli az egyszeri borissza, halljuk, olvassuk, maguk a villányi borászok is ezt szeretik, ezt isszák, nem maradhatott hát ki, beválogattunk négyet a borsorba. A maradékot az elterjedt bordeaux-i fajták tették ki, illetve egy házasítás, a szelektálás általános szabálya a változatosság volt, kis pincészet, nagy pincészet, ismeretlen, ismert termelő, legyen minden. Természetesen ezzel együtt sem reprezentatív ez a kis minta, messzemenő következtetések levonására még véletlenül sem jogosít fel, mégis nehéz szó nélkül elmenni az eredmény mellett. Kiugró vételt nem találtunk, elfogadhatót is csak elvétve, ha léteznek is jól árazott villányi borok ebben az árfekvésben, egészen ügyesen sikerült elkerülnünk az összeset.

A vakon megtartott kör után rögtön hozzáláttunk dagadtos kolléga válogatásához (beszámoló a közeljövőben), mely Villány helyett az eggyel drágább kategóriára koncentrált (2000-2600 Ft), bevallottan best buy-vadászat célzattal. Nem elég, hogy sikerült is ilyet találni, de a két csapat átlagos színvonala között sokkal nagyobb űr tátongott, mint amit az árkülönbség, vagy akár a válogatás ténye jogosan igazolt volna. Nem voltunk hát megelégedve, de kitartunk, és hamarosan megvizsgálunk egy újabb adag villányit, ezúttal azokat is az eggyel magasabb árszintről válogatva.

Kiss Gábor Kissvörös 2008

Némileg visszafogott, de kellemes illattal nyit. Melegséget árasztó érett gyümölcsök, fekete cseresznye, málna, fűszernek ánizs és szegfűszeg. Teste közepes, egy kevés cseres érdesség teszi határozottan vörösborossá, emellett finoman édeskés, szép gyümölcsökkel. Kellően tiszta, hihetően villányi, és az egyetlen bor a sorból, ami másnapra szebb arcát mutatta. Stabil 4 pont (1760 Ft, Radovin).

Neuperger Balázs Portugieser 2009

A hátcímke könnyed, lágy bort ígér, de ne dőljünk be neki. A sor többi borához képest sűrűbb, nehezebb veretű orrban, enyhén brettes/istállós, áfonyás, meggyes, és már az illat is savanykásnak hat. Utóbbi ízben sajnos fokozottan jelentkezik, mást gyakorlatilag nem is érezni, csak aránytalan, mindent uraló acidokat. Savanyú. Viszont bármilyen paradicsomos étellel elbír. 2 és 3 pont határán (1280 Ft, Budai Borvár).

Teleki Cabernet Franc 2008

Felismerhetően kabernés, finoman vegetális-paprikás, fűszeres, valódi fanyar fekete ribizlivel. Zsigerből szélesebb spektrumon mozog az illat, mint a legtöbb portugiesernél, és a fajtajelleg mellett már némi komplexitást is mutat. Könnyed közepes test, de vörösboros arányok, kissé tapadós tanninnal, ami szinte jól áll neki. Évjáratazonos cab. sauvignon párját erősen túlszárnyalja, a franc tényleg ennyire szereti Villányt? Stabil 4 pont, egy jó vétel (1000 Ft környéke, hiperek).

Szemes Merlot 2006

Kontrollként került be a sorba utólag, és nem hiába. Egyértelmű minőségi ugrás, egy osztállyal fentebb landolunk. A bor korához képest eléggé előre tart a fejlődésben, megérett már kellőképpen. Az eddigiektől tömörebb, bőrös, cseresznyebefőttes illattal mutatkozik be, melyet szájban kerek, közepes test követ, piros bogyósok ízével, melyhez egy leheletnyi egzotikus gyümölcsös jegy ad izgalmat. A lecsengésben kicsit érdes cserek tűnnek fel, de nem rontják el a kellemes összbenyomást. 5 pont (jelenleg a 2007-es kapható, 2690 Ft, Bortársaság).

Malatinszky Non-Oaked Cabernet Sauvignon 2008

Bizonyos világtrendekhez igazodva, egyfajta anti-nehézbor mozgalom látszik kibontakozódni Villányban, a bor neve mintha erre próbálna utalni - habár, tegyük hozzá, az alacsonyabb kategóriás borokat egyébként is ritkán sújtja a túlzott koncentráció. Szégyenlős, fanyar illat, a legkevésbé sem édes, leginkább talán fekete ribizlit lehet kihámozni belőle. A zárkózottság uralja a kortyot is, érezni a tartalmat és a testet, de nem igazán ízgazdag, kicsit nyersnek és rusztikusnak hat. Meglehet, hogy van jövője, azonban most nem hengerel le. 4 pont (kb 1800 Ft, Wekerlei Bortár)

Herger Ede Portugieser 2008

Szokatlan illat, elsőre nem éppen kellemes, csalamádé, zöldfűszerek, gyógyszeres kesernyék, ez az én értelmezésemben egészen konkrétan a botritiszt írja le. Kíváncsi lettem, rákerestem, így utólag kiderült, van a pincészetnek weboldala, ahol meg is említik a "részben botritizálódott" alapanyagot. Nos, nem biztos, hogy ez előnyére vált a bornak. Némi szagolgatás után már mást is érezni, a háttérben szép ribizli és vörös áfonya lapul, csak jussunk el odáig. Szájban alapvetően rendben lenne, teste közepes, a tannin nem húz, a savak kicsit hangsúlyosak, viszont egy algopyrines kesernye eléggé lerontja az összhatást. Gyenge 3 pont (1500 Ft, Wineworld)

Gere Attila Portugieser 2009

Amikor beindul a daráló, és az alsóbb kategóriás villányik ár-értéke kerül a kritikák kereszttüzébe, a Gere portugizi gyakran előkerül. Kihagyhatatlan tehát vizsgálódásunk szempontjából, és bár kétségtelenül voltak gyengébben sikerült évjáratai, az aktuális 2009-es nem egy rossz bor. Színe világos rubin, illata tiszta, friss, illatos, olyannyira, hogy már-már fehérborra emlékeztet. Alapvetően cseresznyés, árnyalanyi fahéjjal, és mintha kis muskotály is keveredett volna bele. Szerkezete is fehérbort idéz, semmi tannin, van azonban gerincet adó sav, könnyedség, cseresznyés aromák, melyek a lecsengésben is kitartanak. Jóivású, lendületes pirosbor a mindennapokra. Stabil 4 pont (1690 Ft, Bortársaság).

Janus Portugieser 2009

Tuti befutónak ígérkezett, az előző két évjárat évjárat mindegyike 6 pontot és óriási best buy minősítést zsebelt be, a triplázás viszont nem sikerült. A sorban található négy portugiesert határozottan két iskolába sorolhatjuk: az első egy sötétebb, markánsabb stílus, ilyen a Neuperger és a Herger, a második, világos, üde és tanninmentes irányzatot pedig értelemszerűen a Gere és a Janus képviseli. Ehhez mérten is elég világos színt produkál, amelyet igen szégyenlős illat követ; tiszta, epres, cseresznyés, és meglehetősen egyszerű. Nagyjából ezt hozza szájban is, könnyed test, kellemes savak, arányaiban hiba nincs, viszont gyakorlatilag ízmentes, üresnek hat, nem mondhatni, hogy kényeztet az aromákkal. 3 és 4 pont határán (1100 Ft, In Vino Veritas).