Lassan másfél éve lesz már, hogy Mádon alaposabb merítést kaphattam Lenkey Géza száraz boraiból 2008-tól 2005-ig visszamenőleg. Most viszontláthattam jónéhányat a Kárpátia Étteremben, ugyanis évjárat bemutatót tartottak: most kerül forgalomba hét 2007-es bor a Lenkey Pincészettől. Ebben az évben a dűlőkre koncentráltak a pincénél, egy kivétellel minden esetben házasítva került a furmint és a hárslevelű a palackba. A belövő borral együtt nyolc tétel és egy 2003-as ráadás aszú következik a hajtás után.

Hangoló borként a már régebben kapható magnumba töltött Élet Szép nevű ivóbort kaptuk, ami a Hegyfarok dűlő termése (80% furmint és 20% hárslevelű.) Érett gyümölcsös illatú, grépfrúttal, naranccsal, mézzel. Kóstolva szikárabb, mint az illat ígéri, gyümölcsös, de savai kissé kemények. A Kishegy (56% hárslevelű és 44% furmint) lassabban nyíló, tiszta, virágos, köves illatú gyümölcsökkel a háttérben. Nem vastag, inkább izmos testű, karakteres savainak is köszönhetően egyenes, tiszta a korty. Egy maratoni futó, aki valahol a táv egyharmadánál járhat. Nemrég a Furmint Február nagy kóstolóján találkozhattunk a Korposddal, ami ebben a sorban kakukktojásként 100%-ban furmintból készült. Intenzív, mézes, citrusos, krémes, összességében mégis friss illattal mutatkozott be. Teste vastag, mégis szikáran izmos. Igazi hardcore furmint: zamatos, sós, kedvesnek nem igazán mondható, inkább acélos és mély.

A Dűlőházasság következett utána, ami kétharmad részben a Hegyfarok, egyharmad részt pedig a Bomboly termése, a fajták aránya pedig három az egyhez a furmint javára. Talán ezért is volt, hogy krémes, körtés, szinte sztenderd furmint illattal köszönt ránk a pohárból. A szigorú borosgazda szerint ez a bor nem olyan őszinte, mint társai, amiről leginkább több, mint 5 gramm maradékcukra tehet. Ebből én annyit éreztem, hogy valóban nem olyan mély és markáns, mint az előzőek, viszont határozottan könnyeben iható, zamatos, finom, csak kevésbé koncentrált és hosszú. Ahogy visszanézem, majd másfél éve is a Holdvölgy (65% furmint és 35% hárslevelű) volt a kedvencem az évjáratból. Elbűvölő illatú: mangóval, körtével, rózsavízzel – hízelgően kedves, mégis makulátlanul tiszta. Ízben is ugyanezt a karaktert hozza: finom, gyümölcsös, izgalmasan sós, kissé krémes. Szerkezete elegáns és sűrű szövésű. A legharmonikusabb és leginkább fogyasztásra kész bor az évjáratból.

Az Úrágya-Köves (60% hárslevelű és 40% furmint) gyakorlatilag egy máslás, a 2006-os aszú seprőjén ázott két hétig, ennek is köszönhető majdnem 16 gramm a maradékcukra. Friss, körtés, mazsolás illatú, szájban intenzív, zamatos, gyümölcsös bor, viszont most nem tűnt olyan jó szerkezetűnek, acélosnak, mint eddig bemutatkozott társai. Egy fokkal jobban tetszett a Vilmány (58% furmint és 42% hárslevelű), aki mézes, diós, almás édes-fanyar illattal indított. Fűszeres kortyában szépen összesimult 12 gramm cukra és majdnem 8 gramm sava, érzetre nem mondanám félszáraznak. Jól iható, tartalmas, de ő is lehetne acélosabb. A Második (58% furmint és 42% hárslevelű) nevét onnan kapta, hogy nem más, mint az eddigi dűlős borok második préselésének házasítása. Igazi bortokbor, hiszen helyet kapott benne a pince összes területe. Gyümölcsös, kissé likőrös, ismét édes-fanyar illat köszöntött a pohárból, a korty pedig zamatos, kedves, finom és tiszta. A majdnem 20 gramm cukor benne is jóval kevesebbnek tűnik, a savakkal összejátszva ezúttal is egy könnyedebb, lazább szerkezetet építenek.

Zárásként 2003-as hatputtonyos aszút töltöttek a poharakba. Sűrű, mély, gazdagon és kedvesen gyümölcsös, kissé likőrös, nehezen szálazható illata rögtön elárulja, hogy itt egy igazán komoly tokaji édes borral van dolgunk. Kóstolva ugyanezt kapjuk krémességgel és remek tartással megfejelve. Lecsengése szinte végtelenül hosszú, gazdag, gyümölcsös, sós. Mellette most a Korposd és a Holdvölgy tetszett a legjobban: rendkívül őszintén tudják bemutatni a pince és talán egész Hegyalja két egymástól markánsan éltérő, mégis ugyanúgy jellemző és hiteles arcát. Ezek a borok tudnak szigorúak és kedvesek is lenni, ezt szeretem bennük.