Én gyanakodva méregetem a magyar bor-sovinisztákat, de tény, hogy ilyen bort külföldön még nem ittam (persze külföldön nem is tudok ilyen mélyre meríteni). Van benne valami olyan bátorság, kompromisszummentes „magamnakcsinálom” mentalitás, mint a konyhaasztalon készülő erősítőkben, vagy a garázsban féléleten át tuningolt autókban. De míg ez utóbbiak esetében ezerből egy remekmű születik, a Somlói Apátsági Pincénél most egy egész évjárat tündököl (pedig kínok között született). A változtatás jogát fenntartom, de egyelőre a Hárslevelű az, ami a leginkább elkápráztat: kerek szemmel bámulom, mint hétévesen az első bettámat, amint kifeszített úszókkal a tükörnek ront.
Az illattal nem lehet betelni: intenzív, vonzó és egzotikus. A fehérborokhoz az ember óhatatlanul fehérboros illatokat társít, mindenkinek megvan a maga könnyen előhívható aromakereke, de ez kifog rajtunk. Eleinte a szokványosabb egresben, aztán a szokatlanabb rebarbarában véltük megtalálni az igazságot, de valójában élénk és friss fekete ribizli illatot áraszt (nem a cabernet sauvignonokban sztenderd cassis likőrt, hanem az érett gyümölcsét). Szerintem ez az illat mindenkit ámulatba ejt, aztán lesz akit zavarba is (extrém módon primér), engem viszont a hurik közé katapultált. (Egy Anne Sophie Pic kaliberű séf biztosan ihletet kapna tőle.) Kóstolva elképesztően sima felszínű, selymes és tiszta. Gömbölyű, mint egy DOP olívaolajcsepp. Gyönyörű, érett, a testbe tökéletesen integrált savak. A kortyban az illathoz hasonló intenzitással érvényesülnek az ízek: döntően aszalt sárgabarack. A 26 gramm cukrot játszi könnyedséggel viseli, érzet alapján a félszáraz felső határára tenném. A lecsengés legvégén én érezni véltem egy zavaró jegyet, ami a „megmuslicásodott” borra emlékeztet, de sem a feleségem, sem az a két tokaji borász barátom, akivel együtt kóstoltam, ezt nem érezték.
Konzervatív 8 pont és best buy (2500 Ft).
A 2008-as borok vaskos, markos és meglehetősen oxidatív stílusa után a 2009-esek nagyságrendekkel precízebbek és elegánsabbak lettek. Lehet, hogy lesz aki majd hiányolja azt a kalapácsütésszerű erőt, amivel a 08-as borok lesújtanak, de szerintem nem kell megfeszülni, hogy ezt a tisztaságot és szépséget előrelépésként értékeljük (tanulságos végigböngészni az analitikai adatokat a pince honlapján). Én mindenesetre megvettem magamnak azt a kiskartont, amivel toszkán nyaralásunkon fogom a hálámat kifejezni a bennünket vendéglátó borászoknak: a fele SAP olaszrizling, a másik fele SAP hárslevelű. (A furmintot és a juhfarkot még csak bemutatón kóstoltam, az előbbi elegáns és kiegyensúlyozott, az utóbbi a hárshoz hasonlóan sziporkázó és félédes.)
Utolsó kommentek