Borban nem vagyok monogám, mindig keresem az újabb élményeket, alig néhány alkalom volt, hogy valamiből egy teljes kartonnal vettem. Ő az egyik. Hétezer kétszáz forintért hat palack kiváló furmint – nem bírtam nem megvenni annak idején. Az egyhangúság unalmát pedig egyáltalán nem kellett végigszenvednem miattuk, minden palackja mást mutatott eddig: sikerült egy hullámzó életgörbe markánsan eltérő pontjait kidugóznom. Az első igazolta kezdeti lelkesedésemet, a második kevésbé győzött meg, a harmadiknál már a hanyatlás jeleit véltem felfedezni. Legutóbb, mintegy másfél éve, a negyedik bontása után magamban már temettem: illatában megjelent a kukorica, a savak erőtlennek tűntek, a maradék két palackról így gyakorlatilag le is mondtam. Hanem volt ám döbbenés, mikor hosszú szünet után elővettem most az ötödiket.

Szép aranysárga színe nem árulja el korát. Illata kezdetben markánsan ásványos: hűvös sziklával és érett grépfrúttal. Nyoma sincs kukoricának és öregségnek. Hamarosan aztán szépen nyílni kezd, éretten gazdaggá, gyümölcsössé válik. Puha őszibarack, felezett barack konzerv, mandarin, friss zöld teával és egy-egy cseppnyi visszatérő ásványos villanással. Vonzó és elegáns. Kóstolva is abszolút ezen a pályán marad, nem okoz csalódást egyáltalán. Finoman gyümölcsös, izgalmasan sós, érett, de nem túlérett bor, aki korántsem fáradt vagy lendületét vesztett. Közepesen vastag, izmos testét, precízen arányos szerkezetbe illesztett tökéletes savak tartják. A korty közepe kiválóan felhangosodik, második felét van, mikor egy leheletnyivel vibrálóbbnak, játékosabbnak szeretném érezni. Máskor meg éppen ez a kissé visszafogott harmónia tetszik, úgy érzem, így jó igazán. Lecsengése hosszú, gyümölcsös, elegánsan kesernyés. A furmint európai arca minden tekintetben. Hét pont - szebb, mint valaha. Ne menjenek messzire, ma délután még egy jóval fiatalabb furmint következik.