Nebbiolóból készülnek a világ legjobb vörösborai, egy részük legalábbis, ezt mindenki tudja, aki már beleszaladt néhány remekbeszabott példányba. A történet másik oldala, hogy a belőle szűrt bor, legyen az Barolo vagy Barbaresco, ritkán olcsó, és azért nem mindig jó, csak mindig jó cseres. Piemont dédelgetett kincse egyike a legtanninosabb fajtáknak, melynek megszelídítése nem a legkönnyebb feladat, és ez nem is sikerül minden esetben a termelőknek. Talán a szőlő nagyméretű magja az ok, talán más, akárhogy is, nem nehéz kifogni igen kemény tételeket, és árértékileg sem garantált, hogy jól járunk. Nekünk most összejött, amit nem szerettünk volna, válogatott piemonti sorunk igen gyengén muzsikált, az elvárásokhoz képest legalábbis feltétlenül. Ritkán látni olyat, hogy egy kóstoló végén csekély érdeklődés mutatkozzon a maradékok iránt, de most valahogy senki nem próbált a közelükbe férkőzni. Ami azt illeti, tanninosabb bort én sem kívánok meg egy ideig.

Lo Zoccolaio, Barbera d’Alba Suculé 2007

Sötét rubin színű, fiatalos, hűvös illatú bor. Áfonya, fekete cseresznye, kakaópor, egy kis animalitás - nem különösebben bonyolult, de nagyon szép. A fajtára jellemzően magasabb szerkezetű, közepes testét élénkebb savak kísérik, és nem jelentős mennyiségű, de kissé érdes cserek. Ízében savanykás áfonya, viszont nem túl bőkezű az aromákkal, hiányzik egy kis mélység, és a kelleténél  hamarabb tűnik el a szájból. Az illata többet nyújt.  Eléri az 5 pontot. (10,90 EUR superiore.de)

Bruno Giacosa, Dolcetto d'Alba Falletto 2009

Tükrösen csillogó mély bíbor. Melegebb karakterű, koncentráltabb illat sok-sok érett meggyel, ánizsos fűszerességgel és egy kevés mazsolával, fejlődőben van. Belekortyolva azonnal megjelenik a tannin, ami reszelős, és túlzottan domináns, a test szinte üresnek hat mellette, egyértelmű csalódás az illat után. Erős négyes (13,90 EUR superiore.de)

Vietti, Langhe Nebbiolo Perbacco 2007

Elismert termelő, egyike a lenézett Barbera szőlőfajta hírnevét visszaállítani próbáló úttörőknek (a szenzációs La Crenából kiindulva nem eredménytelenül próbálkoznak). Megérkeztünk nebbolio-földre. Világos szín narancsos árnyalattal, pinot noirosan finomkodó, izgalmas illat, noha nem túl intenzív. Virágos, cseresznyés, epres, szilvás, egy kis étcsokoládéval és animalitással kiegészülve. Nem igazán mély, de elbűvölő. Remekül indul a korty, gyönyörű savakkal megtámogatott test, közepestől alig nagyobb, húsos, tömör, mégis szellősen laza. Száraz, ízében fanyar piros bogyósokat kapunk, nem különösebben nagy intenzitással, aztán beköszön a szárító tannin, és lelohasztja a lelkesedést. 5 és 6 pont határán. (14,50 EUR superiore.de)

Roagna, Barbaresco Montefico 2004

Gránátvörös, nem különösebben sötét szín, ahogy várható. Intenzív illatában animalitás, fekete cseresznye, eper, rózsa és avar megkapó elegye. Halványan már a barolo-védjegynek számító kátrány is felsejlik. Szájban első benyomásként remek savai tűnnek föl, húsos, de nem nehézkes teste, majd piszkosul begorombul és nekiáll lebontani a nyálkahártyát. Ráspoly finomságú, durva tanninjai a legrosszabb fajtából valók, ínytől garatig szárítják ki a szájat, nyolc órán túl gyógyuló sérüléseket hagyva maguk után. Ez az a típus, ami soha, soha nem fog lekerekedni. A társaságban többek találták fogyaszthatatlannak, nehéz értékelni, a legnagyobb jóindulattal és értékeire való tekintettel is max 6 pont. De inkább kevesebb. Nemhogy a második pohár nem esik jól belőle, de már az első korty sem; míg a mostanában sokat szapult, magas alkoholú, sűrű vöröseket ihatatlansággal vádolni inkább esztétikai kifogásnak tűnik, itt ez valós, fizikai probléma: fáj lenyelni. Antonio Galloni: 95 pont. (60,19 EUR www.atomwine.dk)

Roagna, Barbaresco Pajé 2004

Érőfélben lévő illat, benne eper, cseresznye, érett szilva, ánizs, medvecukor, finom bőrösség. Szép és természetesnek hat. A korty finoman extrahált, erőlködésmentes, inkább csak közepesen testes, savai neki is szépek. Szájban talán kicsit érettebbnek tűnik csipkebogyós, vörösáfonyás ízével, a cserek pedig határozottan moderáltabbak, mint a Montefico esetében. Minőségre is jobbak, és kevesebben is vannak, lényegesen barátságosabbá téve a bort. A mélység és összetettség viszont hiányzik belőle, 7 pont. (44,10 EUR www.atomwine.dk)

Roagna, Barolo La Rocca e la Pira 2004

Színre egy picit mélyebb, mint a két Barbaresco, orrban koncentráltabb, ugyanakkor kevésbé fejlett. Meggy, fekete cseresznye, vadhús és medvecukor alkotják az illatot, most még nem igazán komplex, de magában hordozza a későbbi nagyság lehetőségét. Közepestől testesebb, finoman sós, savai lendületesek, íze avaros-piros bogyós. Mértékletesen extrahált, távol a nehézkességtől, tanninja határozott, érdes, de még nem bántó. Lassan már kerekedő benyomást kelt, jó lenne látni, hova tart. Kissé rövid az utóíz, és lehetne gazdagabb. 7 pont. (44,10 EUR www.atomwine.dk)

Pio Cesare, Barolo Ornato 2005

A modernebb stílusról már a sötétebb gránát szín is árulkodik. Mély, szilvás, fekete bogyós aromatika, dohányos jegyekkel, nem túlzó fával kiegészülve, ami egy kis füstösséget és kókuszt csempész a képbe. Szájban sűrű, testes, de élénk savainak hála lendületes, ízében fűszerek, sötét gyümölcsök és füstös whisky aromája. A tannin itt is durva, szárító, és bár nem elviselhetetlen, de így a 7 pontot épp csak eléri. (kb. 56 EUR)

Guasti Clemente, Barolo Riserva 1999

Egy érett Barolo. Portóit idéző illat, kicsit likőrös, gyógynövényes, medvecukorral és kandírozott narancsos étcsokoládéval. Lekerekedett, lazuló-vizesedő szerkezet, jól iható, enyhén mazsolás ízzel, még mindig jó savakkal. A tannin nem markáns, csak a korty végén kerül elő, akkor azért kicsit odatapad, de nem bánt igazán. Eléri a 6 pontot. (kb. 33 EUR)