Már megint megelőztek, így villámbeszámolót nem írok remek ausztriai kirándulásunkról. Talán majd, ha kicsit leülepednek a friss emlékek, de az is lehet hogy akkor sem. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy nem sokakat érdekelnek a szomszéd borai, pedig lehetne tanulni tőlük és még olyan messzire sem kell menni ezért. Azért valamennyire mégis témánál maradok: két kékfrankos és egy blaufränkisch erejéig. Nem egészen így terveztem ezt a sort, egy nagyágyúnak szánt induló kiesett, ez a három bor azonban nélküle is bőven megér egy posztot.

Ráspi Kékfrankos 2007

A sima kékfrankos a fertőrákosi mágustól, a Kézműves Borok Házában vettem, 1980 Ft az ára. Nálam most sokkal jobban szerepelt, mint hét hónapja AM kollégánál, nem találgatok most az okokról. Közepesem intenzív, elsőre egyáltalán nem ráspis bemutatkozás az orrban. Feketecseresznye, szilva, rumosdió, sült hús. Idővel aztán csak felbukkan egy adag őszibarack és fehér csokoládé is, hogy elhiggyük, mi van a poharunkban. Érdekesen változó és vonzó illat. Kóstolva sima felszínű, egyensúlyos, izgalmasan gyümölcsös és sós a korty. Érdekes, hogy a kiváló savakon kívül észlelhető mennyiségű és jó minőségű tannin adja neki a tartást. Teste izmos és bár nem vastag, mégis koncentrált, sűrű, erős magja van. Nagyon finom, jóivású bor, minden a helyén van benne. A 7 pontot simán hozza és ezzel nálam óriási bestbuy.

Ráspi Kékfrankos Válogatás 2007

Az előző válogatás párja, ami valójában inkább területi különbséget jelent. A Kézműves Borok Házában 3980 Ft. Közepesen intenzív, a simához képest sokkal ráspisabb illattal indít. Őszibarack, kakaó, ibolya, meggyes gyümölcsjoghurt (de ne a szintetikus Danone illatra tessék gondolni.) Határozottan felbukkan benne egy sziklás, ásványos vonal is, mondhatnám: csillámpala és fűszerek, leginkább bors. Kóstolva közepesnél vastagabb, sűrű és kissé rakoncátlan a korty. Inkább a savak tartják, kicsit savanyítják is, végül is azért kékfrankost kóstolok. Az előzőhöz képest szigorúbb aromák, keményebb ásványosság és kevesebb kedvesség jellemzik. Cserébe viszont talán több benne a felfedezni való. Kékfrankos haladó rajongóknak. Megosztóbb, de a 7 pont itt is megvan.

Prieler Leithaberg Blaufränkisch 2007

Igazi hagyományos családi pincészet Burgenladból. Majd másfél éve is nagyon tetszett ez a bor, nemcsak nekem: a Falstaff tavalyi borkalauzában 93 pontot kapott. A weinshop24.at webshopjából rendeltem 25 euróért. Közepesnél kissé visszafogottabb, tiszta, izgalmas illat. Feketecseresznye, szilva, étcsokoládé, leveshús (marha), bors és egy cseppnyi füstösség. Érdekes módon hasonlít az első Ráspi-borra. Kóstolva sokkal intenzívebb az illatnál, savai rögtön magukhoz ragadják a kezdeményezést, de még határon belül maradnak, húzósnak semmiképp sem mondanám őket. Közepes teste feszes, nyilván magas, íze gyümölcsös, érintésnyit ásványos. Érett, finom gyümölcsei ellensúlyozzák, nem hagyják túlzottan megsavanyodni a kortyot, kékfrankos mivoltát azonban nem tagadhatná le. Ő is eléri a 7 pontot.