A Veres régi kedvencem Demeter Zoltántól, az idei Furmint Február kóstolón mégis az este egyik nagy felfedezése volt számomra. Az új elkészítési mód miatt. Tisztán tartályban erjedt és érett ez a bor, komoly dűlős furmintból ilyennel még nem találkoztam. Sőt, ilyen remek furminttal – mindentől függetlenül – sem sokkal, pedig azért megkóstoltam már néhányat. Ez a bor számomra mérföldkő. Megmutatja, hogy kivételes területről, kiváló alapanyagból hordó nélkül is lehet nagy furmintot készíteni. Mert ez egy nagy bor kétségtelenül.

Illata bontáskor közepesnél visszább fogott, majd idővel közepesen intenzív, de végig tiszta és elegáns. Réti virágok, kövek, körte, banános édes krémesség. Mindenből pont annyi, hogy ne nyomja el a többit. Mindenből pont annyi, hogy egységet alkosson a többivel. Stabil, szép, nem nagyon változik, szóval lehetne egy cseppet izgalmasabb is. Ha már.

Kóstolva viszont egyértelműen az, ráadásul egy fokkal hangosabb is. Közepesnél intenzívebb, remek és izgalmas szerkezetű bor: tiszta, finomra csiszolt, ám van benne valami a furmint rusztikusságából is. Teljesen betölti a szájat, pedig nem különösebben vastag, széles vagy magas, mégis magabiztosan, határozottan odaér mindenhova. Savai rendkívül finomak, játékosak, nagyon élvezetesen zsizsegnek. A korty zamatos, finom, krémesen ugyanakkor frissen gyümölcsös, a háttérben pedig furmintosan fűszeres-kesernyés és persze ásványosan sós. A korty végén, illetve a szinte véget nem érő lecsengésben már nagyobb szerepet kap az elegáns kesernye és a rétegzett mineralitás, túl sok belőlük azonban sosem lesz. Elképesztően intelligens és izgalmas bor. Nyolc pont. (Kézműves Borok Háza, Terroir Club: 5720 Ft)

Egy lépéssel a többiek előtt jár, egy lépéssel átlépte a határt. Remélem, így is fog érni, és olyan jó lesz, mint ők 2009-ben.

És harminc évvel korábban.