Nekem is volt szerencsém belekóstolni a Hold utcai Enoteca Montalcino 2006-os brunello sorába, az itt leírtakhoz képest némileg rövidített változat is rendkívüli élményt adott. Ezen felbuzdulva óvatos duhajként vettem gyorsan egy rossót: Suhayda László egészen határozottan a Collemattoni 2007-esét ajánlotta. Most, hogy felbontottam, már értem, miért volt annyira biztos abban, hogy ezt a brunello kistestvért kell megkóstolnom.

Intenzív, egyedi mégis ismerős, majd én megmutatom illat, ami jellemző, sokrétű, ám igen nehéz körülírni. Gumis, avaros, gombás kissé istállós, orrbavágó kezdés után feketére érett, néha már-már erjedésnek indult meggy és ibolya érezhető ki belőle. Érkezik még aztán egy kis feketeribiszke földdel. Kóstolva közepes testű, remek szerkezettel. Tanninjai simogatóak, de feszesek, savai lendületesek, mégis fegyelmezettek. Gazdag, intenzíven érett gyümölcsös ízű, izgalmasan fűszeres, mégsem túl édes. Jól iható, jó egyensúlyú bor. Inkább lendületes és szórakoztató, mint kifinomult és elegáns, de egy rossónak ez a dolga nem? Lecsengése közepesen hosszú, kissé tannintól tapadó és lehetne erőteljesebb is, a korty közepéhez képest igen visszafogott. Eléri a hét pontot.

A fotót innen csentem.