Nem győztem csodálkozni az idei Furmint Februáron, mennyi színvonalas tételbe sikerült belefutni egy röpke délután alatt – a meglepetés akkora volt, hogy még így öt hónap távlatából is gyakran felrémlik, mennyire kellemes szájízzel távoztam a bemutatóról. A borokat kóstolva olybá tűnt, manapság már nem csak néhány kitüntetett termelő képes nagyobb magaslatokat elérni, a száraz furmint versenyszámban eddig kevésbé elismert vagy befutott versenyzők is egyre-másra belekapnak a pannon klasszis kategóriába. Nyilvánvaló módon egy kóstoló nem kóstoló, így el is határoztam, hogy beszerzek egyet-kettőt a szubjektíve legérdekesebbnek ítélt palackok közül, és tüzetesebben szemügyre veszem tartalmukat.

Elsőként a Dereszla Telekijét szemeltem ki, de mint megtudtam, eleve kevés készült belőle, és nem hogy kereskedelmi forgalomba nem került, de a borászatnál sem kapható, szőrén-szálán eltűnt az összes. Bizonyára másnak is ízlett akkor, ez azért megnyugtató. A listámon következőként a Gizella Pince Szil-völgy 2009 szerepelt, ez is kis tétel, viszont ezúttal szerencsém volt, sikerült elcsípni a 626 palack egyikét.

Bakművelésű szőlő termése a 2009-ben szerzett területről. Világos citromsárga. Az illat tekergetés nélkül is árad a pohárból, nagyon tiszta és friss, szinte primőr hatású. Bájos és behízelgő elsőre, mint egy hárslevelű, majd szellőzve komolyodik és mélyül, de még akkor is virágos, szőlős marad. Traubisoda, citrom és fehér húsú őszibarack, finom édesség, leheletnyi fűszeresség, a februárban még érezhető hordó mára maradéktalanul beépült. Teste közepes, vagy kicsit méretesebb, de van benne valami könnyedség és lendület, amitől nem tűnik fel a súlya. Savai nem hangsúlyosak, inkább érdekes édes-fanyar vonalon egyensúlyoz: lágyan-virágosan nyit, majd fokozatosan szikárabbra vált. Szájban grépfrút és őszibarack, száraz, tiszta lecsengés. 7 pont. Első évjáratként nem egy rossz bemutatkozás. (4400 Ft, Radovin, pincészet)