„Hogyan rendeljünk bort anélkül, hogy hülyét csinálnánk magunkból?” címmel jelent meg a Művelt Alkoholista történetének legolvasottabb posztja. A mostani bejegyzés a fejéről a talpára állítja a kérdést, és arra próbál válaszolni, hogy „Hogyan rendeljünk bort okosan?”. A dolog szépséghibája, hogy egy amerikai szomelié tanácsain alapul, aki nyilván egészen más közegben szerzett tapasztalatok alapján osztja az észt. Szamárvezetőnek azonban így is elmegy, és ha kedves olvasóink beszállnak az adaptálásba, akkor közösen összelegózhatunk egy alkeszes wikipédia szócikket. Szomeliék, vendégek segítsetek!
Az első rész itt, a második itt olvasható.
Nyolcadik szabály: Aminek nehéz kimondani a nevét, az olcsó, aminek könnyű, az drága
Napi tapasztalat, hogy a vendégek azért kerülik a számukra ismeretlen borokat, mert a címkén valami nehezen kiolvasható/kiejthető név szerepel. A név nem lehet akadály. Sőt, ha riasztóan kacifántos nevű borral találkozol, akkor inkább faggasd ki a pohárnokot, hogy mit tud róla. Ezek a borok ugyanis a kínálat mostohagyerekei: nem kellenek senkinek, pedig lehet, hogy rengeteget tudnának mesélni az adott borvidékről, és valószínűleg autentikus, hagyománytisztelő módon készültek.
Kilencedik szabály: Ne ugord át azokat az oldalakat, ahol magas árakat látsz
A komolyabb borlapoknál a felosztás többnyire a borvidékeket követi, és nem az árat. Így nagyon is könnyen előfordulhat, hogy egyazon borvidékről több tucat bor szerepel a listán, és míg az egyik egy vagyonba kerül, a másik alkalmi vétel. Csak azért, mert az adott oldalon szemet szúrt egy kirívóan drága bor, ne lapozz automatikusan tovább. Lehet, hogy ugyanazon az oldalon valami értékes és olcsó bor rejtőzik.
Tizedik szabály: Kerüld a pohárral rendelhető borokat
Tényleg. Ne rendelj egy pohár bort. A legnagyobb árrés a pohárral rendelhető borokon van. A legtöbb étterem számára a pohárral rendelhető bor óriási bevételt hoz. Inkább kérj egy palack olcsóbb bort. A fajlagos érték sokkal magasabb lesz. Hagyj egy kicsit a palackban a felszolgáló személyzetnek, ha úgy látod jónak, és te leszel a kedvenc vendégük. Vagy vigyed haza a maradékot (ha van erre lehetőség).
Tizenegyedik szabály: Igyad azt, aminek nincs szezonja
Nyáron mindenkinek a rozé jut eszébe. Nyáron mindenki rozét akar inni. Az idősebb, érettebb rozékat ősszel viszont már nagyon kevesen kérik, pedig igazán szépek tudnak lenni. Keress egy zamatos rozét, mondjuk bandolt. Nézd meg, hogy mennyi idős, ha már elmúlt egy-két éves, akkor valószínűleg mindenki kerüli gondolván, hogy úgysem lehet már jó. Az őszi lombhullás idején is jól eshet egy érett rozé, ami ráadásul nagyon sok ételhez passzol.
Ugyanez a logika érvényes a ropogós, friss fehérekre. Ezeket a borokat sokan isszák nyáron. Én viszont szeretek olykor télen is meginni egy pörgősebb, fiatal fehéret. Felpezsdít, felfrissít. Nehogy azt higgyük, hogy a magasabb savak csak nyári melegben esnek jól. És ezek a savasabb, karcsúbb borok általában a borlap legolcsóbb tételei.
Tizenkettedik szabály: A borhoz válassz ételt, ne fordítva
Az éttermekben a főételek ára eléggé állandó. Így van ez már jó néhány éve, és alighanem egy darabig így is marad. Ez azt jelenti, hogy az étterem besorolásától függően a főétel ára 25 és 45 dollár között mozog. Általában egy étlapon az eltérés a legdrágább és a legolcsóbb főétel között maximum 10 dollár.
A borárak ezzel szemben nagy szórást mutatnak. Egy bor kerülhet 35 dollárba, és kerülhet 3500 dollárba is, és simán szerepelhetnek ugyanazon borlapon. Vagyis gazdaságilag nézve ésszerűbb a borhoz szabni az ételt, mint az ételhez a bort. Ha ezt nem akarod, és lepényhalat választasz főételnek, akkor ezzel sarokba szorítottad magad: innentől csak olyan bor jöhet szóba, ami jól megy a lepényhalhoz, vagyis kb. a borok kétharmadát kizártad. Ha fordítva csinálod, akkor megmarad az esély, hogy egy kiváló ár-érték arányú bort találsz, és utána döntöd el, hogy milyen étel megy hozzá. Azzal, hogy kiválasztottál egy bort, a szóba jöhető ételek száma nem fog 30 százalékra csökkenni. Általában maximum az ételek fele esik ki. És lehet hogy 100 dollárt spórolsz meg 10 helyett. A lényeg: ne az étlapon vadássz jó vételekre, hanem a borlapon. Ez pedig azt jelenti, hogy előbb a bort kell kiválasztanod és aztán hozzá az ételt.
[A képet innen metszettem.]
Utolsó kommentek