Ezt a bort aztán tényleg nem szükséges bemutatni. A reduktív fehérek egyik iskolapéldáját tisztelhetjük benne, amely technológia ide vagy oda, az évjáratok hatásait éppúgy magán viseli, miként teszik azt az úgynevezett kézműves borok (habár a honlap idézete szerint a pincészet is ebbe a nehezen definiálható kategóriába sorolja önnönmagát, ha jól értem). Ahogy a 2010-es az irsai olivér rideg és szigorú arcát tárta elénk, úgy villantja fel most a 2011-es a fajta legmegnyerőbb mosolyát – talán egy korábbi kiadás sem sikerült még ilyen jól.
Nyakas Irsai Olivér 2011
Palackba zárt, nagy adag gondtalan élvezet. Röviden ennyi. Hosszabban: halovány szín, pohárból kiugró illat, makulátlan tisztaság és ropogós frissesség. Szőlő, muskotályos szőlő, citrom, és ott van a bodzavirágos, tuttifruttis techno vonal is. Ez így olyan sauvignon blanc-osan hangzik, de higgyük el, nem az; a sauvignon blanc nem ilyen. A háttérben vonzó fanyarság, zöld fűszerek (zöldveltelini?), talán borsmenta is feltűnik. Friss és lendületes kóstolva is, íze nem kevésbé intenzív, mint az illata: citrusos, szőlős, Traubisodás. A csontszáraz és szikár 2010-essel ellentétben kerek és behízelgő, ám a könnyedség ellenére cseppet sem vékony. Határozottan rendelkezik némi kortyközépi sűrűséggel. Finom kesernye csempész bele egy kis izgalmat, a szőlős-muskotályos íz pedig még percekkel a lenyelés után is a szánkban marad. 5+ (86/100), 1300 forint körüli árával (Veritas, Bortársaság, hiperek) pedig kétségtelenül best buy.
Habár alapvetően önfeledt, nyakló nélküli vedelésre ösztönöz a bor, engem speciel gondolkodóba ejtett: ha ez hozható ki bőséges tőketerheléssel, fajélesztővel (felteszem, hogy azzal készül) a szőlőből, vajon mit tudna ugyanez az alapanyag hozamkorlátozással, vadélesztőkkel (satöbbi) kivitelezve? Lelki szemeim előtt egy kissé neutrálisabb, viszont feszesebb, strukturáltabb bor jelent meg, mely megőrizné ezt a frissességet és a moderált alkoholt, de mégis kicsit "komoly" lenne. Vagy hogy nézne ki egy Prosecco stílusú habzó (zéró élesztősség, viszont saját, erjedési szénsav) az etyeki mészköves terroirról? A jövőben a buborékosok térnyerése várható, érdemes lenne ezzel kísérletezni (a Hungaria már készít valami hasonlót, bár az pezsgő és édes, én viszont szárazat akarok, és talán nem vagyok ezzel egyedül). Hogy klasszikus pezsgőben is sokra képes a fajta, az pedig a 2007-es Taschner után már nem is lehet kérdéses. Azóta vágyok egy újabb pannon klasszis irsaira.
Utolsó kommentek