Matt Kramer újfent a borvilágról töpreng. Én is sokat teszem ezt, sokszor épp Kramer alapján. Meg a hazai közéletről, ami legalább olyan bonyolult mostanában, mint az előbbi. Viszont érdekes módon ugyanaz a nézőpont bizonyult mindkét esetben a leggyümölcsözőbbnek: mik azok a sarokpontok, még akár ha kevesen is vannak, amiben biztos egyetértünk?

Azt gondolom, hogy érdemes követni Kramer megállapításait, mert egész jó gyorskalauzt kapunk a borvilághoz. Néhol persze a magyar borissza számára nehezen értelmezhető témákba botlik, de az alapgondolatok könnyűek, világosak, és ráadásul sokszor lehet találni a globális kérdés mellé hasonlóan magyar megfelelőt, ami legalább annyira egyértelmű. Vagy provokatív. Szerintem. Lássuk hát a listát.

A legjobb vétel ma a nemzetközi borpiacon az argentin malbec.

Ebben nincs vita. Talán a legnépszerűbb borstílusnak, a nehéz, testes, ízes vörösboroknak az egyik leghibátlanabb olcsó képviselője. Már 10 euroért is beszerezhetőek, igaz, hogy a hazai piacon még kevéssé terjedtek el. Számos alternatíva létezik, állítja Kramer, például egyre népszerűbbek a dél-olasz borok, nem is beszélve Spanyolországról, de az árat (és gondolom az elérhetőséget) is figyelembe véve nem kérdőjelezi meg az argentín malbec uralmát.

Nos, én sem, mint nemrég említettem, kis családom is nagy rajongója lett a műfajnak. Igaz, hogy az olcsóbbját külföldről kell rendelni, esetleg többen össze kell hozzá állni, de az internet korában tényleg csak pár kattintásra van tőlünk Argentína, és már várhatjuk is a futárt. Azért itthon is elérhetőek nagyszerű borok. Rögtön az első globális megállapítással egyet lehet érteni – nocsak, beszivárog a globalizáció.

Ha Magyarországon belül vizsgálódunk, akkor picit nehezebb a helyzet. Vajon mi a legjobb vétel a hazai vörösborok közt? Míg a best buy lista hemzseg a fehérboroktól, addig egyértelműen és következetesen felülteljesítő vörösöket nehezebb találni. Úgy tűnik a megbízható villányi portugieserek és olcsó kiválóságok tovább váratnak magukra, inkább Szekszárd felől látszik felbukkanni a rendszeresség.

A legmegbízhatóbb zárás a csavarzár.

Igen, van romantikája a parafadugónak, és érthető a ragaszkodás is, de mégis ott áll vele szemben a megdönthetetlen ellenérv: mikor öntöttünk ki utoljára egy palack bort a csavarossága miatt? – kérdi Kramer. Míg a dugósság képes a legpótolhatatlanabb palackjainkat is fájdalmasan feledhetetlenné tenni, addig a hűséges csavarzár soha nem tenne ilyet velünk.

Azt hiszem, hogy a dugósságot a világ összes borfogyasztója utálja, pláne, ha érzelmileg is köthető hozzá mélyreható élménye. Ellenben nálunk nem terjedt még el a csavarzár, legalábbis a presztízsboroknál, így valódi vita még nem alakulhatott ki róla. Persze szabad utálni a parafát, az ide vezető út a vágy egzotikus tárgyaival van kikövezve.

Az üvegdugó, vagy Vino-lock megjelenése már szimpatikusabbnak hat – bár fogalmam sincs, hogy hogyan állja majd az üvegdugó mellett szigetelő szilikonperem a palackérlelés próbáját. Ausztriában szépen terjed, itthon egyelőre Demeter Zoltán kísérletezik vele.

Kalifornia leginkább alulértékelt szőlőfajtája a syrah.

Bizonyára, bár ez végképp hidegen hagyja a hazai fogyasztót – amerikairól magyarra úgy fordíthatjuk ezt a kérdést, hogy mi számít ma jó vételnek saját presztízsborvidékünkről, Villányból? Én az új, feltörekvő pincék még be nem futott fekete lovaira tenném a voksom. Bár nem garantált, hogy minden bokorban aranyat találunk, de bizonyára mindenki megleli a maga megfizethető gyöngyszemeit.

Ha el szeretnénk csábítani valakit, akkor a legjobb ehhez a Moscato d’ Asti.

Mert nincs olyan ember a Földön, légyen kezdő vagy tapasztalt fogyasztó, aki ellen tudna állni ezen illatos, pezsgő nedűnek – így Kramer. Szorosan követi második helyen a rajnai rizling. Valóban, mindkét bornak megvan az a piszkos kis trükkje, hogy észrevétlenül itatja magát, és közben az ember fejébe száll. A pezsgő a buborékok miatt, a könnyű, édes moseli rizling pedig felébreszti a fogyasztás határtalan vágyát.

Amennyiben a bor ügyének szeretnénk valakit elcsábítani, akkor valóban nagyszerű kezdést jelent széles hazai palettánk az illatos fajták boraiból. Magyar sajátosság, sikeres exporttermék, és nagy előny. Én személy szerint biztató próbálkozásnak tartom a belőlük készülő habzóborokat is, épp a Moscato d’ Asti és a Prosecco sikerére tekintve. És ha már személyes csábítás, akkor szerintem Tokaj. Senki más nem ihat a világon ilyen kiváló édes borokat ennyi pénzért, mint mi, magyarok. Ahogy egy borász szokta mondogatni, a Kárpát-medence a legjobb élőhely a világon. Csak ritkán figyelünk rá, teszem hozzá én.
(Milyen szép, hogy nagyon hasonló érvekkel lehet helyi nézőpontból helyi válaszokat adni Kramer globálisan feltett kérdéseire.)

A legbonyolultabb borvidék Toszkána.

Szupertoszkánok, brunellok, vino nobilék, ésatöbbi. Nemzetközi mércével nézve óriási a kavalkád, így érthető a felindulás. De én sokkal inkább az egyik kommentelővel értek egyet, szerintem Burgundia falu-és dűlőnevei közt rendszeres fogyasztás, tapasztalat és közvetlen élmények nélkül nehéz eligazodni. Pláne, hogy Burgundiában az első lecke az, hogy a termelő számít, amiből még több van, a mi legelső kérdésünk pedig az ár.

De hazai vizekre evezve könnyű itthon tartani ezt a trófeát: mivel itthon még mindig az útkeresés éveit éljük, olyan kaotikus borvidékeinken a fajtaválaszték, nem is beszélve a szabályozásról, hogy már régen hozzászoktunk a külhoni rendszerek primitív egyszerűségéhez. Persze azért egy Minervois-ra a franciák is ráírhatnák a fajtákat.

A legegyszerűbben érthető borvidék Bordeaux.

Nos, ebben van valami. A koncepciót letisztította az idő, egyszerű és sallangmentes. Van jobb part, meg bal part, és az sem nagyon különbözik. Ennyi. Persze a borminőség változó, de most nem ez a kérdés. Ez egy annyira masszív tény, hogy még itthonról is ugyanúgy látható.

A legjobb vétel Burgundiából Auxey-Duresses.

Sajnos ritkán fogyasztok burgundit, pláne olyat, amit lenne kedvem és pénzem is még egyszer megvenni. A burgundi káoszról írt gondolatot lásd fent, sajnos legjobb vételeket nem vagyok hivatott ajánlani a világ talán leghíresebb borvidékén. Számomra a legjobb vétel Burgundiából az, amikor belehúzok egy közepes, de megfizethető termelőbe.

De hasonló helyzetet itthon is találni. Mondjunk három jó kadarkát. Ami előremutat. Amilyennek a kadarkának lenni kell. Amihez igazodjunk. Amit bárki elé oda mernénk tenni. Több évjáratban. Nos? (Legyen ez hirtelen három tipp részemről Vesztergombi József, Heimannék, és Buttlerék kadarkája.)

A legjobb vétel fehérborokból Spanyolország.

Hát, ezt bizony nehéz lesz itthon eladni. Spanyolország a magyar fogyasztónál legfeljebb az egyik feltörekvő, nem túl drága nemzetközi érdekesség tisztére pályázhat. A helyes válasz a magyar borok lett volna, részletek a best buy listán.