Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Losonci Bálint naplója

2012. február

2012.02.17. 06:00 - Az Alkoholisták

Ez az egyik kedvenc időszakom az évben: a pincében pár hét alatt olyan változások történnek a borokban, mint egyetlen más időszakban sem - kialakulnak a végleges ízek, illatok, rá sem lehet ismerni egy-egy nedűre. Őszintén sajnálom azokat a pincéket, ahol az anyagi kényszer vagy egy nagykönyvből vett receptúra kényszere miatt minden folyamatot siettetnek, és ezért a készítők kimaradnak a spontán csoda szemlélésének öröméből. Megdöbbent, hogy hány hobbiborászt is behálózott az ipari borászkodás egyik alapdoktrínája, miszerint minél előbb tükrösnek kell lennie a bornak. Másfelől azért szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor lelassul az élet, a metszést bőven van idő beosztani, a nyáron és szüretkor felhalmozott 12-14 órás műszakok fáradalmait ki lehet pihenni, elő lehet venni régen nem hallott cd-ket, le lehet emelni vastagabb könyveket a polcról.

2011 tanulságait lassan el lehet kezdeni levonni. Azt még nem tudom megítélni, hogy mennyire lesz igazán kivételes évjárat, de pár dolog azért már tény. az például biztos, hogy nagyon széles spektrumú volt nálunk az évjárat. A szeptember első napjaiban szüretelt Halmaj Chardonnay kifejezetten magas savú, sűrű, de szikár bor, sokkal gazdagabb savúnak tűnik, mint 2010-es elődje (persze egy hónappal előbb lett szüretelve és most nincs maradékcukor). Ugyanakkor a vöröseknél, megvárva az optimális érettség állapotát, már fiatalon ritka harmóniát tapasztalunk, a legtöbb fajta és dűlő esetében az almasavak nagy része már a tőkén lebomlott, így már most selymesek, áradóak a borok.

Pár évnyi extrém kilengés után visszatértünk az Úrráteszi Olaszrizlinggel is a klasszikus iskolához, amit 2006-ig már egyszer követtünk, vagyis az egészfürtös préseléshez, így elegáns, túlzásoktól mentes bor van születőben. Legnagyobb örömmel a friss pinot noirok töltenek el: a szüretkor rohamosan fellépő töppedés szerencsére úgy tűnik, nem hagyott nyomot az ízvilágon, a sav-test arány pont a szám íze szerint való. Nem tagadom, imádom a fajtát, és örülök neki, hogy a magyar pinot-felhozatal átlagához képest tanninban is gazdagabb borok születtek. Annak is örülök, hogy ismét színtisztán igazolódott, hogy a termőhely, főleg a talaj jelentőségének hangsúlyozása, ott, ahol valóban vannak is markáns összetevők, nem valami elcsépelt marketingmaszlag, mint ahogyan azt sokan mondják-írják. A geregi pinot annak ellenére feszesebb szerkezetű, hosszabb ízű és elegánsabb, mint a nagyrédei, hogy a tőkék még csak négy évesek. Ezt is feltételeztem előzetesen, bár teszem hozzá, hogy a rédei pinot is nagyon közel került a szívemhez, a hordómentes része különösképp tanulságos, a cseresznye-dohány-kakaó tengelyen mozognak nagy intenzitással az ízei. Nagy öröm, hogy 2007 után végre eljött egy újabb év, amikor az Úrráteszi kékfrankos is különleges minőséget adott, így végre újra mód nyílik a Gereggel párban megmutatni a talajok jelentőségét. Szerencsére szép hosszú, esőmentes, így sztresszmentes szüreti időszakunk volt, így a mennyiségi növekedés, ami a fajták számában is megjelent, nem okozott különösebb fejfájást, minden tétel megkapta az őt megillető figyelmet. Elkötelezett és figyelmes "jobbkézre" is találtam, ezért is merek belevágni további bővülésbe.

Bevallom őszintén, az utóbbi években kicsit parkolópályára került a fejemben az olaszrizling mint fajta. A magyar fajták közül mind a furmint, mind a hárslevelű évről-évre hangosabb sikereket kelt, a rajnai és a zöldveltelini, valamint a chardonnay pedig bizonyítottan klasszis borokat produkál, és a nálunk lévő első eredmények is örömmel töltenek el. Az olaszt magam is nyűgös fajtának ismertem meg: az Úrrátesziben roppant nehéz megtalálni évről-évre az egyensúlyt. Hidegebb évben nagyon késői szüret mellett is túlzóak maradtak a savak, egy forróbb év után viszont hamar el is tűnhetnek. Derült égből ért egy nagyon csábító lehetőség, de az idő teltével egyre jobban magával is ragad: Gyöngyösoroszi és Gyöngyöstarján között, egy háromszáz méter feletti magasságú dombháton, sokszínű kőzettörmelékben gazdag talajú olaszrizling ültetvényen gazdálkodhatok a következő években: egy jóbarátom családjáé az ültetvény, akik a nagy távolság miatt rám bízták annak művelését. Ráadásul közel negyven évesek a tőkék, így nagyon bízom benne, hogy minden szempontból az Úrráteszi olasznál is izgalmasabb borok születhetnek ebből a dűlőből. Emellett szürkebarát és kékoportó is csatlakozik idén a birtokhoz, úgyhogy a következő évjárat is gondoskodik majd izgalmakról.

A mostanában forgalomba került borok közül háromról úgy érzem, teljesen új fejezetet nyitottak a pincénk életében. A Halmaj Chardonnay fehérben adott nekem többet, mint előtte bármely másik fehérborunk, de elsősorban a 09-es Gereg Kékfrankossal sikerült előrelépni, jobban megközelítve a vörösbor-ideáltípusomat: bujább, sűrűbb, ’melegebb’ lett, mint elődei, anélkül, hogy föladta volna alapkarakterét. A Cabernet Sauvignon 2010-et viszont egy duplán tabudöntögető bornak érzem: egyrészt nagyon meglepett, hogy egy ilyen hűvös csapadékos évjáratból sikerült egy kifejezetten puha, selymes, meleg hangulatú és éretlenségtől mentes bort világra segíteni a fajtából, másrészt talán ennél is fontosabb, hogy talán ez a bor is segít egy apró lépésnyit abban, hogy a borvidék kiléphessen a könnyed illatos fehérborok skatulyájából. Természetesen továbbra is bízom benne, hogy még nagyon messze van a megmászni való hegycsúcs, és még sok ilyen minőségi ugrást tudunk megtenni.

A saját növekedésünk okán is, valamint Márkus György írásának apropóján, hadd írjam le most, mit gondolok a kis méretű borászatokról, legyenek ezek akár olyanok, ahol egyelőre csak hobbi, szenvedély a tevékenység. Szerintem ezek a borászok a magyar bor megújulásának kovászai, és a kulcs a szenvedély, a hit. Nagy tőkebefektetést igénylő birtokokon szerintem ugyanis hamar felülkerekedhetnek praktikus, főleg anyagi szempontok a szakma elsőbbségét hordozó döntésekkel szemben, valamint a biztonságot keresve jobban kapaszkodnak a tankönyvek becsontosodott és nyitottabb birtokokon már sokszor megcáfolt dogmákba. Volt egy  - remélem már kihalófélben lévő – vélekedés is, ami bagatellizálta a kicsi birtokok eredményeit, mondván, „könnyű 1-2 hektáron művészkedni,  próbálnák be nagyobb méretben, úgysem sikerülne”. Így egy kézlegyintéssel elintézik a kicsik munkáját. Anno neves kollégától mi is megkaptuk (szerencsére olyan is sok akadt, aki biztatott ) amikor még csak egyharmad hektáron dolgoztunk, hogy  ez egy kudarcra ítélt bohóckodás, és még azzal is meggyanúsítottak, hogy "anyuci paradicsompasszírozóján" préselünk. Más azzal próbált lelombozni minket, hogy 15-20 millió forint kezdeti befektetés alatt lehetetlen belefogni a szakmába. Nos, üzletileg és szakmailag is téves ez a nézet szerintem. Egyrészt egy alsó-közép kategóriájú autó árából bőven el lehet indulni (persze nem a sztár borvidékeken vagy dűlőkben), ráadásul kis mennyiségeknél sosem okoz stresszt az értékesítés, ha kicsit is érdekesre és tartalmasra sikerül a bor. Másrészt szakmailag úgy gondolom, hogy a csúcstechnológiák alkalmazása maximum 5 százalékban segíthetnek a minőség átmentésében, vagyis pneumatikus prés, perisztaltikus szivattyú, számítógépes hűtőrendszer nélkül is készíthető egy csúcsbor, a meghatározó faktor a termőhely és a szőlészeti munka, valamint a kíméletesség és tisztaság a feldolgozáskor és a pincében. Ügyes házi ötletekkel rengeteg mindent meg lehet oldani, és sokszor, például az erjedés hőmérsékletének kontrolljakor önmagában a kis méret megoldja a problémákat.

Alkonyi Lászlónak volt egy gondolata a Borbarátban, ami szinte nap mint nap eszembe jut: akkor nőhet szervesen magasra egy-egy borvidéken vagy társadalomban a borkészítés kultúrája, ha a szenvedélyes hobbisták könnyen válhatnak előbb félprofi, részleges megélhetést adó birtokossá, majd teljes állású profikká. Meggyőződésem, hogy a magyar szőlész-borász szektorban is ez a túlélésünk kulcsa. Ugyanis számos borvidéken a széles társadalmi bázis összeroppanóban van, utolsó éveit éli. Nagyapa szőlőjét sosem fogja átvenni unokája, ha egész évben kőkeményen dolgozik az ültetvényben, majd a szüret után olyan árat kap a szőlőért, ami az évben ráfordított költségeket sem fedezi. Az unoka számára egyre inkább csak a magasabb minőség előállítása, majd az így nyert saját, elsősorban palackos bor értékesítése lehet a kiút. A Márkus György által is említett profi szövetkezetek megjelenése mellett a tömegében szaporodó kis családi mikroborászatok elterjedése tarthatja csak meg a szőlész-borászatunk társadalmi bázisát, és így tarthat életben falvakat, vidékeket.

Az említett saját bor termelése és palackos értékesítése kapcsán viszont azt is meg kell említeni, hogy ebben a folyamatban elengedhetetlen lenne az adminisztráció radikális egyszerűsítése. A saját bor termelése, Gyöngyöspatán is akkor roppant össze (nagyságrendileg tizedére esve össze), amikor megtiltották a piacokon való őstermelői borértékesítést, valamint a jövedéki törvénnyel bevezették a pincekönyvet. Jelenleg is több olyan ismerősöm is van, aki hajlandó lenne időt, pénzt rááldozva Patán vagy a környéken belevágni a borászkodásba, és egyedül az tartja vissza őket ettől, hogy megtudták, milyen bonyolult hivatali procedúrákkal járna ez az indulás. Teszem hozzá, saját vállalkozásban dolgozó, gazdasági végzettségű emberekről van szó! Lenne ezen a téren mit tenni, rögeszmém, ha csak 70 százalékban le tudnánk másolni az osztrák szabályozást, az ottani hivatalok hozzáállását, akkor már paradicsominak éreznénk a helyzetet és sokkal több induló vállalkozás lenne.

A gondolatmenet elejére visszakanyarodva, szerintem az élet is igazolja a nagyon kicsiben kezdő és organikusan, megfontolva növekvő birtokok sikerét és előnyeit: nagyon sok sikersztorival találkozni ezek közt, és ha van piaci megbicsaklás, az nem jelent összeomlást. Ellenben nagyobb birtokokon, ott, ahol befektetőtárs vagy bankkölcsön nagydózisú pénzt pumpált hirtelen a birtokba, számos szakmai kényszerkompromisszumról, összeomlásról, szakításról és megtört emberi sorsról lehet hallani. Másfelől azt a gondolatát is osztom Alkonyi Lászlónak, hogy minden szempontból egészségesebb, jobban élhető közeget és érdekesebb borkultúrát eredményez egy-egy faluban, ha van például nyolc tízhektáros birtok, mint ahol van egy nyolcvanhektáros és (még) egy rakás napszámos. Minél több kiemelkedő birtok összpontosul egy területen, annál nagyobb híre kel az egész vidéknek, legyen az egy falu vagy egy egész borvidék. Úgyhogy mindenkit arra bíztatok: metszőollót a kézbe és irány a szőlő! Legalább 5-6 olyan szunnyadó, de csodákat rejtő borvidékünk van, ahol akár egy komolyabb családi sítúra vagy egy méretesebb lapostévé árából lehet egy induláshoz alkalmas szőlőt venni.

Címkék: mátra 2012 gyöngyöspata losonci bálint borásznapló

31 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr454122405

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Gondolatok egy napló nyomán 2012.02.20. 10:18:57

Losonci Bálint naplóját olvasgattam a Művelt Alkoholistán, és közben rengeteg gondolatom támadt. Én gyakran a nagyüzemek védelmére kelek az írásaimban és a magán-megszólalásaimban, hiszen korábban eltöltöttem néhány évet ilyen borászatokban és látta...

Trackback: Losonci Bálint naplója 2012.02.17. 09:01:01

A tömegében szaporodó kis családi mikroborászatok elterjedése tarthatja csak meg a szőlész-borászatunk társadalmi bázisát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2012.02.17. 08:46:54

Nagyon jó írás, köszönjük!

2012.02.17. 10:01:43

forza olaszrizling! ;)

kezesbárány 2012.02.17. 10:26:24

Jó írás, lelkesítőek a végén az új birtokok alapítására buzdító szavak, mondatok, viszont az adminisztrációs nehézségeken túl ami még elveheti a kedvét, a lendületét valakinek egy birtok művelésétől, amikor egy borkereskedő, egy borszaküzlet tulajdonosa, közli veled, hogy "jó a bor, de egy te egy nevenincs borvidékről származó nevenincs borász vagy, és túl sokat kellene a boroddal foglakozni, hogy el tudjam adni."És ez még a jobbik eset, van úgy amikor egy "független" borszaküzlet tulajdonosa közli, hogy ő csak X, esetleg Y nagy borkereskedéstől vásárol bort, mert úgy neki kényelmesebb.
Nevet szerezni pedig nem elég az ha jó a borod, ha nem vagy ott az üzletekben, hogy megismerjenek az emberek, a sajtó, a boros bloggerek, akkor nagyon nehéz ismerté tenni magadat, persze nem lehetetlen példa rá a Kaló Imre, de az az út nem járható többek számára.

Heimann Zoltán · www.heimann.hu 2012.02.17. 10:45:59

@kezesbárány: azért nincs teljesen igazad, mert van néhány olyan kereskedő (pl. Szentesi, akinél Losoncziék is indultak), akik igenis keresik a kisbirtokokat. Sőt, még a Bortársaság is évről-évre vesz fel kicsi, relatív ismeretlen termelőket kínálatába (lásd annak idején Homonna Attila, Sebestyén Csabi, Szeleshát, Béla és Bandi).

Persze emellett legalább ilyen fontos, hogy szép számmal vannak azok fogyasztók, akik kifejezetten keresik az új ízeket.

Úgyhogy szerintem igenis van esély a kitörésre, van élet a mainstream mellett.

Szuper a cikk Bálint, rebloggolom is. Csak így tovább!

fugu 2012.02.17. 10:50:13

@magyar borászdiák: Egyetértek!
Szélsőséges példaként még a Zwack-ot is idesorolhatjuk.
Radován is folyamatosan keresi az új csillagokat.

Heimann Zoltán · www.heimann.hu 2012.02.17. 10:51:49

@fugu: true... csak hirtelen a saját tapasztali példákat említettem.

lackó 2012.02.17. 10:55:48

@kezesbárány: @magyar borászdiák: meg ott van a szentesi golyvás...is ;)

Nyerges Zsolt 2012.02.17. 11:17:40

Én úgy tudom, hogy a kis kereskedők (kis kiskereskedők) inkább keresik azokat a termelőket, akik nincsenek benn nagykereskedőknél, mert többet tudnak keresni így egy-egy boron. A nagykerből vásárolni egyszerű, valóban, de az onnan vett borra nem tudnak többet rátenni 10-30%-nál, mert azt más is árulja, és a nagykeresnek is van kiskere többnyire, annál meg fölösleges drágábban adni, ebből a 10-30%-ból meg a saját rezsijük jön ki, kábé, tehát sokkal jobb biznisz találni néhány kis termelőt, oké, az elején nehezebb eladni, de ha sikerült bevezetni, akkor már lehet 50-100% közötti árréssel dolgozni, amiből van nyereség.

kezesbárány 2012.02.17. 11:21:14

@fugu: @magyar borászdiák: @lackó: Én inkább személyes kapcsolatokat ismeretségeket látok az azon példák mögött amiket ismerek. pl a Losonci Bálint, és a Szentesi József már a Borbarátos időkben jó barátok voltak,(ezt a Bálint írta le valahol) és így sokkal rövidebb az út a termelés és a kereskedelem között.

Heimann Zoltán · www.heimann.hu 2012.02.17. 11:32:02

@kezesbárány: való igaz... de valljuk be, nem is akkora ez a szakma Magyarországon, hogy egy pár év / borfesztivál / VinCE után ne ismernél mindenkit.

A lényeg, hogy szerintem nem reménytelen betörni a piacra és ezt sok jó példa igazolja.

lackó 2012.02.17. 12:00:39

Ha már ez a kérdés, részint érintve a dologban csak annyit tudok mondani, hogy a dolog valahogy úgy működik (nálam legalábbis), hogy megismerem a bort, megismerem a borászt és utána a személyes tetszésindex alapján lesz, ami lesz (persze, természetesen a Nyerges Zsolt által említett, minimum 100-150%-os árrés reményében :D)

cser11 · http://csernyikpince.blog.hu 2012.02.17. 12:08:29

@magyar borászdiák: "Persze emellett legalább ilyen fontos, hogy szép számmal vannak azok fogyasztók, akik kifejezetten keresik az új ízeket." Ha már ez szóba került hagy legyek oly pimasz, hogy megemlítsem a következőket. A kíváncsi fogyasztók figyelmébe ajánlom, hogy a holnapi Borjour Magnumon a Mátrai Borvidék az eddigieknél erőteljesebben képviselteti magát, a következő borászatokkal: Bakkhosz, Bárdos és Fia, Benedek pince, Centurio Borház, Csernyik Pince, Karner Gábor, Losonci Bálint, Ludányi Pince, Molnár és Fiai, Szecskő Tamás, Szőke Mátyás.

fugu 2012.02.17. 12:24:11

@magyar borászdiák:
"nem is akkora ez a szakma Magyarországon, hogy egy pár év / borfesztivál / VinCE után ne ismernél mindenkit."
Ez való igaz.
Hallottam én már ezen sopánkodni borászt, miszerint minden rendezvényen ugyanazokat az arcokat látja.
Nem túl okos mondat ez, mert annak kell örülni, aki érdeklődik! Ők viszik a hírt tovább... Pl. szombaton.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2012.02.17. 12:24:52

@kezesbárány: Szerencsére nem értek veled egyet, nem egy, nem kettő, hanem nagyon sok példa volt rá az elmúlt években, hogy teljesen ismeretlen kistermelő akár egy ismeretlen borvidékről hamar "befutott", tőke és kapcsolatok nélkül (menet közben persze kialakultak kapcsolatok). Szerencsére egyre több az olyan kereskedő (és már talán néhány étterem is), ahol direkt keresik az újdonságokat. A blogok nagy része pedig szerintem nagyon is erősített ezt a tendenciát ( a bevett nagy nevekkel szemben a kicsik, újak előtérbe helyezése), manapság jóval könnyebben "nyílnak ki a kapuk" mint pár éve.
Tényleg azt látom, hogy ha van egy egetverően magas minőség és különlegesség, akkor teljesen mindegy, ki és hol csinálja a bort, rá fognak kattanni egyből.
A mi indulásunknak azért volt még két tanulsága: jó volt hogy az első években csak párszáz palack volt és csak fokozatosan nőtt a mennyiség, valamint hogy a magas minőség és a magas költségek ellenére alacsonyabbról indítottuk az árakat és azokat is fokozatosan emeltük, ahogyan az ismertség és a minőség EGYARÁNT növekedett.

Ez most nem neked szól, de pl a falunkban is fellelhető az a hozzáállás, hogy "nekünk úgysem vennék meg a borunkat", meg hogy "csak a kapcsolatok miatt tudja olyan drágán eladni..." és az ilyen gazdák továbbra is frusztráltan a világot szidva adják el potom pénzért a szőlőjüket vagy a kannás boraikat minden kilátás nélkül. Amikor azt mondom nekik, hogy a tíz hektárból csinálja úgy a szőlőt, ahogyan mi, csak fél hektáron, az viszont elmegy a füle mellett, mert el sem hiszi, hogy mindennek a szőlészkedés az alapja, ahogyan abba sem gondol bele, hogy ugyanannyi tőkéről nekem sokszor tizedannyi borom lesz csupán.
Az ilyeneket viszont nem tudom sajnálni, lustaság és szűklátókörűség, meg irigység keveréke munkál bennük. (mondom, ez nem rád vonatkozik, csak leírtam a másik végletet, amelyik mentalitás - a külső, gazdasági és politikai tényezők mellett - gúzsba köti a vidéket).
Hogy nem a levegőbe beszélek, ha gondolod privátban küldök neked szívesen kereskedő-tippeket.
Egyébként mi pl amikor megrendeztük a Tőkések és barátai kóstolót, lett is rögtön érdeklődés a teljesen ismeretlen kezdő pincék borai iránt. Miért? Nem miattunk. A borok miatt, mert jók voltak.
Ja és szerintem Szentesi Józsi, ahogyan a többi kereskedőm is, ha náluk nem lennének sikeresek a borok, nem keresnék őket éttermek, vinotékák és fogyasztók, akkor nem hiszem hogy vennének belőlük, bármennyire is jó barátok vagyunk. A boroknak évről évre újra bizonyítani kell.

Sárfehér 2012.02.17. 14:15:23

@pinotnoir_777: Kedves Bálint, gratulálok az íráshoz, de leginkább a borokhoz. A kadarka hogy sikerült?

beragadt 2012.02.17. 15:23:27

@pinotnoir_777:
Csak megerősítésképpen:

Igazából ha valaki rákap a kézműves borokra, akkor utána már nem is nagyon akar mainstream borokat inni, mert már mást keres a borban, meg a borozásban:
a felfedezés örömét, és kicsit a jó értelmeben vett személyes "bennfentesség" örömét, hogy na nézzük meg idén mi lett a Gereg kékfrankosból.

Benikuty 2012.02.17. 17:30:04

Hajrá Bálint, kellenek a szépségek az augusztusi kecske paprikás mellé:)

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2012.02.18. 07:24:34

Sárfehér,

Sajnos azt a pár tíz litert, ami lett, fejtésnél az egyik pincemunkásom akaratlanul beházasította (én a csövek másik végén álltam, nagyon tanulságos volt ez az eset is, hány ilyen lehet, amikor a gazda egyáltalán nincs is jelen...). Nagyon sajnálom, hogy pont ez a szép év kimaradt debütálásként. Azért a kadarka érett be a legkésőbb.

csite 2012.02.18. 12:08:39

Hogy mennyire egyszerűen juthat legálisan forgalomba annak a bora, aki őstermelőként, kicsiben próbálkozik, és minőségre törekszik?

www.elotisza.hu/jogsegely/2011/11/08/bor-ertekesitese-piacon-es-haztol

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2012.02.18. 15:16:42

@pinotnoir_777: Szia! El tudnád mondani, hogy ahhoz, hogy (kicsiben, 4-500 palack) palackozott boromat árulhassam, pontosan milyen feltételeknek kell megfelelnem? Milyen adminisztrációs kötelezettségeim vannak?
(Egyáltalán palackozhatok-e magam, vagy hivatalos palackozóüzemmel kell palackoztatnom?) Előre is köszönöm!

Sárfehér 2012.02.18. 19:14:02

@pinotnoir_777:
Uhhhhh.... a szűztermést... mikor lesz megint jó év a kadarkára? Reméljük, idén. :)

papp_schubert 2012.02.19. 08:40:28

@Gabssy: Ez engem is nagyon érdekelne! Kéne már egy tisztességesen összeszedett írás erről, nem egy NAVostól vagy egy borkombináttól, hanem egy olyan termelőtől, mint Bálint, aki ugyaninnen indult és a saját bőrén tapasztalta az összes feleslegesen és vagy szükségesen lefutott kört. Vagy összehozni egy kerekasztal beszélgetést, ahol akár létrejöhetnek együttműködések az igazi kicsik között, akik mondjuk a városból járnak ki művelni 1000 nm szőlőt, és bár a techno nulla nálu(n)k, az elhivatottság megvan, elkészíteni a világ legjobb borát :). Nagyon kevés fiatal vág bele ebbe és jórészük kedve el is mehet, ha úgy érzik, hiába minden, palackozni nem tudnak, folyóban meg max 400-ért megy el az a bor, aminek az önköltsége 500...
Segítsen rajtunk, aki tud, információval, hogy aztán mi is segíthessünk magunkon! Köszönjük!

hegyaljai 2012.02.19. 09:42:41

@pappujlakipince: Jobb helyeken a hegybíró el tudja ezeket mondani. Többek között ezért is van.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.02.19. 12:12:19

@beragadt: szerintem ez nem így van, illetve irigylem azokat (mégse irigylem), akik kézműves bort isznak a mirelit pizzához (is).
Különleges(en jó) borokat jó ételekhez/alkalmakkor/alkalmas társaságban érdemes inni.
Egyszer pl. meghívtam kisebb csapat kedves - egyéb területeken művelt - ismerőst egy jó étterembe. Ettünk egy 5 fogásos sort, válogattam hozzá jó borokat (Orsolya pinot és hasonló árfekvésű/drágább egyebek). A végén elmondták, tulajdonképpen nem voltak rosszak ezek a kis biszbaszok, de a Hunyadi kisvendéglőben egy nagy tányér pörkölt azért jobb. A vörösborok se voltak rosszak, csak savanyák, kólával szokták az ilyet...
Hát nem mondom, hogy legközelebb Weinhaus, de valami alsó-középkategóriás termék bőven megfelelt volna... a 75 rugóm nagyobb része pedig megmaradt volna...

papp_schubert 2012.02.19. 13:42:03

@hegyaljai: Biztos igazad van, és Hegyalja biztos jobb hely, de láss csodát, mifelénk nincs hegybíró. Se hegyközség. Ne ijedj meg, nem Szabolcsban próbálok bort termelni. :) Van szőlőhegy és jó adottságok is, csak elaprózott, regisztrálatlan kisbirtokok vannak és a faluhoz tartozó nagy mennyiségű szántó miatt százalékosan kevés a szőlőterület. Így nincs borvidéki besorolás, bár szőlőkataszterbe van véve. A konstruktív segítséget ezután is köszönöm! :)

hegyaljai 2012.02.20. 08:41:06

@pappujlakipince: A falugazdász bizonyára tud segíteni.

beragadt 2012.02.20. 10:23:50

@Hepci:
Nem igazán értem ezt a problémát. Kézművesből is vannak olcsóbb, könnyebben érthető borok, amelyek elcsúszhatnak a mirelit pizzához, vagy egy szimpla hétköznapi fröccsözéshez. Egyébként nálam valahogy úgy működik a dolog, hogy ha a gasztró és a bor között áthídalhatatlan szakadék van, akkor a jó öreg sörrel lehet kompromisszumot kötni.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2012.02.20. 10:28:23

@Gabssy, pappujlakipince:

A feleségem viszi az adminisztrációt, így csak nagy vonalakban tudok válaszolni. Először is őstermelőnek kell bejelentkezni, a lakhely szerint illetékes MVH hivatalban, és be kell jelentkezni a hegyközségnél is, ha nincs sajátod, akkor is sorolva vagy valahová.
Majd egyszerűsített adóraktári engedélyt kell igényelni a NAV-VPOP-nál.
Ha helyben akarsz értékesíteni, akkor helyi borkimérés engedélyezését kell kérvényezni: helyi jegyző, valamint ÁNTSZ.
Palackozni lehet bérpalackoztatással is, a saját palackozó engedélyeztetése elég összetett és azért némi infrastruktúrát feltételező dolog.
Az Apehnél kell kérvényezni adószámot, amire fel kell vetetni a palackos bor értékesítést. Pincekönyvet kell beszerezni (nálunk a hegyközségnél), és ezt a helyi VPOP-ban hitelesíttetni.
Kb ennyi az alap, majd kell bevallásokat készíteni fél évente.
Biztos kihagytam dolgokat, kérem a kollégákat, egészítsék ezt ki.
Vannak már ún. jövedéki tanácsadók, legalább az elején egyszer érdemes egyikükkel konzultálni, valamint egy adótanácsadóval is.

vargánya 2012.02.20. 15:10:12

egy borszaküzlet tulajdonosa, közli veled, hogy "jó a bor, de egy te egy nevenincs borvidékről származó nevenincs borász vagy, és túl sokat kellene a boroddal foglakozni, hogy el tudjam adni."@kezesbárány: Értem én, és biztos van ilyen is. De én ismerek már három olyan borkereskedést is (kettőt Szegeden, egyet Salgótarjánban), amelyek kifejezetten "utaznak" az ismeretlen új kis borászatokra. Van ma már az igényes borfogyasztóknak egy olyan rétege, mely kifejezetten új felfedezésekre vágyik. Ezt ismeri fel hál'istennek egyre több borkereskedő is.

papp_schubert 2012.02.21. 17:33:11

@pinotnoir_777: Köszönjük szépen, én valami ilyesmire gondoltam. :)