Ez a borkategória hivatalosan nem is létezik. Nincs EU szabályozás, nincsenek előírások, nincsenek ellenőrző szervek, a belépés kvázi bemondásos alapon történik. És hogy még kacifántosabb legyen a történet, a magukat mozgalmistának valló borászok között sincs teljes egyetértés abban, hogy hol is húzódnak a műfaji határok, mi az, ami még természetes, és mi az, ami már természetellenes. A kiindulási alapot azonban minden esetben a modern borászati beavatkozások elutasítása jelenti, és ez az a motívum, ami az úgynevezett természetes bort elválasztja az ikertestvérnek tűnő bio-iskoláktól. Isabelle Legeron megvilágosító magyarázata: „Számomra nem elég egy bort biodinamikusnak vagy organikusnak nevezni, mert a pincében nincs nagy szabályozás. Néhány országban készíthető biodinamikus bor aromatikus élesztők hozzáadásával. Organikusként megengedett a fordított ozmózis és a cryoextrakció használata, és ezért van szükség erre a kategóriára".

A fogalom tehát nagy vonalakban a manipuláció-mentes borkészítést írja körül, a vegyszermentes szőlőtermelést persze alapfeltételnek tekintve. A sarokpontok a kézi szüret (hogy ne sérüljön a szőlő, amely a feldolgozáskor így kezelést igényelne), a vadélesztő használata, és ezekkel összefüggésben a kén minimális adagolása, vagy akár teljes mellőzése. Szükségtelen magyarázni, hogy eme utolsó mozzanat milyen őrülten kockázatos, és minden bizonnyal ez az elsődleges kiváltója az irányzatot érő támadásoknak is.

Hogy ezt a furcsán hangzó törekvést jobban megértsük, vessünk egy pillantást a gyökerekre. Habár a mozgalom csak az utóbbi években kezd jelentősebb figyelmet kapni, az alapokat már évtizedekkel ezelőtt lerakták bizonyos – korukat jóval megelőző – figurák. A számos úttörő közül is első helyen szokás említeni Jules Chauvet nevét, aki negyedik generációs borászként tevékenykedett Beaujolais borvidékén, továbbá kémikus, és elismert borkóstoló is volt egy személyben (tehát nem szimplán egy őrült hippi). Az ő nevéhez fűződik például az ISO szabvánnyá vált kóstolópohár kifejlesztése, és a szénsavas maceráció kutatásában/alkalmazásában is az elsők között volt. (Érdekes mellékszál: a kóstolási jegyzet szerinte nem alapulhat benyomásokon, ez nem költészet. A kóstolónak a borban jelen levő speciális aromákat kell felismernie és rögzítenie. Saját képességei fejlesztésére parfümőrökkel dolgozott együtt minden évben.) Borkészítéssel kapcsolatos kutatásait az 1940-es években kezdte, majd néhány évtized alatt arra jutott, hogy a borvidéki gyakorlattal (tömegtermelés) szöges ellentétben visszautasította a kén, fajélesztő és cukor hozzáadását. A kén elhagyásának hátterében többek között a malolaktikus erjedésre illetve a vadélesztőkre gyakorolt kedvezőtlen hatása áll (azt ma már egyenesen igazoltnak tekinthetjük, hogy az (vad)élesztő a terroir része, az pedig eddig sem volt titok, hogy az élesztők tevékenysége milyen markáns hatással van a bor karakterére). Ehhez természetesen nagyfokú higiénia és egészséges/válogatott termés is szükséges (Jamie Goode Authentic Wine című műve kimerítően tárgyalja a témát).

A történethez valójában szorosan kapcsolódik a szénsavmacerációs eljárás, illetve a folyamatból származó szén-dioxid felhasználása, amely védettséget nyújt a bornak, bizonyos fokig kiváltva ezzel a ként. Nem véletlenül folyamodik ehhez a módszerhez több naturalista borász (bár azt is érdemes megemlíteni, hogy számos verziója létezik a technikának). No de visszakanyarodva a jelenhez, talán nem meglepő, hogy az ideológiának megfelelően természetességre törekvő, néha a szükségszerű beavatkozásokat is elvető borászok – vagy éppenséggel borászkodó amatőrök – kezei közül időnként borhibáktól hemzsegő, vállalhatatlan lőrék kerülnek ki. A legnagyobb kockázatot a "sans soufre", azaz kénmentes borok vásárlásával vállaljuk, itt sajnos igen-igen kellemetlen meglepetések érhetnek minket. Ehhez az extrém irányzathoz egy újabb adalékul szolgál, hogy Chauvet ugyan abszolúte ellene volt a kénezésnek a must borrá alakulásának érzékeny fázisa során, azonban nem állított semmit ezzel kapcsolatban a folyamat (azaz leginkább az alkoholos és malolaktikus erjedés) lejátszódása után, vagy a palackozáskor. Valójában – bár kísérletezett az ellenkezőjével – lekénezve töltötte üvegbe borait (forrás: Alice Feiring: Naked Wine-Letting Grapes Do What Comes Naturally).

[A folytatásban néhány természetes bort közelebbről is megvizsgálunk, oxidáltak-e, hibásak-e, vagy éppenséggel új dimenziókat nyitnak a borélmények terén]