Azon gondolkozom, elkészülhetett volna-e ez a bor Magyarországon. A szénsavas macerációt ismerjük, cabernet franc szőlőnk is van, egyébként komoly terveink vannak vele. Hogy a kettő együtt? Terméskorlátozott, minőségi alapanyagból, 14 euróra belőve? Kinek jutna eszébe, hogy ebből egy jól iható, azonnali fogyasztásra szánt, frissítő bort készítsen? Nyilván csak egy eszementnek (szüretelni novemberben kell, mikor már mazsolává aszott a szőlő, hogy meglegyen a tizenhatos alkohol, és mindezt persze barrikkal jól meg kell küldeni, az a döfi).
Az elkövető a Domaine Breton, a helyszín Bourgueil borvidéke – kvázi Chinon folytatása a Loire folyó túlsó partján, ez még mindig cabernet franc-ország. A bor 30 éves tőkék termése kavicsos talajról, az erjedést követően betontojásban érlelődik tavaszig, ekkor minimálisan kénezik (10 mg/l a tipikus adag), majd palackozzák. Tulajdonképpen a Trinch! testvére, de amaz nem szénsavmacerált.
Catherine et Pierre Breton, La Dilettante, Bourgeuil 2010
Hogy ebből mi sül ki? Ha egy bozsolé núvó, vagy azzal kompatibilis hazai újbor képe dereng fel előttünk, akkor nagyon rossz nyomon járunk. Legalábbis részben. Az illat távolról sem újboros: franc-os fűszeresség, vegetális aromák dőlnek belőle, gyógynövények, borókabogyó, bors, koriander, ázott fakéreg, akácléc (fát nem lát, ez a fajta karaktere); kontrasztként friss málna és cseresznye érkezik, egy kis fekete ribizli, továbbá némi bőrös animalitás. Éppen olyan összetett, mint amilyennek hangzik. Kóstolva aztán meg is lep rendesen, a nagyboros illat után az íz már a szénsavas macerációt tükrözi, könnyed, lágyabb, visszafogott savakkal, de kellő élénkséggel. Teljesen száraz (szerencsére; ha nem lenne az, ennyi savval bajba kerülhetne), remek meggyes zamattal. Mint az újboroknak általában, kissé gyümölcslé hangulata van, azaz lenne, viszont határozottan tanninos, végül ez teszi borszerűvé. Valami elképesztően szokatlan az egész bor, üdítő és csúszós, ugyanakkor elgondolkodtató és összetett. Egy új dimenzió az ivóbor kategóriában. Pusztán a paramétereket nézve, talán csak egy hatos lenne, mert szájban egyszerűbb, de amennyiben az egyediségnek értéke van, ez nálam nem mehet hét pont alá. Élménynek meg mondjuk kilences.
Utolsó kommentek