Borkereskedelmi mesterkurzusnak indult, en primeur kóstoló lett a vége. A sztori kezdete két évvel ezelőttre datálódik, ekkor futott össze először történetünk két kulcsszereplője, Herczeg Ági és Philippe Larché. A Bordeaux-ban megrendezett Master of Wine Symposiumon egy jót beszélgettek a Pontet-Canet-ban tartott vacsorán, majd a következő évben a Vinitalyn ismét egymásba botlottak. Aztán újfent az idei en primeur kóstolón, és ekkor már egy magyarországi előadás tervét is kiötölték. Ahogy a szervezés haladt előre a maga útján, a borok is a képbe kerültek, és végül Philippe mellett tíz darab 2011-es minta is landolt Budapesten.

Philippe a Vintex negociant-cég kereskedője, a borok bemutatása előtt a bordeaux-i kereskedelmet vázolta fel főbb vonalakban. A borvidék területe körülbelül 150 000 hektár (ezzel a második legnagyobb a világon, a pontos adatot illetően viszont nem egységesek a fellelhető források), nagyjából 10 000 birtokkal és 3-400 negociant-nal. A satóknak mindössze egynegyede értékesíti maga a borait, így a kereskedőházakra jelentős szerep hárul a forgalmazásban. Jellemző, hogy a palackozott sató-borok mellett folyóbort is vásárolnak, melyet maguk házasítanak és látnak el márkával (Chateau Fantomas?). Érdekesség, hogy az exkluzív birtokok esetén (avagy kizárólagos forgalmazásnál) a kereskedő még a házasításba is beleszólhat – bár végső soron ő az, akinek a bort el kell adnia, így ez talán nem is olyan meglepő.

Maga az en primeur rendszer természetesen a gyors megtérülésről szól, és igazából 1983-ban indult, azaz az '82-es évjárattal (ami egybeesik Parker felemelkedésével, és nem a véletlen folytán). És hiába a kritikák, hiába a Latour kiválása, valószínűleg a jövőben is megrendezésre kerül, változatlan formában, a borászatoknak ugyanis szükségük van rá. Csak a legnagyobbak tehetik meg, hogy kiugorjanak a rendszerből, de ők egyébként is más pályán játszanak (pl. a Lafite, tekintet nélkül az idei gyengébb évjáratra, a megjelenés utáni öt percben elfogyott). Még annyit a félkész borok kóstolásáról, hogy bár napi száz mintát lekóstolni bizonyára embert próbáló feladat, mindenesetre a tucatnyi bor semminemű károsodást nem okozott a nyálkahártyámban. Bezzeg a múltkor egyetlen barolo...

Château Belle-Vue, Haut-Médoc 2011

Az összetevők: 46% CS, 31% merlot, 23% PV (petit verdot), Cru Bourgeois besorolású birtok. Az illatban némi hordós édesség, igencsak érett alapanyagot sugalló, primőr gyümölcsök. Kóstolva nem különösebben koncentrált, a gyümölcsei ugyan finoman savanykásak, de savai nem feltűnőek. A tannin nyers érzetű még, habár nem bántó. Már nem alap, még nem extra: 5 pont.

Château Tour Saint-Bonnet, Haut-Médoc 2011

Szintén Cru Bourgeois, fél rész merlot, 45% a két kaberné, a maradék 5% itt is az egyébként ritka PV. Egészen más illat, míg az előző bor szinte késznek tűnt, ez érezhetően hordóminta. A korty kerekebb, relatíve kevésbé cseres, ízében kabernés, finoman paprikás jegyek. Tipikus bordói (ez is) az alsó-közép kategóriából. 5 pont.

Château Poujeaux, Moulis-en-Médoc 2011

Bevallom, a címkét látva azonnal elfogulttá válok, szép emlékek fűznek a 2005-ös évjárathoz. Az appelláció egyetlen 1855-ben osztályozott birtokkal sem rendelkezik, ellenben számos Cru Bourgeois birtokot tud felmutatni a leghíresebbek közül, mint például a szóban forgó Poujeaux-t. 55% CS, 40% merlot, 5% PV, 13,3% alkohol. Ügyes hordó, primőr jellegével szinte a nagyon fiatalon kihozott Sauska kabernét idézi meg. Szép savak, arányos test, teljesen száraz. Mintha még finoman sós is lenne. Szép. 6+

Château de La Rivière, Fronsac 2011

Fronsac egyike az alulértékelt régióknak, ami természetesen borvidéki viszonylatban kedvezőbb ár-értékben nyilvánul meg (ezt a La Rivière is tudja, a négy éve kóstolt 2000-es évjárat legalábbis határozottan jó vételnek bizonyult, ráadásul még nyolc évesen is fiatalnak tűnt). Modernebb stílus, merlósan buja, édes gyümölcsökkel és hordófűszerekkel. Kóstolva is ezt vonalat viszi tovább, behízelgőbb, lágyabb, remek tanninnal. Szép kerek, már némi eleganciát is felmutat. 6 pont.

Château Joanin-Bécot, Côtes de Castillon 2011

Côtes de Castillon szintén nem tartozik a legfelkapottabb területek közé, habár újabban egyre több nagy név ruház be errefelé. 75% merlot, 25% cabernet franc. Az illat alapján nagyon korai időszakában tart még a fejlődésnek, hordót és sötétebb, érett gyümölcsöket mutat. Alacsony alkohol érzete (ami nem egy rossz dolog), lágy, finoman extrahált, nem különösebben koncentrált. 5/6.

Château La Gomerie, Saint-Émilion Grand Cru 2011

100% merlot. Hatalmas ugrás minőségben, hirtelen a nagy bordóik földjén találjuk magunkat. Gyönyörű illat, már most egyben van, komolyságot sugároz. Nem hasonlít egyik eddig kóstolt borra sem. Kóstolva elegáns, finom lágysággal, a savak csak a háttérben dolgoznak. Hibátlan tannin, komoly szerkezet (mint majd minden bordóinál). 7 pont minimum.

Château Beau-Séjour Bécot, Saint-Émilion 1er Grand Cru Classé 2011

Neves jobb parti sató, a 2011-es a Bordoktor szerint az évjárat fényében különösen jól sikerült. 70% merlot, 24% cabernet franc, a maradék cabernet sauvignon. Ez nem (sem) úgy néz ki, mintha félkész lenne. Intenzív, földes illat, tökéletes – érett, de nem túlérett – gyümölcs, finoman kezelt hordó. Izmos szerkezet markáns cserekkel, és kissé meglepő módon egészen élénk savakkal bír (persze ebben a kontextusban, de ez mindenképpen javára válik). Elegáns és mély, miközben nem nehéz. Hosszú távra készült. Pesszimista megközelítésben is legalább 7+.

Clos Fourtet Saint-Émilion 1er Grand Cru Classé 2011

A 2009-es évjárat egy 100-as pontszámot zsebelt be Parkertől. A merlot a domináns (89%) a házasításban, melyet 7% sauvignon és 4% franc egészít ki. Ismét egy eltérő karakter, hűvösebb, sötétebb, szedres, édes szilvás. Arisztokratikus. Selyem finomságú textúra, lendületes savak, érett és a testhez mérten arányos tannin. Elegancia és csiszoltság. Nem izomra gyúr. 8+.

Château La Conseillante Pomerol 2011

82% merlot, 18% cabernet franc. 11,3 hektár a Cheval Blanc és a Pétrus között. Egy monumentális bor embrionikus állapotban. Hűvös, mély illat, valami nehezen megfogható vibrálással, szilvával, szederrel, áfonyával. Illesztésmentes korty, csiszolt felszín, friss savak. Csak a végén érezni, hogy tannin is jócskán van benne. Elegáns, igazi kékvérű. 9 pont.

Château de La Rivière Aria Fronsac 2011

A nagy pomeroli után a Château de La Rivière válogatása, az Aira következett három évjáratból, Philippe így próbálta szemléltetni, hogyan is fejlődnek a primőr borok. 76% merlot, 12-12 százalék franc és sauvignon. Bordeaux modern oldala, kissé túlérett gyümölccsel, magas alkohollal (15%). Hedonista, áradó, gazdag bor, de rusztikusnak hat. Kicsit édes is, a cserek itt először érdesek. Egy lépéssel közelebb Villányhoz, és ugyanennyivel távolabb a klasszikus bordói stílustól, amiért például én is szeretem a borvidéket. 6 pont azért megvan.

Château de La Rivière Aria Fronsac 2009

Három évesen még mindig fiatal, a friss borok után azonban egy teljesen más világ. Kabernés-paprikás jegyek, jelentős intenzitás, nagy test. Erőteljes, gazdag bor, abszolúte a 2011-es stílusában, de ő már készen van. A dél-pannon nagy vörösek kedvelőinek nem okozna csalódást. 7 pont.

Château de La Rivière Aria Fronsac 2002

Révbe ért 10 éves bordói, további tartalékokkal. Palackbuké, harmadlagos jegyek, bőr, füst, érett komplexitás. Kóstolva lekerekedett test, szép savak, klasszikusabb arányok. Talán még más volt a birtok filozófiája, vagy a 2002-es, egyébként gyenge évjárat az oka az eltérő stílusnak? Alkohol: 12,5%. 7 pont.

[a képet a wine-searcher.comról metszettem]