Kovács sommelier virított egy Buttler-bikát a csütörtök esti Fábry-showban. Nekünk egy másik, nem kevésbé drága, de sokkal törékenyebb Buttler-bikához volt szerencsénk. Trend lesz abból, hogy 2003-as vörösök bebüdösödnek alig fél év alatt? Mi lett a gyönyörű virágillatú, elegáns bikából? Janus-arcú Buttler-bikavér quo vadis? Qui prodest? Quid nunc? [l Quod scripsi, scripsi]

Gyönge karjai közt egy Gróf Buttler Bikavért ringatva megjelent Kovács Antal, a Zwack művek RTL Klubnál akkreditált pohárnoka a Fábry-showban tegnap este, és mint a világ vélhetően legjobb bikavérjét nyújtotta át a palackot a szómenéses showmannek. A márkát nem mondták, persze, de a burgundi palackformáról, a címke színéről, a kapszuláról föl lehetett ösmerni; no meg persze tudjuk, hogy Kovács a Buttler-készletek jelentős része fölött diszponáló Zwack borfelelőse.

Később az is kiderült, hogy a showban degusztált Buttler-bika a Superior változat lehet, ugyanis cabernet és merlot fajtákat emlegetett a higanymozgású pohárnok, márpedig a Buttler-bikák közül a testesebb, erősebb Superior alapja e két fajta, míg a Prémium (erről lesz majd szó itten) syrah-ra támaszkodik. (Más kérdés, ugye, hogy szép számmal akadnak borászok Egerben és Szekszárdon is, akik szerint a bordeaux-i blend az bordeaux-i blend, és nem bikavér, a syrah-alapú küvé meg syrah-alapú küvé, és megint nem bikavér. Ezt döntsék el egymás közt.)

Na, mindegy, a lényeg, hogy a Buttler-bikára egy kicsikét beborzolódtak az idegeim. Épp a múltkori franc-kóstolón dühöngtem Csitének, hogy a fél éve még csodálatos Vylyan Syrah hogy megbüdösödött, hogy kezd széjjelesni alig fél év után, és erre az a mondás, hogy hát szűztermés, meg savhiányos év, meg kísérleti darab. Na, dehát mégis egy 2003-as bor, amiért ötezer körül kértek el annak idején! Erre Csite jól bepánikoltatott, hogy a syrah-alapú 2003 Buttler Bikavér Prémium (Szarkás tető) hasonló tüneteket mutat.

Sápadtam téptem föl a spájzajtót, pakoltam elő a tavasszal betárazott karton Buttler-bikát.

Csodálatos tétel volt tavasszal, egy miniforradalom. Fantasztikus kékvirágos, fűszeres illatok, telt gyümölcsök, gazdag aromák, lendületes savak és finom elegancia. Bukolyi László borászata első bikavérjével berakétázott a piacra.

Mondom, május óta pihent a karton a spájzban, hozzá nem nyúltam; "a bor hosszú élettartamot ígér", írta a címke, és ugyan nem szokásom hinni semmilyen címkének, de ötezer körüli palackárnál eszem ágában sem volt aggódni.

Aztán jött a Vylyan Syrah esete, és jött Csite jóslata. Hát gyorsan nyitottam egyet a hónapok óta pihenő kartonból, és megállt bennem az ütő: ugyanaz a csatornás büdösség csapott meg a pohárból, mint ami a Vylyan Syrah-t is tönkrevágta. Itt betolakszik a szép kék virágok és fűszerek elé. Aztán a tannin is megindult előre. Nem tudok jobbat: kiszőrösödött a bor. Kiáll belőle ez az: savak, tanninok, valahogy öszekuszálkódótt minden. Sehol a régi elegancia, simaság.

Nyitottam még egyet: az eredmény ugyanez.

Most mit mondjunk? Oké, tudomásul vesszük, amit kell. De hát nem arról volt szó, hogy egy vörösbor pont attól drága, attól komoly, azt kell megfizetni, hogy sokáig eltartható? Hogy van ez? Mire föl tetszenek elkérni az ötezreseinket? Arra föl, hogy hülyék vagyunk? Ja.

Még abban bízhatunk, hogy csoda történik a spájzban: a maradék négy palackot valahogy meggyógyítja az idő. (Para-Kovács Imrének van az a szép elmélete, hogy a lyukas fog egy idő után begyógyul, csak az emberben nincs elég kitartás, nincs elég erő, hogy kivárja-kibírja, megroppantja az ő morális gerincét a fájdalom, megadja magát, és elmegy egy hentesből átképzett fogorvoshoz...)