Az utóbbi időben a soproni borvidékről is jönnek a magas alkoholú, extraktédes, soha nem tapasztalt simasággal, gazdagsággal megáldott borok. Lehet, hogy erről is a globális felmelegedés tehet, de még valószínűbb, hogy a sógoroktól átgurított, mindenféle manipulációra alkalmas szerkezetek, no meg az élelmiszeripar csodájaként számon tartott borászati adalékanyagok széleskörű alkalmazása.

Persze sokaknak bejön, könnyen felismerhető, nem húz, simogat. Ám vagyunk néhányan, akiket zavar, hogy kiherélt borokat kapunk, amiből hiányzik a fajtajelleg és a termőhely sajátosságai. Ráadásul, ezek az uniformizált, meglepetés-biztos borok könnyen megborulnak – a 3 éves éppen 2,5 évvel van túl a csúcsán. Remélem, hogy ahogy egyre izmosodik a borértő közvélemény, úgy fagy meg a levegő az ilyen módszerrel készített borok körül.

A címke olyan, amilyen, a rajta található "Így szeretem az életet" felirat: még ígéretesnek is tűnhet a pentagonos p alatt. Az egyes szám első személy azt sugallja, hogy a borász valóban magát adja. De azok, akiket én hiteles borászként ismerek, soha nem puffogtatnának ilyen frázisokat. Ők inkább a tartalommal hitelesítik magukat.

Átláthatatlan sűrű, bíboros, sötét szín a pohár falán át. Forgatás után megszagolva túlérett meggy, szilva érződik, bonbonmeggy (van még ilyen?) a magas alkohol miatt, keserűcsoki, meg valami befülledt fűszeresfiók-szag, és baconszalonnás füstösség. Szájban lomhán, simán terül szét, lekvárosan, mindenféle izgalom és gyümölcsösség nélkül. Hát igen, talán a savat sem kellett volna sajnálni belőle. Ettől függetlenül fura savanykásság megy végig ízben, néha egy kis fűszeresség, vaníliásság díszíti, utóíze poros érzetű, keserűgyógyszeres lezárással. 3P

Én ennél sokkal jobban szeretem az életet és a bort is!