Posztunk tárgyába a közelmúltbéli „Zwack Open”-en botlottam. A Lisiczákról ezidáig valószínűleg kevés borissza hallott, én sem. A mások keze alá dolgozás után a család most látta elérkezettnek, hogy saját nevükön jelentkezzenek a piacon, és a bemutatott borok minősége alapján van helyük a magyar nap alatt. Én drukkolok nekik.

Az idősebb Lisicza, István, a Pécsi Hegyközség elnöke. Az 1998-ban alapított családi vállalkozásban a munka dandárját a fiatalabb nemzedékhez tartozó Lisicza Sándor végzi, az ifjabbik István segítségével. A 14,5 hektáros birtok a Mecsek nyugati lábánál található kis falucska, Helesfa határában terül el. A művelési mód középmagas kordon. A fajtaösszetétel enyhén szólva sokszínű: cirfandli, sauvignon blanc, cserszegi fűszeres, hárslevelű, cabernet sauvignon, és franc, pinot noir, kadarka, portugieser, kékfrankos. A szokásosnál is visszafogottabb terheléssel operáló birtok termését zömmel más, ismertebb birtokok szippantják fel. A Lisiczák csak saját szőlővel dolgoznak. A pincetechnológia fejlett, hűthető-fűthető kóracélok is segítik a gyümölcsösség megőrzését.

A bort igen becses formába öntötték. A palack dupla anyagvastagságú burgundi, a kapszula ón, és nagyon szépen dombornyomott a teteje, a dugó nagyon jó minőségű, a címke ízléses, ötletes, a családi címerállatként pózoló róka zseniális, főleg ahogy a lábnyomát otthagyja.

Na, de ennyi felvezetés után jöjjön a lényeg. A bor csak fémtartályban tartózkodva érte el végleges formáját. Mégis a többi tunningolt, gyári versenyzőnél visszafogottabb, elegánsabb, acélosabb és tisztább illattal nyit (nem egy élesztőgyár, annak ellenére, hogy ők is használják), kellemes hűvösséget sugallva. Karakteresen uralja a szőlőfajta primer gyümölcsszaga, mellette bodza, köszméte, és egy sokadikra beugró jegy: a kininé. Színe halovány zöldessárga, eléggé sok glicerinnel. Ízében nagyon sima a bor, de teljesen más karakterű, mint amit megszokhattunk. Közepesen húsos érzetű, tonikos kesernyével, amit valószínű a kb. 1kg-s tőketerhelésnek, és a tiszta színlés feldolgozásnak köszönhet. Felfedezhető azért egy halovány, szinte alig észrevehető zavar (évjárathatás!?) a kesernye lecsengésében, amit a magas extrakt hosszan elkísér. Ettől függetlenül nagyon tanulságos bor, de nem szabad a többi fajtatársához hasonlítva megítélni. Aki szívesen próbát tenne vele, annak résen kell lennie, mert csak kis tételben kerül forgalomba várhatóan május végén. Az ezer forint körüli ár igencsak csábító.
Örömteli hír, hogy további két boruk szintén forgalmazásra érett: a Cirfandli 2004 és a Sauvignon Blanc 2005. Remélhetőleg ezek is a Cserszegi Fűszereshez hasonlóan szép tételek. Bízom benne, hogy a fajtaprofil idővel letisztul, és a birtok fahordós érlelésű tételekkel is előrukkol.
Erős 5 pont