Mozgolódások történnek mostanság a Mátra lábainál. Mióta Losonci Bálint barátom Gyöngyöspatán borászkodik, még jobban figyelek a területre. A kilencvenes évek elején a sárdonékirály Szőke Matyi bácsi jelentette az ottani borkultúrát, meg a nagyüzemi Szőlőskert, aztán jöttek a Ludányiak (számomra felejtősek), és egy ifjú titán, Németh Attila, aki életet lehelt a szőlősorokba, és olyan csodákat mutat fel, hogy komoly újraértékelésre bírja a Mátráról eddig degradálóan szólókat. Szecskő Tamásról sokáig csak elbeszéléseket hallottam, amikor arra jártam, akkor nem futottunk össze, de éreztem, hogy ezt mihamarabb pótolnom kell.
Erre kitűnő lehetőség nyílt azáltal, hogy kereskedelmi forgalomba hozta egy borát, miután úgy gondolta, többre hivatott az, amit oly kegyesen dédelget hosszú időn keresztül. Találkoztunk a bor bemutatóján, és ott meggyőzött hitelességéről. A bora meg egészen csodás élményt adott, gondoltam, majd ha otthon is ezt teszi, akkor le a kalappal. Azóta közel két kartonnal vásároltam belőle, nagyon népszerű a kevésbé borkedvelők között, de a művelt alkeszek is isszák, mint a gödény. Egyetlen hátulütője, hogy csak 550 palack készült belőle, így hát aki jó bort akar inni, siessen.
Külsőségekben elmerülve: a címke dizájnja nekem nagyon tetszik, minden palack sorszámozott, és igazi sznobériára adhat okot a kis példányszám. A dugó műanyag, semmi gondom ezzel, ez nem a 30 éves korára ihatóvá váló bor. Hanem az idei nyár slágere, de csak a vájttorkúak számára.
A szőlő kábé 2-2,5 kilós tőketerhelésű területről származik, nagyon nem volt macerálva, igaz, fajélesztők segítették a tökéletesre alakulást. Tamás az idei évben már 1 kilós terheléssel fog dolgozni: remélem, sikerül egy jó évjárattal nagyot ugrania a patai tigrisnek.
Jöjjön a mindig sokat vitatott analízis. A bor tükrösen tiszta, halványsárga. Illatában elsőre finom muskotályosság (cserszegis, vadabb), szőlőhéj, fehér szirmú, édeskés virág, tisztaságot sugall. Ízben sok huncutságot hordoz magában. Na nem kell semmi műanyagra gondolni, inkább csak a fogyasztási hőmérsékletre. 10 Celsius-fokosan pohárba kerülve a kis maradék szénsavval, finoman guruló buborékaival igazi pezsgőalázó. Három-öt fokkal melegebben zamatos, jó testű borrá válik. Mindkét esetben a hihetetlenül erős szőlőíz uralja a zamatokat, talán a félig megdöglesztett régi traubi gyümölcsössége rémlik fel. Magas, de sima savának köszönhetően a bor virgonc, a félédes kategóriába kerülést okozó cukor tökéletes harmóniában áll vele. Szerintem még egyszer nem tudja ezt a bort megismételni Tamás, annyira hihetetlen az egyensúlya. Lecsengése gyümölcsös, közepesen hosszú, és tiszta. Remek bor ez! Combos 6 pontot oda is vések mellé. Tessék vigyázni a fogyasztásakor: alkoholtartalmú ital!
Utolsó kommentek