Egy jolly joker Somlóról, ami a legszőrösebb szívűek kivételével bárkit jókedvre derít. És egy arisztokratikusan kifinomult Mura menti, ami egyszerre tanít és szórakoztat.

Szent Ilona Borház Taposó-Kút Küvé 2004

A Kreinbacher Birtok borai számomra megfizethetetlenül drágák. Így csak annyit tudok róluk, amennyit másoktól hallottam (l. Albert gazda legutóbb). Nulláról indult, ám annál becsvágyóbb beruházás Somlón. A Kreinbacher borok eddigi fogadtatása felemás: vannak, akik új etalonnak tekintik őket, mások szerint a fától nem látszik a gyümölcs. Most, talán a piaci nyomás hatására, kissé alább adták, és a Szent Ilona Borház név alatt két megfizethető küvével jelenkeztek. A Taposó-Kút kétezer forintból kijön, és a Pannon Bormustra egyik csúcsbora. Viszont csak 50 százalékban olaszrizling, a többi furmint, juhfark, hárslevelű, ezerjó, sárfehér, rizlingszilváni. Ennyiben tehát a Rizlingodisszea kereteit feszegeti, de nem volt szívem kihagyni, miként a rajnai-olasz kombókat sem.

Hogy sikerült az ötrugós szférából az aláereszkedés? Attól függ, honnan nézzük. Kerek, gyümölcsös, jókora hordótuninggal. Ha sznobmentes borpartira készülnék, a Taposó-Kúttal az összes szóba jöhető legyet ütném: behízelgő, de nem gerinctelen, közérthető, de nem gagyi, finom, de nem geil, megfizethető, de nem tucatbor. Dúsan áradó, vonzó illat: puncs, menta, citrom, vanília és pörkölt mogyoró. Kóstolva gyümölcsös, vaníliás, árnyalatnyi mineralitással. Szolid savak, enyhe vajasság. A hosszú lecsengést a fa vaníliája uralja (és istenuccse van benne egy kis sült gesztenye is). A termőhelyet én nem tudnám kiolvasni belőle, de annyi baj legyen. Ez egy szépen elkészített, jó tartású, szeretnivaló bor.

Akik a fába is belekötnek, és napi kenyerük a terroirfaggatás, azok könnyen találnak rajta fogást. Egészségükre! Én azt mondom, hogy sok ilyen borra volna még szükség. Ők képviselik az igényes szórakoztatást a fehér palettán.

Mindent mérlegelve 5 pont, és szívből jövő ajánlás. 

Bussay Esküvé 2004

A korábban kóstolt 2005-ös Esküvé kapcsán említettem, hogy emlékeim szerint a 2004-es mintha érettebb és arányosabb lett volna. Ennek lehet oka az évjárat (2005 megszépítette 2004-et), de lehet, hogy a Bussay-borok legendás palackérési potenciálja működik a háttérben. (A közelmúltban volt szerencsém 1995-ös Bussay Traminit kóstolni. Makkegészséges.)

Unásig ismételgetem, de nem találok rá jobb szót: a Bussay-borok tiszták. Nem feltétlenül a legtetszetősebbek, és talán kell egy kis sznobéria is ahhoz, hogy beléjük szeressünk, de ha megkapjuk a kezdő lökést, gyorsan gurulunk lefelé a jóba.

Az Esküvé 2004-ben is csontszáraz, de kerekebb, illatosabb, gyümölcsösebb, mint a 2005-ös. Illatában akácméz, tűzkő, körte és citrusok. Magasság és szélesség eszményi egyensúlyban. Lehet a Taposó-Kút első nekifutásra megnyerőbb, gazdagabb, de az Esküvében a kevesebb több. Mint egy kínai tusrajz. És szemben a harmadnapra fába omló Taposó-Kút Küvével, az Esküvé folyamatosan szépült, gazdagodott.

Az Esküvé sem mozdít meg hegyeket, de a puszta érzékszervin túl esztétikai élményt is ad. A toplistákat soha nem fogja vezetni, de a cult following esélye megvan.   

6 pont és best buy.
 
PS: Szvsz a 2004-es Esküvé és a 2004-es Györgykovács Olaszrizling a műfaj két klasszikusa.