Ebner Andi, a Süd-Tiroler örökmozsgó szerelmes üzenetét hozom a bőrnadrágból. Andit most már nem szokták szeretni. Mert bevalotta - és tudomásom szerint ő az egyetlen magyarországi borász, aki -, hogy nem bízza csupán az anyatermészetre meg a szeszélyes szőlőnövényre a dolgokat, hanem bőven besegít mindenféle technikai hókuszpókuszokkal a pincében, például kiveszi a borból a "rossz tannint", és belearak a helyére jót, azaz vásároltat.

Na, ettől aztán Ebner Andit még azok is elkezdték átkozni, akik korábban literszám itták a borait. Leküldték békába, valahová a keceli borhamisítók mellé, ami persze a ló túloldalára való átesés tipikus esete a közönség részéről, dehát lovas nép vagyunk, hajlamosak vagyunk egyik oldalról a másikra pattogni olykor, mint valami Guczoghy György.

Ezt a legújabbik pinot-t megpróbáltuk úgy kóstolni, mintha mit sem tudnánk az előzményekről, mintha életünkben először találkoznánk Ebner-borral, és úgy csoldálkoznánk rája, mint Reinhold Messner az Ötzie-re.

Szűretlen - állítja magáról nagy betűkkel a hátcímkén Andi bora. Jó, hát legyen az, nem oszt, nem szoroz, tulajdonképpen azt is ráírhatta volna, hogy Kopár-dűlő.

A megszokott pinot-színeknél tömörebb, mélyebb pirosat villant, és az illat is megy ehhez: olyan masszív, sűrű, hogy szinte beveri az ember orrát. Nem a klasszikus, játékos, mozgékony pinot-illat, hanem inkább olyan, mintha valaki egy pinot-esszenciát, pinot-parfümöt készített volna.

Erős füstös-hordós jegyek: füstölt szalonna elsősorban. van egy tengeri sósság is az illatban, volt aki kifejezetten tengeri állatokat, elsősorban kagylót érzett. Inkább konzervkagylónak mondanám, tán a fűszeresség és a füst miatt. Van egy kis egzotikus is díszítésnek: narancshéj, szegfűszeg, és jól érezhető alkohol.
Az alkohol az ízből is kilóg (13,5%, úgy látszik a pinot-nak ez is sok egy kicsit), szinte likőrös utóíze van. Egyébként az osztrák-olasz májer ügyesen kavart a pincében: ebből a borból egy kicsit sem érezni a vékonyka, savas 2004-et. Itt minden vastag, határozott. Azt nem mondom, hogy nem kerek vagy hogy nagyon rusztikus volna, sőt. De azért korongecsettel a legzseniálisabb művész sem tud Mona Lisát. Hosszú és sűrű korty, bordói korty, na, fekete gyümölcsök és meggy füstölve, kicsit megégetve tán (sok hordó, sok, sok), van még egy furcsa kesernyés-bitumenes ízjegy a vége felé, amivel én nem vagyok egészen kibékülve.

A többi dolog viszont rendesen ki van mérnökösködve. Arányok, ízek, illesztések rendben. Van kerekség, van kis rusztika, van tömörség, tömeghatás, van díszítés. És fajtajelleg über alles. Termőhelyre, évjáratra szerintem a legjobb nyelvű kóstolók sem merének tippelni. Komoly iparosmunka.

Bátor, évjáratfüggetlen, arctalan 4 pont.