Egyrészt nemzetközi best buy forintosítva, másrészt bizonyíték arra, hogy a vásárolt szőlőre alapozott brandépítés nem újvilági privilégium. A címkén kakaska és tyúkocska, afféle háztáji idill, éppen csak a bábuska meg a tikszar hiányzik, gondolhatnánk, ám ha jobban megnézzük, ezek afféle baromfimanökenek, akiket némi rosszindulattal a sárga farkú kenguruk, a frakkos pingvinek és a cuki koalamacik trendi családjába is besorolhatnánk.

A szakirodalom szerint azonban a Vieille Ferme (Öreg Farm) nagyon is felnőtt és megbízható dél-rhone brand, amely a Chateau de Beaucastelt is jegyző Perrin fivérek szimatát és ízlését dicséri. Származási helye, a Cotes du Ventoux mindössze néhány kőhajításnyira fekszik a Chateauneuf-du-Pape AOC-től, elismertségben azonban egy másik kontinens. Mindenesetre a ventoux-alji szőlőkből szemezgető Perrinek megbízható és elegánsnak mondható bort hoztak össze, amely a különböző bormagazinok árértékbajnokságában rendszeresen az élbolyban végez. Van belőle fehér, vörös és rosé (a honlap viszont kilátástalanul ostoba és impotens). Jelen vizsgálatunk tárgya a Rouge, ami 50% grenache, 20% syrah és 15-15% carignan, illetve cinsault.

A közelmúltban kóstolt Perrin Cotes du Rhone esetében kapitulálnom kellett: nem találtam szavakat, sem hasonlítási alapot. A helyzet azóta jelentősen javult: most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy a Vieille Ferme a Perrin Réserve-hez hasonlít, csak kevésbé fajsúlyos, viszont szerethetőbb.

Első nekifutásra amolyan lécrezegtető bornak tűnt: nincsenek olyan erényei vagy hibái, amelyek bárkit azonnali megadásra késztetnének. Vagány csákó, de nem nagystílű szélhámos. Aztán lassan billent a mérleg. Elsőként az tűnt föl, hogy mennyire mintaszerűen elkészített bor. Aztán, hogy éppen kellő mértékben tér el az itthoni ízléstől ahhoz, hogy élmény legyen megkóstolni, de ne kerekedjen felül "az egyszer elég volt belőle" érzés. Én megszerettem. De aki szereti az extraktédességet, a primér gyümölcsösséget és az újfás vaníliát, az inkább kerülje.

Élénk bordó lila peremmel. Az illat markánsan dohányos, avaros, égett kenyérhéjjal és minerális jegyekkel, gyümölcsben pedig cseresznye árad belőle. A korty relatíve lyukas. Közepes test, de az intenzitás megvan, és kitűnő savak tartják egyben. A lecsengés enyhén fanyar, cseresznyemagos, árnyalatnyi alkoholtöbblettel. A tannin érett, de alig érzékelhető. És végre egy bor, amely tényleg étel mellett van elemében. 5 pont.

Külföldön 6-7 euró körül mozog az ára, nálunk is ennyi. Külföldön nagyon jó vétel, nálunk inkább jó közepes. A nemrégiben 1100 forintért akcióba küldött Tóth István Egedhegyi Kékfrankos fölmosná vele a körletet, de a 2002-es Dúzsi Merlot is pontozással győzne. Utánuk azonban bárkit megszorongat két rugó alatt.