Amit a kékfrankosról tudtam és a kisokosokból összekanalazhattam, azt leírtam nagyjából egy éve. A véleményem azóta nem változott, továbbra is a kékfrankost tartom a „Great Red Hope”-nak. A számomra fölöttébb tanulságos Rizlingodisszea után már gyúrok a Kékfrankosmaratonra, és menet közben talán kiderül, kik azok a termelők, akik reményüket tényleg ebbe a fajtába vetik, és kik azok, akik híg levű, olcsó léként kezelik. Mielőtt azonban erősen szubjektív pályám futását megkezdtem volna, a hajdani kadarkafórumhoz hasonlóan néhány kérdést szétküldtem a kékfrankisták élcsapatának. Remélem, a válaszok mindannyiunk épülésére szolgálnak.

1. Lehet-e a kékfrankos „a nagy magyar vörösbor”?

Horváth József Ráspi (Sopron): Röviden: természetesen lehet. Maga a kékfrankos fajta képes mindenféle csodákra, nem csak egy dűlőn belül, de 10-20-30 méterenként, a talaj változásától függően. Persze a tőkék kora, egészségi állapota és a tőkék terhelése is jelentősen befolyásolja ezt. Még abban különbözik a világfajtáktól, hogy azokból szinte magától bor lesz, míg a kékfrankoshoz sokkal nagyobb odafigyelés szükséges. Nem hinném, hogy Magyarországnak az volna az esélye, hogy kijönnénk a százezredik legjobb cabernet-vel vagy merlot-val. Mindenképpen magunkat kell képviselnünk, és egyedi arculattal megjelennünk a világban, kékfrankossal, kadarkával, furminttal, csókaszőlővel, de még a zweigelt is közelebb áll osztrák szőlőfajta lévén a lelkemhez.
Takler Ferenc (Szekszárd): Igen.
Tóth István (Eger): Igen.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): Igen.
Franz Weninger (Sopron): A kékfrankos a „nagy magyar vörösbor”! Pillanatnyilag egyetlen más magyar autochton kékszőlőfajta sem mutat ilyen potenciált.

2. Mekkora területen termeszt kékfrankost, mennyi idősek a tőkék?

Horváth József Ráspi (Sopron): 12 hektáron termesztünk kékfrankost, ebből 1,2 ha 80 éves, a többi pedig 30 éves telepítésű.
Takler Ferenc (Szekszárd): 2,5 hektár 30 éves, 3 hektár 3 éves, 3,5 hektár 2 éves.
Tóth István (Eger): 0,8 hektár saját, 1,2 hektár bérelt. A koruk: 22-26 év.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): 6 hektár, a tőkék 28-35 évesek.
Franz Weninger (Sopron): 9 hektár. 1964-es telepítés.

3. Az eszményi kékfrankos kóstolási jegyei

Horváth József Ráspi (Sopron): Ha most fix dolgokat mondanék, egyben egy határvonalat is húznék a kreativítás, a lehetőségek és a fejlődés elé. Inkább az elmúlt egy-két év ízjegyeit felsorolásképpen mondanám: csokoládé, kókusz, cseresznye.
Takler Ferenc (Szekszárd): Aszalt szilva, cseresznye, meggy, ibolya.
Tóth István (Eger): Markáns, de kellően „lekerekedett” savak, közepes színintenzitás, piros gyümölcsös íz- és illatjegyek, a termőhelyre jellemző minerális karakter.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): Színe mély, sötétlila. A sav határozott, de lesimult. A tannin sima. Illat és íz: ibolya, szilvalekvár, meggy.
Franz Weninger (Sopron): „Ha csak egyetlen igazság volna, akkor nem lehetne százféle változatot készíteni ugyanarra a témára.” (Pablo Picasso)

4. A birtok eddigi legszebb kékfrankosa

Horváth József Ráspi (Sopron): A 2003-as Kékfrankos Selectionunk.
Takler Ferenc (Szekszárd): A 2003-as.
Tóth István (Eger): Egedhegyi Kékfrankos 2000.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): 2003 (nemzetközi kékfrankosverseny, Champion-díj) és 2002.
Franz Weninger (Sopron): 2004 (intenzíven gyümölcsös, nagy és hosszú struktúra).

5. A magyar mezőnyben kinek a kékfrankosát találja példaértékűnek?

Horváth József Ráspi (Sopron): Természetesen a borász barátaim kékfrankosait tartom példaértékűnek. Lehet, hogy ez kissé elfogultan hangzik, de a legkevésbé sem az, a barátság egymás borainak megismerésekor kezdődött, mindenfajta irigység, rosszindulat nélkül. Képesek voltunk egymás hullámhosszára hangolódni. Ezek közül néhány: Weninger, Gangl Kékfrankos 2003.
Takler Ferenc (Szekszárd): Franz Weninger.
Tóth István (Eger): Takler, Weninger.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): Takler
Franz Weninger (Sopron): Magyarországon sok jó borászat van, de még csak hat éve élek itt, ezért nem tudok ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani. De becsülök mindenkit, aki ezt a szép szőlőfajtát szeretettel műveli.

6. Milyen fajtákkal házasítható jól a kékfrankos?

Horváth József Ráspi (Sopron): A 2004-es Máté Cuvée-nkben 70% Kf. Selection, 15% zweigelt és 15% cabernet sauvignon van. A 2005-ös Máté Cuvée-nkben 60% Kékfr. Sel., 10% zweigelt, 10% merlot, 10% cabernet s. és 10% pinot noir van. A bort jelenlegi érettségi állapotában nagyon szépnek találtuk.
Takler Ferenc (Szekszárd): merlot, portugieser.
Tóth István (Eger): kékoportó, kadarka, merlot, zweigelt, cabernet-k stb.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): kadarka és pinot, de jó alap cabernet-hez és merlot-hoz is.
Franz Weninger (Sopron): Lásd a következő kérdésre adott választ!

7. Lát esélyt egy világfajták nélküli „magyar cuvée”-re, amely a kékfrankosra épülne (kadarkával, zweigelttel stb. házasítva)?

Horváth József Ráspi (Sopron): Törekszem, és abszolút látok esélyt csókaszőlő, kékfrankos, zweigelt és kadarka borok házasítására, de sajnos még néhány év, amíg termőre fordulnak ezek a fajták.
Takler Ferenc (Szekszárd): Csúcsszinten nem.
Tóth István (Eger): Igen.
Vesztergombi Ferenc és Csaba (Szekszárd): Meg lehetne próbálni.
Franz Weninger (Sopron): Szerintem nem szükséges házasítani. A kékfrankosban megvan minden, amire szükség van. Az a lényeg, hogy jó kékfrankosokat készítsünk (mint a DAC Weinviertel és a zöldveltelini), és akkor a hazai és a küföldi piacokon egyaránt sikeresek lehetünk.

P. S.: Köszönet azoknak a borászoknak, akik vették a fáradságot és válaszoltak.