Iramfutó nyúlként kocognék most néhány métert a kékfrankos-maratonozó Alf. Merl. kolléga mellett, mivel úgy alakult az élet, hogy kezembe került egy palack Vesztergombi Ferenc és Csaba igen drága kékfrankosából.

Az életet persze én alakítottam így: félládányi Gere Kopárt (2003-ast) cseréltem el a Vesztergombi Reserve sorozat darabjaira: cabernet franc-ra, sauvignonra, Csaba Cuvée-re és erre a Porkoláb-völgyi kékfrankosra, ni.

Vesztergombi reserve-je a legjelentősebb kékfrankosok való, kétségtelen; már ha az árát nézzük, akkor is: hatezer fölött lehet megvenni (6300 a hirtelen kalkulált kiskereskedelmi átlagár), sőt, ha jól belegondolok, Takler nagyszerű Noir Goldja ötezer alatt marad, Weninger Spern Steiner Selectionje szintén (igaz, csak 50 forinttal), a Ráspi-féle kékfrankos selection 2004-es verziója sem üti az öt rugót, akkor, rendőrszóvivősen szólva, valószínűsíthetően ez a legdrágább magyar kékfrankos éppen. Most már csak az a kérdés, hogy a legjobb-e?

Bontsunk.

Föld, grafit, vér, görögdinnye - erős indítás. Szép, bonyolult illat, nehéz leírni. Kis trágya is van ottan.

A kortyot mattság, fanyarság uralja először. Kellemes, de mintha kicsit elszaladnának a savak. Meg is lepődöm, mert egy 2003-astől nem vártam volna ilyesmit.

Semmi édesség, de tényleg semmi. Ez is meglepő. Kis fűszer, jellegzetes szekszárdi paprika van azért. Vagy ezt már kötelezően beleérzem?

A tannin határozott, de nem harsogó, hanem matt; én bírom ezt a sült gesztenyés vonalat, bevonja az egész szájpadlást. Ez alighanem a "közepesen égetett tölgyfa hordó" hatása, amely tölgyfa hordóban huszonkét hónapot (ahogy a hátcímke írja: "huszonkettő" hónapot) töltött a bor. Az utóízt is tannin uralja a gesztenyés mattsággal.

Summa summárumilag: jelentős kékfrankos, kétségtelen, de biztosan nem a legjobb. Nekem igazából a nagy gyümölcsök hiányoznak. Lehet, hogy az a huszonkettő hónap nem használt nekik.

Öt pont körül dzsoggol, a hatot szerintem nem éri el. (Valahogy mindig úgy érzem, hogy az öt és a hat pont között nagyobb távolság van, mint a többi között. Tehát a tehetségből nehezebben lesz igazi szépség.)