Feszt mondom, ezer alatt sokkal könnyebb kellemes fehért találni, mint iható verest, ám az ember próbálkozik, mondhatni, kötelessége ez neki. Na hagyjuk a lírát, a lényeg, hogy a minap észrevettem a Kaisers polcán két egrit, 999-ért, egymás mellett sorakoztak ők. Annál inkább lecsaptam rájuk, mert mindkettőt szóba hozták az imént nyájas olvasóink. Tóth István Carpe Diemjét konkréten ajánlotta egyikük, az Ostoros–Novaj Szélhegyi Cabernet Sauvignonjáról meg rövid polémia bontakozott ki az ehhez a poszthoz kapcsolódó hozzászólásokban.
Ostoros Szélhegyi Cabernet Sauvignon 2004
E polémia lényege az volt, hogy állítólag kétféle szélhegyi található a kiskerforgalomban, az egyiknek 11,5-es, a másiknak 14-es az alkoholtartalma, az utóbbi iható, az előbbi nem. Megnézegettem féltucatnyi palackot, de csak egyfélét találtam, olyat, amelyikbe kevesebb szesz szorult.
Az Ostoros–Novaj Bor Zrt. munkásságával kapcsolatban kialakult ambivalens érzelmeimről beszámoltam már ezeken a hasábokon, így kíváncsian vártam, ez a bor mely irányba billenti a mérleg úgynevezett nyelvét. Mondjuk, az már önmagában érdekes, hogy egy cabernet mihez kezd meghökkentően alacsony alkohollal, igaz, a hitelesség jelének is felfoghatni, hogy ilyennel a közönség elé megy a pince.
Viszonylag világos, szép tiszta szín, mégse nem siller, elsőre fűszeresen cabernet-s illat. Egriesen ribizlis gyümölcsök is motoznak a háttérben, a kénhidrogénességnek viszont, amivel olvasóink szembesülni kényszerültek, nyoma sincs. Közepesnél szerényebb test, tisztességes ízek, savak, tannin rendben. Korrekt, fajsúlyosságmentes darab, soha rosszabbat. Erős 3 pontra jó.
Tóth István Carpe Diem 2004
Az egri mester általános kedvenc, én is szeretem, noha a feltétlen rajongásig – kollégáim zömét ez jellemzi – még egyetlen tétele révén sem bírtam eljutni. Nyilván bennem van a hiba.
Nem tudom, ennek a cuvée-nek mely fajták az összetevői, a címke nem mond róla semmit. Aki képben van, szóljon. Felteszem, ez T. I. alapbora, nemcsak a Kaisersben, több más tisztességes hiperben is elérhető.
Sokkal sötétebb, mint az Ostoros-bor, csillog rendesen. Hanem egyből orrba csap valami iszonyúan intenzív paprikásság. Paprika, paprika, paprika. Fűszerpaprika, zöldpaprika, kaliforniai paprika. Mit tudom én, milyen paprika még. És én nem szeretem a paprikát. Mármint borban, illat- vagy ízjegyként. Próbálkoznak aztán mindenféle gyümölcsök is, jó a test, tisztességes a struktúra, hosszú a lecsengés, ezért a pénzért igencsak oké lenne a bor, de nem tudok eltekinteni. Több napig próbálkoztam vele, maradt olyannak, amilyen az elején volt. 3 pont.
Utolsó kommentek