(Az előző rész tartalmából: Somlói Apátsági Pincészet Hilla Cuvée 2006 és Tornai Furmint 2002)

A szerencsés végkimenetelű és lassan már feledésbe merülő ízvitában rossz oldalon harcolt a Royal, azóta alighanem belátott egyet s mást, mert az ókonzervativizmusnak már nyoma sincs, sőt mintha egyetlen centire sem akarna lemaradni a tokaji progresszió élcsapatától. A nagy száraz borok programját Szepsy hirdette meg, és az utóbbi egy-két évben már szinte mindenki megpróbálkozott a műfajjal, néhányan túl is tettek a mesteren. A Royal még nem ebben a szárazligában játszik, inkább talán az Oremus Mandolása a példakép.

A CBA-ban fölfedeztem, hogy 2005-ös és 2006-os Royal-furmint is van a polcon, gyorsan bedobtam a kosárba mind a kettőt, estére egyfős, két évjáratos mikrovertikális kóstolót gründolandó.

Az ötös virágos, alkoholos, gyógynövénylikőrös illattal mutatkozott be, és rögtön kicsit zöldesnek tűnt. Fás keserűsége is megriasztott egy kicsit.

A hatos illata mézesebb, édesebb, erjedt körtéket mutat gyümölcsben, a fa pedig még egyértelműbb. És ennek a hordóból származó fás jegynek itt is árnyalatnyi kellemetlen keserűsége van.

Az ötös ízben nagyon szikár, egyenes, direkt savhangsúlyos, kevés díszítésel, a végére élesen vág rá, szinte kikaparja a torkot. Struktúrája olajos, de mégsem tud igazán kitestesedni, rövidebb is, karcsúbb is annál, mint amit ígér. És zöld egy kicsit, zöld, zöld.

A hatos teste fejlettebb egy fokkal. Érdekes mattság villan a savakban, mintha hárslevelű keveredett volna bele. Kicsit rágósabb, teltebb, kerekebb, a sav kevésbé bántó, utóíz hosszabb, őszibarackok felé hajlik a citrusos alapból. A körte vezető ízjegy.

Az ötös hármas, a hatos négyes. Egyiket se venném.